„Összecsiszolódtunk a párommal”

Tikkasztó a hőség, és a randevú sem akar összejönni. Értem én, új ház, megannyi munka, jönnek a festők, benyelt egy vírust a gyerek az uszodában, köhögés, hasmenés, nem ragozom. Végül marad a legoptimálisabb hely, az otthon, ahol Novodomszky Éva rengeteg időt tölt. Az otthon, melyet szicíliai férjével most alakítgatnak, formálnak olyanná, ahol a tervek szerint a jövőben bővülő család boldogan, békében élhet. Persze csak addig, míg itt maradnak, ebben az országban. Mert Éva férje, Salvo – aki, miután megismerte a magyar lányt 2003 augusztusában, nem sokat habozott, decemberben már ideköltözött – boldogsága ellenére honvággyal küszködik. Asszonya pedig megérti, nem fogja vissza, ugorjon haza az övéihez, amikor csak akar. Ezért sokat utaznak, várják őket a rokonok, a rengeteg unokatesó. Kisfiuknak, Krisztiánnak mindegy, hogy hol van, szépen beszéli mindkét nyelvet, bár még csak két és fél éves. Lót-fut, mászik, szerel és játszik. Szerszámok, fűnyíró, autók kötik le, nem úgy, mint a vele egykorú lányokat, akik királylánynak öltöznek. És amint erre gondolok, elképzelem a mamáját szőke kis királylányként, ami nem nehéz, hiszen tekintete, alkata, nyugalma és a felsőbbrendűség, amit sugároz, ezt sugallja.






– Királylány? Én? – ráncolja a homlokát, mikor ezt forszírozom.
 
– Ez nem jellemző, még soha senki nem mondta rám. Egyébként hozzám a szörnyek és az állatok állnak közel. A suliban farsangra mindig ilyen jelmezt kértem. Egyszer sem voltam tündér vagy királylány – csóválja a fejét, és nevet, ahogy a képernyőn soha, de persze nőből van, némi hiúsággal összegyúrva, így látom, jólesik neki. Mert Éva számára a szépség elengedhetetlenül fontos. Közhelynek tartja, hogy az igazi szépség belülről jön, de hiszi. A női szépségről úgy vélekedik: aki az arcát adja a munkájához, az legyen ápolt, hiszen tömegek látják.

A férjével való egymásra találásukról azt mondja, viharos gyorsaságú és vulkánerejű volt. Nem haboztak, a hihetetlen nyelvi nehézségek ellenére azonnal tudták, ez a szerelem egy életre szól.

– Olyan heves érzelmeket váltottunk ki egymásból, amilyet egyikünk sem tapasztalt korábban, pedig mindkettőnknek volt elég kapcsolata. Én Salvo megismerése után jöttem rá arra, hogy a korábban robbanó érzelmi kitöréseim bezsongások voltak. Ma tudom, óriási a különbség a valódi szerelem és a bezsongás között. Mi négy éve egyfolytában szerelmesek vagyunk – mondja, és ez látszik, ahogy elmennek egymás mellett, ahogy adják-kapják a simogatásokat, puszikat. Éva a férjétől biztonságot kap, ami látszik kiegyensúlyozottságán. Mint mondja, szempont volt, hogy a férfira, akivel leéli az életét, rábízhassa magát, és Salvóra rábízhatja. Ő olyan társat keresett és talált, aki mellett maximálisan nő tud lenni.

A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!

www.maximanet.hu