Andi a többórás címlapfotózás végén, vasárnap kora délután is kedvesen és készségesen ült le velem, hogy elmesélje, mi járatban van most itthon. Bár másnap indult Los Angelesbe, mégsem
siettetett. Egyet kért csupán: olyan helyre üljünk, ahol éri a napfény.
Csak nem egy próbafelvétel miatt repülsz a tengerentúlra?
Most kivételesen pihenni megyek, bár szakmai szemmel is körbenézek. Hat év óta ez az első nyaralásom, de azért igyekszem összekötni a kellemeset a hasznossal.
Honnan ez a sok szabadidő? Nem maradsz le emiatt valamiről?
Most minden nagyon új és más körülöttem, hiszen Amerika után Londonba utazom, nemrég ugyanis oda költöztem. Négy év után otthagytam Rómát.
Valójában nem szerettem ott élni, csak adott volt a hely annak idején, mivel több barátom is oda ment ki. Annyi hasznom azért lett belőle, hogy ott értem el a sikereimet. Ez máshol nem ment volna ilyen könnyen, alig négy év alatt tizennégy filmben kaptam munkát, nemrég egy kosztümös drámában angol nyelven játszhattam főszerepet. Ideje váltani, főként azért, mert a londoni ügynököm, akivel már egy éve dolgozom, szeretne még komolyabban foglalkoztatni, és még inkább az angol és amerikai filmek felé terelni. Ehhez viszont ott kell élnem a közelében. Ezzel új fejezet kezdődik az életemben, átteszem a székhelyemet Londonba.
Valamikor az ősidőkben azt nyilatkoztad, hogy nagyon megviselt a szakításod Bochkor Gáborral, ezért menekültél külföldre. Nem lehet, hogy most is a csalódás terel máshova?
Most nem ez a fő ok. Bár Claudióval véget ért a majd négyéves kapcsolatom, mégsem éltem ezt meg csalódásként. Annak idején volt egy olyan ígérete, hogy ha együtt maradunk egy bizonyos ideig, akkor feleségül vesz. Ez boldoggá tett de nem kerülhetett rá sor, hiszen hamarabb szakítottunk. Talán nem is baj, kicsit túlnőttem rajta az utóbbi időben. Ennek így kellett lennie, úgyis a karrieremet kell még építenem. Ha már ennyi energiát belefektettem, nem adhatom fel menet közben.
Olaszországban elnyerted a 2006-os Aphrodité-díjat, amit szakmabeli nők ítélnek oda az év legígéretesebb színésznőjének. Úgy tűnik, kitörtél a csinos modell szerepéből
Valóban, ott színésznőként tekintenek rám, ezért is kaphattam tizennégy szerepet az elmúlt négy évben. És sokat jelent, hogy idegen országban álltam helyt magyar színésznőként. Itthon még nem fogadtak el igazán, bár ősztől forgatok egy magyar filmet, magyar helyszíneken. És végre nem csinos és szép nőt kell megformálnom, hanem alkoholistát alakítok majd. Nagy kihívás lesz, végre bizonyíthatok a szakmának.
Van úgy, hogy nem vállalsz el felkérést?
Persze, sokszor. Amikor már nem bírom fizikailag. Tulajdonképpen most is pihenni jöttem haza, ehhez képest ez már a második fotózásom. De ez is fontos, azért mondtam igent.
Szerinted olyan életet élsz most, amilyenről kislány korodban álmodtál?
Igen, és rájöttem arra is, hogy csakis én magam válthatom valóra azokat az álmokat. Jó adottságokkal születtem, de még soha senki nem állított meg az utcán, hogy akarok-e fotózni vagy filmezni. Nagy szerencsém, hogy mindig merek egy picivel tovább nyújtózni, mint ameddig a takaróm ér. Sokat dolgozom, megújulok, és mindenre odafigyelek. Gyűjtöm az anyagaimat, a fotókat küldözgetem mindenfelé, eljárok filmfesztiválokra, meghallgatásokra, csak azért, hogy lássanak. Legutóbb a referenciafilmem vágásánál hajnalig ott ültem, mert nekem is látnom kellett, mi az, amivel bemutatkozom. Soha nem várom, hogy megtörténjen a csoda. Abban hiszek, hogy a befektetett energia megtérül.
A cikk folytatását megtalálod a Maxima legújabb számában. Keresd az újságárusoknál!
