Arcápolásról könyvet olvasni? Két percben összefoglalom, miért érdemes

Az arcápolásról teleírni bő kétszáz oldalt? Első hallásra talán meredeknek tűnhet, de megnyugtatok mindenkit, Caroline Hirons Tudatos bőrápolás című könyve nem szócséplés, átrágni magunkat rajta pedig könnyebb, mint gondolnánk – de néhány post-it azért jó, ha a kezünk ügyében lesz.

Miért van szükség könyvre a bőrápolásról?

A tudatos bőrápolás olyan, mint a tudatos életmód, a tudatos étkezés, a tudatos bármi, ami az egészségünkkel kapcsolatos, csak valahogy az arcbőrre vonatkozóan hajlamosak vagyunk piperkőcök felszínes okoskodásává lealacsonyítani. Holott ez egy óriási öngól. Legnagyobb szervünk a bőrünk, amire épp úgy figyelnünk kellene, mint a szívünkre vagy a tüdőnkre, hisz 0-24-ben véd, azért dolgozik, hogy mi jól érezzük magunkat. Épp ezért, ha az egészségünk megőrzése érdekében odafigyelünk rá, mit eszünk (ami amúgy bőrünkre is hatással van), ügyeljünk arra is, mit kenünk a bőrünkre.

A tudatos bőrápolást tanulni kell. Így csak remélhetem, hogy lesz, aki a cikk további részén is átrágja magát. Higgyétek el, megéri!

A helyzet az, hogy Caroline Hirons könyve brilliáns. Azt is írhatnám, hiánypótló, de nem szeretném, ha bárki azt hinné, udvariasságból tolulnak fel e szavak, ráadásul bele is tudnék pár ponton kötni a tartalmába. Az elmúlt években a tudatos bőrápolás a vesszőparipám lett, afféle szakmai ártalom, ha szabad ilyet írnom. Ezernyi cikket, kutatási anyagot olvastam már el a témában, hogy írásaimhoz pontos és megalapozott információkat használjak fel, közben pedig magam is meggyászoltam egy csomó arcápolási tévhitet, amikről korábban azt hittem, igazak – csak tudnám, miért, mert semmit nem értek. Emiatt is nagyon kíváncsi voltam, milyen összegzést ad egy tudatos arcápolásról szóló könyv úgy, hogy az

időtálló legyen,
átfogó legyen, de ne riasztóan részletes, mégis tartalmazzon mindent.
Szórakoztató legyen, ne egy száraz olvasmányhalom, ami riasztóan idegen kifejezésekkel dobálózik, hogy igazát bizonyítsa,

és ami fontos, kerülje a marketing bullshiteket, a szimplán márkaérdekek mentén húzódó ajánlásokat. Állításai kutatások eredményein alapuljanak, egy összetevő, egy terméktípus hatásosságát számok bizonyítsák.

Caroline Hirons pedig e téren hatalmasat alakított a könyvével.

Kicsoda Caroline Hirons?

Caroline Hirons angol bőrápolási szakértő, a tudatos bőrápolás egyik legismertebb alakja, akinek több évtizedes szakmai tapasztalat van már a háta mögött. Stílusa szókimondó, szórakoztató, közvetlen.

„Ha már követsz, tudod, hogy nem árulok zsákbamacskát, és nem pitizek senki kegyeiért – nem tettem soha, és nem most fogom elkezdeni” – olvasható könyve előszavában is.

Kiknek ajánlanám a könyvet?

Gyakorlatilag bárkinek hasznos lehet, aki megoldást keres bőrproblémájára, vagy csak szeretné megfelelően ápolni a bőrét és a neten elé toluló óriási információáradat láttán elveszni készül, mert

nem tudja, hogyan álljon neki, hol kezdje el a tájékozódást,
úgy érzi, mindenki más módszert ajánl.

Azt persze nem állítom, hogy nem kell majd idő megemészteni a könyvbe rejtett információk tömkelegét. Éppen ezért csak javasolni tudom, hogy már előre szerelkezz fel egy csomag jelölőcímkével, és szorgosan pakolgasd őket minden fejezet és bekezdés mellé, aminél úgy találod, hasznos, megjegyezendő, vagy épp tök zavaros infó van. Gyakran fogsz látni utalásokat is rá, miről, hányadik oldalon olvashatsz részletesebben, de javaslom, ha nagyon új ez a téma, ne kezdj el vadul ugrálni a könyvben. Nagyon átgondolt a felépítése, mire végzel, szépen helyre teszi a kérdéses részeket.

Nyilvánvalóan ez a könyv sem tartalmaz mindent, de bőven elegendőt ahhoz, hogy tudjuk, miként és mikkel építsük fel arcápolási rutinunkat, mire figyeljünk majd a következő kozmetikum kiválasztásakor és mik azok a tévhitek, amiknek nem érdemes bedőlni.

A könyv legjobb részei

A könyv jól átgondolt rendszer szerint épül fel, bár tény, hogy időnként úgy éreztem, egy-egy részt igazán kifejthetne jobban. A hámlasztásról például már a 29. oldalon is olvashatunk, de igazán akkor kerülnek helyére a részletek, ha eljutunk néhány későbbi fejezethez is. Ez azonban azoknak, akik most ismerkednének a tudatos arcápolással, talán még jobb is, mert nem csapják be pár oldal után a könyvet azzal, hogy „ez túl magas”.

A helyzet az, hogy mindegyik része hasznos. A jó bőrápolási rutin sorra veszi, mit érdemes reggel és este használni, és főként miért. Többek közt kitér az olyan részletekre, mint hogy mennyit érdemes adott készítményekből használni (például lemosóból, arckrémből, fényvédőből), milyen bőrápolót használjunk a különböző edzések előtt/után, milyen sorrendben vigyük fel a krémeket (ha többfélét használunk) és egyáltalán, mire való a hámlasztó, mit várhatunk a szemkörnyékápolóktól, a szérumoktól, és mit jelent a megfelelő arctisztítás a gyakorlatban.

A bőröd nem egy designer táska. A formula és az összetevők miatt kell megvásárolnod valamit, nem a címke miatt, bármennyire is kellemes tud lenni egy szép csomagolású termék látványa a polcodon.

A bőrápolási mítoszokról elmagyarázza, miért abszolút zsákutcák és javaslatokkal segít, miként kormányozhatjuk ki belőlük magunkat. Elmondja, miért tévhit az, hogy

„Ha zsíros a bőröm, nincs szükségem hidratáló krémre”
miért nem kell leszárítani a pattanásokat, vagy
miért nincsenek a növényi őssejtek semmilyen hatással az emberi bőrre.

Fotó: Caroline Hirons / Instagram

A 233. oldaltól például tökéletes és kompakt összefoglalóját találjuk azoknak a kozmetikumoknak, amiket messziről kerüljünk el és a szépségipar megtévesztő fogásainak, amik alaptalanul hitetik el velünk valamilyen krémnek vagy kezelésnek a pozitív hatását:

miért felesleges megvenni egy márka egész termékcsaládját,
miért hülyeség csillámos bőrápolókat venni,
vagy miért fontos, hogy szkeptikusak legyünk.

Nemcsak a bőrtípusok szerint ad gyakorlatias tanácsokat, de a bőrproblémákat is sorra veszi, fotókkal bemutatva őket, de nem gyógyít. Abban segít, hogy felismerjük, milyen jellegű lehet a gond (például a peroirális dermatitisz, ekcéma, pigmentáció, rosacea, milia), tanácsot ad, mi az, amit mellékhatások nélkül érdemes lehet kipróbálni, vagy épp mit javasol elhagyni a bőrápolók közül, komoly bőrprobléma esetén azonban a szakorvost javasolja.

Arra is kitér, milyen hatással lehet az arcbőrre a pubertáskor, a terhesség, a PCOS, a menopauza, beszél arról, hogy egyes betegségek, illetve azok kezelése során (például kemoterápia) mire számíthatunk a bőrünket illetően. Mindezt teszi jóindulattal és megértéssel:

Azokon a napokon, amikor nem vagy jól, bármilyen okból legyen is ez, végezd el az alapokat, és ne hibáztasd magad, ha nem vagy képes többre.

Tedd, ami tőled telik. Amikor megteheted.

Mennyire marketing?

Ezt mindig nehéz ügy véleményezni egy olyan könyvnél, amiben konkrét termékajánlások is szerepelnek, hisz biztosan voltak és vannak jelenleg is üzleti kapcsolatai adott kozmetikai cégekkel, amiknek nem ismerjük tartalmát, nem tudhatjuk, mennyiben befolyásolták a könyv megszületését.

Mégis, anélkül, hogy kérés nélkül a védelmére kelnék, a könyvet elolvasva azt tapasztaltam, igenis megválogatja, melyik termékhez adja a nevét. Amit ír, amit ajánl, az abszolút összhangban van azzal, milyen márkák milyen termékeit adja tippként. Ha nem tart a bőr számára hasznosnak egy összetevőt, nem ajánlgat olyat, amiben az szerepel, a márkák pedig az egészen olcsótól a luxuskategóriásig terjednek, több mint kilencvenet említ itt-ott könyvében, miközben arra is felhívja a figyelmet: „Nem kell mindent egy bizonyos márkától beszerezned. … A kereskedelmi forgalomban lévő készítmények nem vesznek össze egymással. … Ami valóban fontos, az a készítmények sorrendje, és maga a formula…. Ezernyi készítmény van a piacon. Kutass, keresgélj, a pénztárcád vastagságától függően, és legközelebb, amikor valaki azt mondja neked, hogy az a bizonyos szérum csak azzal a bizonyos hidratálóval együtt fog működni, ne vedd meg egyiket sem.”

Talán ebből is érződik, nem tukmál. Leírja, mit javasol, elmondja, mi miért hasznos és mi miért árthat a bőrnek, de tartja magát amellett, hogy „ha valami rendben van, azt nem kell helyrehozni. Ha van egy termék, amit szeretsz, régóta használsz, és működik, nem mondom, hogy cseréld le. Te ismered legjobban a bőrödet.”

Mit hiányolok a könyvből?

A kozmetikai törlőkendők haszontalansága már az első pár oldalt követően világossá válik, ami nem csoda, hisz Angliában valóban komoly fejtörést okoznak a vízügyes kollégáknak is, a jónép ugyanis lazán lehúzza őket a vécén, óriási dugulást okozva. A törlőkendők azonban tény, hogy arctisztítási szempontból is túlértékelt, túlárazott, környezetszennyező vackok, mégis, ha Caroline Hirons magyar lenne, talán nem a törlőkendőkre fektetne ekkora hangsúlyt könyvében.

Sokkal inkább tapasztalom azt, hogy a fényvédelem az, amivel hadilábon állunk, és egy krém illata is még mindig sokkal jobban elcsavarja a vásárlók fejét, mint kellene. Persze a fényvédelemről Hirons is sokat ír, ráadásul nagyon hasznos, részletes tanácsokkal szolgál, a róluk szóló fejezetek minden szava kincset ér. Az illatanyagok feleslegességéről, az esszenciális olajak téves megítéléséről azonban – én legalábbis – írtam volna egy fejezetet külön is, bár kétségtelen, hogy itt-ott szó esik ezekről is: bőrproblémák esetén illatanyagmentes, esszenciális olajoktól mentes készítményeket javasol, máskülönben azonban elnézőbb velük, látni fogjuk ezt akkor is, ha az ajánlott kozmetikumokat megnézzük.

Cserébe a parabénekre gondolatébresztő két oldalt áldoz, az alábbi zárással:

Ha létezik igazi „farok csóválja a kutyát” helyzet, akkor ez pontosan az. A szépségipar megengedte ezeknek a „clean” márkáknak, hogy marketingcélból ijesztgessenek a parabénekkel a tudományos kutatások figyelembevétele nélkül.

Mégis, mindez tényleg csak szőrszálhasogatás a részemről. Ez a könyv remek az elsőtől az utolsó oldaláig, tényleg ott lenne a helye mindenki könyvespolcán: férfiaknak, nőknek, pattanásos tininek, ráncosodó idősebbeknek, pigmentfoltokkal küzdőknek, egyáltalán, azoknak, akik szeretnék tudatosan jól ápolni a bőrüket. Azoknak, akik értik, hogy a mindennapi arcápolási szokásoknak hosszú távú következményei vannak jó és rossz értelemben egyaránt. Ahogyan egy mozgásszegény életmód, egészségtelen étkezési szokás sem huszonévesen dönti le a lábáról az embert, úgy a mindenkori jelen arcápolási szokása az, amivel hatással lehetünk rá, miként öregszik majd a bőrünk.