Pár éve kezdtem el futni. Már az első öt kilométeremért is megszenvedtem, külön edzéstervet kaptam, amihez szükségem volt egy megbízható órára. Akkor egy Garmin mellett döntöttem, velem volt a forró nyári futásokon éppúgy, mint amikor a havas eső tett próbára, sosem hagyott cserben, én pedig egyre komolyabb távokon használtam.
Gyorsan megszerettem a futáson kívül is, mérte a pulzusom, jó volt játszani a napi lépésmennyiséggel és élveztem, hogy az üzeneteim megjönnek a karórámra is, nem kell mindenért elővennem a telefonom. Kézenfekvő volt, hogy a szerkesztőségből én teszteljem a Garmin egyik legújabb modelljét, a Venu 2-t.
Többféle színben is forgalmazzák
Az óra több színben és szíjjal kapható, hozzánk egy fekete-szürke érkezett, ami kimondottan jól néz ki, ráadásul ugyanúgy működik inggel és zakóval, mint a futópályán. Bár az óra hatalmas doboza meghökkentett, kézbe véve kimondottan könnyűnek tűnik a maga 49 grammjával.
Imádtam a kijelzőjét, a 3,3 centiméteres képátlójú AMOLED 416 pixeles kijelzője nagyon szép grafikával bír, egyes funkciók kimondottan látványosan jelennek meg. Bár az október végi, november eleji időjárásban nem a napsütésé volt a főszerep, gyakorlatilag nem volt olyan fényviszony, amikor ne látszott volna jól a kijelző.
Persze a jól látható feliratok okoztak néhány kellemetlen percet, amikor az óra rám szólt egy sokáig húzódó meetingen, hogy ideje szünetet tartanom a semmittevésben és aktivizálni magam. Ettől persze az értekezletnek nem lett vége, de egy ideig mindenki az órámról kérdezett.
A Venu 2 egyébként is igényli, hogy viselője folyamatosan kapcsolatban legyen vele, hisz rengeteg adatot mér, a lépésszámtól a pulzuson át a stressz-szintemig, amit pedig nem tud mérni, azt tőlünk várja, például azt, hogy folyamatosan regisztráljuk, mennyi folyadékot fogyasztunk el.
Olykor persze az óra is téved, így gratulált ahhoz, hogy elértem a megmászandó emeletek számát aznapra, miközben épp egy buszon zötykölődtem. Figyelt viszont arra, hogy mennyire vagyok stresszes és volt, hogy vezetés közben rám szólt, hogy szükségem lenne némi relaxációs légzőgyakorlatra, mert nagyon idegesnek tűnök.
Nagyon bírtam, hogy a Venu 2 gyakran ünnepelt, látványos grafikával nyugtázta, hogy elértem az adott napra elért céljaimat, úgyhogy a kevésbé motiváltaknak biztos segítséget jelent, hogy az órád dicséretéért is küzdhetsz.
Jók az animált edzőfeladatok, így gyakorlatilag a csuklódról kapod az edzői utasításokat, ha épp nincs, aki segítsen. 25-féle sporthoz ajánlják az órát, bevallom, a legutolsó golfozás menüponttal nem tudtam mit kezdeni, mivel nem golfozom, a folyamatos légzésfigyelés viszont kimondottan hasznos lehet, ha szeretsz jógázni.
Hasznos, hogy az órára töltheted a kedvenc zenéidet és lejátszási listáidat a Spotify-ról, a Deezerről vagy épp az Amazon Musicról, csak egy vezeték nélküli fülhallgatóra van szükséged. Nekem bejött, hogy éjjel az autópályán csak felvillant a karórámon, hogy ki hív és rögtön be tudtam kapcsolni a kihangosítót. Ami nem tetszett, hogy bizonyos üzenetek nem jöttek meg az órára, hiába volt meg a telefonnal a Bluetooth-kapcsolat.
Ha már kapcsolat, könnyű volt összepárosítani a Garmin Connect-fiókommal, így a napi teljesítményemet továbbra is naplózott formában tudtam tárolni. Én is azok közé tartozom, aki szeret adatokkal, diagramokkal dolgozni, így a sportteljesítmény részleteit jó elemezni az applikációban.
Az órához az idegen nyelvű használati utasításon túl egy USB-töltő jár, amit a Venu 2 hátlapjához kell csatlakoztatni. A magyar nyelvű kezelési útmutató a Garmin oldaláról tölthető le. Viszonylag gyorsan feltöltött, viszonylag lassan merült le, nagyjából tíz napot bírt egy töltéssel.
Ez a Garmin óra a maga 150 ezres árával a középkategóriás okosórák közé tartozik, viszont ezért a pénzért egy – a hétköznapokon is jól kinéző – sok adatot és értéket figyelő órát kapsz, ami az edzésed mellett arra is figyel, hogy eleget igyál és szól, amikor úgy érzi, nagyon stresszes vagy.
