A különleges selyemfestési technika eredetileg Európából származik, a leírások alapján a huszadik század elején fejlesztették ki, akkoriban svájci, német és francia mesteremberek keze munkáját dicsérték az egyedi mintázatok. Mára azonban az öreg kontinensen egyetlen kézműves sem maradt, aki ismerné a fáradságos, hosszadalmas, ráadásul hihetetlen precizitást és kreativitást igénylő kelmefestő eljárást. Van azonban Japánban egy család, amelynek tagjai már 57 éve ezzel a selyemfestési technikával keresik kenyerüket, ők az utolsók, akik ismerik íratlan szabályait.
1963-at írtak, mikor Toshio Nishioka, egy japán férfi Európából elvitte szülőhazájába a technológiát, és vállalkozást alapított rá, sikerrel. Több tucatnyi embert foglalkoztatott, ötletét pedig mások is átvették, de a nyolcvanas évekre már csak ők maradtak talpon, pici, családi vállalkozássá zsugorodva. A Kyoto Marble-t ma az alapító veje, Moriyoshi Nose viszi, ő az, aki mindenféle írásos útmutató nélkül, tapasztalataira és fantáziájára hagyatkozva irányítja a selyemkendők festését, ráadásul nem akármilyen sikerrel. Pár éve nem más, mint a Hermés francia luxusház vette fel velük a kapcsolatot, miután kiderítették, hogy az általuk régi feljegyzésekben megtalált selyemfestéssel már egyedül csak ők foglalkoznak.
A japán selyemből japán selyemszövők által készített kendők megfestése nem egyszerű folyamat. A szélesebb körben, hobbikézművesek által is ismert márványozással ellentétben itt nem folyadék tetejére csepegtetik és alakítják a különböző színeket, hogy aztán abba óvatosan belemerítsék a textilt, hanem a nyomatokat több lépésben formázzák meg festett keményítőből. A különböző színű, préselt keményítőkből vágják kis a mintákat, majd helyezik az elkészült darabokat szorosan egymás mellé a textilfestő gép hengerére, hogy annak segítségével rányomják a mintákat a finom kelmékre. A festéshez tehát nem plusz festéket visznek fel, hanem maga a keményítő színe oldódik rá a textilre.