Bármit is állítanak a reklámok, jelenleg sajnos nem létezik olyan hajhosszabbítási módszer, melynek ne lennének hátrányai és kockázatai. Ismerd meg ezeket is, mielőtt belevágnál.
A póthaj beszerzése, kiválasztása
A póthaj beszerzése nem ritkán a hosszabbítást kérő, akár teljesen laikus kliensre van bízva. Mivel a haj több kereskedőn keresztül érkezik a vásárlóhoz, így állomásonként mindig fennáll a veszélye, hogy nyerészkedés céljából valaki műanyag szálakkal egészíti ki a tincseket. Ezzel az a legfőbb baj, hogy a műanyagot nem lehet hajfestékkel festeni: jobb esetben nem fogja meg a festék, rosszabb esetben pedig hupililára festi vagy egyszerűen feloldja. A másik gond a szintetikus hajjal, hogy nem lehet sem sütni, sem vasalni, de még egy forróbb hajszárító is megolvaszthatja; ilyen esetben nemcsak a póthaj megy tönkre, hanem az a saját haj is, amibe beleolvad a műanyag.
Remy felirattal ellátott tincsek (Cindy Ord/Getty Images)
A vásárolt hajak szálainak iránya is fontos: vásárlásakor a „Remy” felirattal ellátott hajat kell keresni, ez van ugyanis szálirányba rendezve. A legtöbb kapható haj ilyen, de ha véletlenül rosszat fogunk ki, hamarosan komoly rasztásodással kell szembenéznünk.
A szükséges hajmennyiség, melyet mindig súlyban adnak meg, attól függ, hogy a saját hajunk milyen. A haj ára magasabb, ha festett, illetve, mivel a legtöbb festetlen haj sötét, a szőke póttincsek is drágábbak. Nagyjából 30-40 ezer forinttól már lehet vállalható hajat venni, felső határ pedig szinte nem is létezik. Legolcsóbb az indiai, drágább az orosz, a legdrágább pedig az európai haj.
A malőrök elkerülésének érdekében érdemes olyan szalonban csináltatni a hosszabbítást, amelyik beszerzi a hajat, és garanciát is vállal annak minőségére.
Módszerek
Ragasztócsíkos hajhosszabbítás
Ez a módszer átmenetet képez a tartós és a – csak néhány órás viseletre szánt – csatos hajhosszabbítás között. Kezdő hajhosszabbítóknak ezt érdemes először kipróbálni, hogy megtapasztalják, egyáltalán el tudják-e viselni a póthaj érzetét a fejükön. A ragasztócsíkkal ellátott tincseket a fodrászok egyszerűen beletapasztják a hajba. Többféle ragasztótípus létezik, de lényegében különböző mértékben feltűnő ragtapaszszerű illesztésekről beszélünk, melyek átlagosan 8 hétig bírják a gyűrődést.
Hátrányai: Fésülni nagyon macerás, hiszen egy kb. öt centi hosszúságú harántakadályba ütközik a fésű tincsenként, tehát külön kell fésülni a saját hajtól, ehhez pedig le kell választani a hajat az illesztéseknél. Amikor ezeket eltávolítjuk, esélyes, hogy a saját hajunkból is kitépünk valamennyit, hiszen ragasztóval dolgoztunk. Ezzel a technikával nem lehet magasra kötött copfot viselni, mert a fixen ragasztott hajat nem lehet esztétikusan visszafelé hajtani.
Hőillesztés
Ennél az eljárásnál a póthajat keratinnal ragasztják hozzá a saját hajhoz, mely anyag egyébként is alkotóeleme a hajnak. Pár szálas tincsekkel dolgoznak, melyeket nagyon forró sütővassal nyomkodnak össze. Az összes technika közül ez az egyetlen, amelynél tényleg alig-alig lehet látni az illesztéseket.
Hátrányai: Ha nem elég ügyesen vágják hozzá a póthajat a sajáthoz, vagy eltérő a textúrája, akkor igencsak látszani fog, hogy két különböző haj van a fejünkön. Akinek ilyen haja van, csak speciális hajápolókat használhat, mert a hagyományos samponok és balzsamok oldják a ragasztóanyagot.
Mikrogyűrűs hajhosszabbítás (I-tip, kera-tip, mikro-tip)
Ennél a módszernél nagyon vékonyka tincseket fűznek fel a saját hajra egy icipici gyöngy, illetve gyűrű segítségével, mely jó esetben szilikonból van. A gyűrűt ezek után egy fogószerű eszközzel nyomják össze. Ez kevésbé károsítja a hajat, mert semmilyen ragasztó nem kerül bevetésre a rögzítéshez. Előnye, hogy relatíve könnyű fésülni, és bármilyen sampont és balzsamot lehet rajta használni. Az ilyen illesztéssel készült hajat szépen össze lehet fogni magas lófarokba vagy kontyba is.
Hátrányai: Sok kell a minitincsből, és a haj teteje nem lesz túl sűrű, különben kilátszanának a gyűrűk. Akár hét óra is lehet az elkészítési idő, ezért a legdrágább módszerek egyike, kb. 40 ezer forinttól indul egy minőségi haj, ami ehhez kell, és akkor a felhelyezés áráról még nem is beszéltünk. Minimum két-három havonta újra kell illeszteni őket, mert lenőve, mint bármelyik másik, nagyon csúnyán néznek ki.
Csomózás
A csomózásos technikánál mikrogyűrű helyett cérnával csomózzák a póthajat az igazihoz. Azt hihetnénk, hogy ennél egyáltalán nem látható, hogy póthajat viselünk, de azért ne legyenek illúzióink: így is látható lesz, ha beletúrunk a hajunkba.
Hátrányai: Sajnos a saját hajat a szoros csomó annak ellenére nagyon megviseli, hogy nem kell semmilyen vegyszert alkalmazni a felrakáskor. Ez a módszer is apró tincsenként végezhető el, így költség szempontjából nem előnyösebb a gyűrűknél, viszont az így készült hajat még annál is nehezebb fésülni, hiszen számtalan csomó van benne, melyeket nem szabadna széttépni. A csomózástól a haj a tőnél is meg tud törni.
Varrás
Ezt a technikát elsősorban afroamerikai nőknél alkalmazzák, különösen ha a természetes, nagyon göndör hajukból egyeneset szeretnének. A hajat nagyon szorosan hozzáfonják a fejbőrhöz, és a fonatokhoz varrják oda a póthajat.
Hátrányai: Ezt a fajta frizurát kizárólag kibontva lehet hordani, de ha bárki hozzáér a fejhez, azonnal érezhetővé válik, hogy a hajréteg alatt fonott haj van. Emellett a fonott haj berasztásodhat, valamint a fonatok olyan szorosak, hogy az fájdalmas lehet, és persze masszív hajhulláshoz vezet.
Akármelyik módszert választjuk is, a saját hajat mindenképp terheljük a vendégtincsekkel, így fennáll a törés és a hullás veszélye is. Ha túl sokáig viselünk túl nehéz hajakat, szinte biztos, hogy a saját hajunk kisebb-nagyobb mértékben károsodik, azt pedig megint csak nagyon drága módszerekkel lehet helyrehozni, ha egyáltalán. A tanulság valójában az, hogy a legjobb hajhosszabbítás még mindig a hajnövesztés. Legyünk tehát inkább türelmesek, a póthajmókuskerékből ugyanis igen nehéz kikeveredni.