Először fordult elő a fesztivál történetében, hogy egy busz szállította a díszbemutatóra egy film szereplőit, hétfő este együtt érkezett a teljes alkotógárda, és egymás után szálltak ki a rajongók gyűrűjében a járműből: Bill Murray szalmakalapban, Tilda Swinton narancsszínű hosszú ruhához rózsaszínű zakót viselve, a napszemüveges Timothée Chalamet ezüstszínű öltönyben, Adrian Brody, Benicio Del Toro, Mathieu Amalric és Lyna Khoudri. A film francia főszereplője, Léa Seydoux, akinek koronavírus-tesztje a közelmúltban pozitív lett, viszont nem vett részt a cannes-i díszbemutató csillogásán. A színésznő további három alkotásban, köztük a magyar versenyfilmben, Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjében is játszik, s részvétele a szerdai díszbemutatón is bizonytalan – írja az MTI.
Csak egy szokásos cannes-i este sztárokkal (fotó: Profimédia)
A The French Dispatchot, a dél-nyugat franciaországi Angouleme-ben forgatott romantikus vígjátékot már a tavalyi fesztivál versenyébe is beharangozták, de a seregszemle a koronavírus-járvány miatt akkor elmaradt, ezért az idei cannes-i versenyre halasztották a világpremiert, amelyet a közönség hat percig tartó álló tapssal jutalmazott. A Grand Budapest Hotel 52 éves rendezőjének ez a tizedik filmje, a különböző stílusban elbeszélt epizódokból álló történet egy képzeletbeli francia városban a 20. század elején publikált fiktív amerikai magazin, a The French Dispatch utolsó számában közzétett történeteket kelt életre.
Wes Andersonéknak már nem jó a limuzin (fotó: Profimédia)
Az egyedi stílusú rendezőtől már megszokott, apró részletekig kidolgozott képi ábrázoláson belül mindegyik epizód más-más filmes esztétikát követ. A Benicio Del Toro által alakított, börtönévei alatt festővé váló mexikói-zsidó elítélt története az 1930-as évek francia költői realizmusát követi, míg a francia kisváros rendőrsége szakácsának tragédiája az 1950-es évek film noir műfaját idéz meg. A diáklázadásról szóló epizód Jean-Luc Godard filmjeire emlékeztet, de humoros rajzfilm és az 1970-es évek amerikai talkshow-i is megidéződnek a gyors ritmusú alkotásban, amely tisztelgés az amerikai újságírás fénykora és a múlt századi Franciaország művészi hatása előtt.
