Lezajlott párizsban az Haute Couture Divathét, bemutatták a ruhák legjeit, az alkotásokat, amik helyenként feszegették a hordhatóság határát, vagy egyenesen túl is léptek azon. Ezen persze nincs mit csodálkozni, az haute couture maga a divat magas művészete, ahol a tervező dönthet úgy, hogy az eredményt teljesen alárendelni az érzéseknek és gondolatoknak, amit át akar adni, és olyan kollekciót készít, ami talán sosem fog létezni teljes egészében a kifutókon kívüli világban. Vagy választhatja azt, hogy minden részletében kifogástalan öltözékeket alkot különféle alkalmakra, a legszűkebb elit számára. Előbbi látványos, és garantáltan médiamegjelenést generál, utóbbi célzott és elitista; aki meg tudja fizetni, értékelni fogja a minőség és hordhatóság kvintesszenciáját.
Chanel
Nem azért kezdünk a Chanellel, mert az A Chanel, hanem mert a hordhatósági faktor az ő esetükben volt a leginkább a földhöz rögzítve. Írom mindezt a legnagyobb ámulattal, mert volt látnivaló bőséggel, Virginie Viard ezúttal Coco Chanel párizsi, Rue Cambon utcai otthonát vette inspirációs forrásul, egész pontosan a vadállatszobrokat, oroszlánt, tevét, lámát, szarvast, amik azt díszítették. Innen jött az ötlet, hogy a modellek hatalmas, állatformájú kartonszobrokból lépjenek elő. A kollekció ezenfelül nem repített el minket úgy a fantázia birodalmába, mint mondjuk a Schiaparelli, de más is a két divatház tervezői koncepciója. Viard sokkal inkább a valódi, hús-vér nőknek készít hordható ruhákat, természetesen a legmagasabb minőségi fokon.
A klasszikus Chanel részletek a nappali öltözékek esetén fiatalos, friss szetteket eredményeztek, rakott szoknyák, fodrok, sortok, bohókás csokornyakkendők és keménykalapok, mintha csak egy mazsorettcsoport vonult volna a kifutóra. Az estélyi ruhákra jóval több ragyogás, rátét jutott, olyan formában, hogy talán nem ordít róluk az excentrikusság, ám azt még a vak is látni fogja, hogy a legnagyobb luxus, ha valaki ilyen ruhát visel.
Fotó: Kristy Sparow/Getty Images
Fotó: Pascal Le Segretain/Getty Images
Fotó: Pascal Le Segretain/Getty Images
Fotó: Kristy Sparow/Getty Images
Fotó: Kristy Sparow/Getty Images
Fotó: Kristy Sparow/Getty Images
Giorgio Armani Privé
Giorgio Armani kollekcióját nem más, mint a bohócok egyik „ősatyja”, Harlequin figurája ihlette. Az olasz utcai bolondozás, a comedia dell’ arte alakja, aki a buta, de vidám vidéki fiú karakterét ölti magára. Megjelenésétől mára elválaszthatatlan lett a kárókockás minta, és most már az Armani Privétől is. Színeiben persze teljesen más palettát használt a mester, tengerzöld, mályva, halványkék és arany árnyalatokból építkeztek a ruhák, amik csodás kontrasztot alkottak a feketével. És fényből, végtelenül kifinomult ragyogásból, ami összességében 77 olyan öltözéket eredményezett, melyek most sok-sok filmcsillag és stylist must-have listájára kerülhetett fel. A bohócmúlt egy pillanatra sem tette nevetségessé a ruhákat, a nyakfodor, és más fodros rátétek, a csokornyakkendőkre emlékeztető masnik, a kárókockák sokkal inkább olyan játékosságot vittek a ruhákba, amik azok egyediségét fokozták.
Christian Dior
Maria Grazia Chiuri divattervezőt ezúttal néhány olyan fotó inspirálta, melyen Josephine Baker látható 1951-ben, Dior couture ruhában egy New York-i fellépésén. A táncosnő életútja, hogy sikerült a szegénysorból kitörnie, és Párizs, sőt az egész világ egyik legünnepeltebb csillaga lett, sok szempontból ma is példaképe lehet az embereknek, ez pedig éppen elég hozzá, hogy egy kollekciót szenteljenek emlékének. A bemutatón nemcsak róla, de számos más színesbőrű hollywood-i színészről és modellről állítottak ki portrékat, akik mind egyedit és maradandót alkottak karrierjük során, Josephine Bakerrel természetesen a középpontban. A ruhák legtöbbje a 20-as éveket idézte, ám nem a revü világát, sokkal inkább a sikkes hétköznapokat. Kisebb volt a volumen, visszofogottabb volt a csillogás, a hangsúly a nappali ruhák irányába tolódott. Mindez szándéka is a divatháznak, hogy bebizonyítsa, rá nem kizárólag a bálok és fogadások alkalmával lehet számítani.
Fotó: Victor Boyko/Getty Images
Fotó: Victor Boyko/Getty Images
Fotó: Victor Boyko/Getty Images
Fotó: Victor Boyko/Getty Images
Fotó: Victor Boyko/Getty Images
Fotó: Victor Boyko/Getty Images
Valentino
A zárt körű éjszakai klubok pezsgő, excentrikus és különc világát emelte az haute couture szintjére Pierpaolo Piccioli, a Valentino divatház zsenije, és ezzel ismét sikerült legalább olyan egyedit alkotnia, mint tette azt korábbi pink kollekciójával. Az exkluzivitás a kollekció minden darabját áthatotta, és minden eszközt felsorakoztatott, hogy kifejezze a luxus vadságát. Tollas applikációk, hímzések, flitterek, gyöngyök, a legfinomabb kelmék mind jelen voltak. Ami pedig a képeken nem látszik, ám a híradásokból tudható, Piccioli ezúttal is ügyelt rá, hogy a ruhák valódi készítői, a les petites mains, azaz a kis kezek is figyelmet kapjanak: a meghívottak számára minden ruháról kis leírást készítettek, mely tartalmazta, kik, és hány óra kemény munkával alkották a ruhacsodákat, milyen speciális technikákkal.
Jean Paul Gaultier
Haider Ackermann már a negyedik tervező a sorban, aki egy kollekció erejéig átveszi a stafétabotot, mióta a névadó designer visszavonult. Az eredmény pedig ezúttal több mint pazar lett, igazi haute couture, holott a két tervező stílusa közt nincs nagy hasonlóság. Ackermann saját bevallása szerint is távol áll attól a játékos stílustól, ami Gaultier-t mindig is jellemezte, a közös kollekció esetén azonban ott volt a tökéletes szabásvonal, a makulátlan kivitelezés, ami mindkettőjük számára alapvetés. Visszamentek ezzel az alapokhoz, és egyúttal az időben is: a modellek nem végigtrappoltak a kifutón, hanem sétáltak, megálltak, pózoltak, hogy a nagyérdeműnek valódi esélye legyen észrevenni a ruhák mesteri kidolgozottságát, a letisztult fazonokba rejtett provokációt, az érzéki szexualitást, amit a szabásvonalak kihangsúlyoztak. Persze nemcsak női, férfi öltözékek is kerültek a kollekcióba, kíváncsian várjuk, hogy Timothée Chalamet, aki kiemelt helyen nézhette végig a bemutatót, vajon melyik szettet fogja választani a közelgő vörös szőnyeges események egyikére – annyi biztos, hogy tetszett neki, amit látott.
Schiaparelli
Nem bizonyított, hogy Daniel Roseberry a divatház névadója, Elsa Schiaparelli reinkarnációja volna, ám az biztos, hogy a tervező hihetetlen érzékkel nyúl hozzá Schiaparelli egyedi, szürrealista látásmódjához, és hoz létre mással össze nem téveszthető, modern, mégis örökérvényű kreációkat. Feszegetik a hordhatóság határát? Persze, a szürrealizmus sosem volt átlagos, ám ennél is fontosabb, hogy ezek a ruhák érzéseket keltenek, gondolatokra ösztönöznek, melyek többek annál, mint hogy rávágjuk, tetszik vagy nem tetszik.
Haute couture kollekciójához Dante Isteni színjátékának első, Pokol része adta az inspirációs forrást, és jelentek meg vadállatok élethű fejei a ruhákra applikálva – mindenki megnyugtatására, egyik sem volt valódi. De láthattunk még páncélszerűen kemény fűzős felsőket, melyek egyszerre sugározták a védelmet és tették éteri amazonná viselőjüket. Ruhákat, amik szabásvonala a végletekig hangsúlyozták a derék karcsúságát, ám épp ily hevesen rajzolták körbe a vállakat, magabiztos sziluettet nyújtva. Alig várjuk, hogy láthassuk, az Oscar-gála, vagy a cannes-i filmfesztivál eseményein mely darabokat fogják viselni a hírességek.
Fotó: Profimedia
Fotó: Profimedia
Fotó: Profimedia
Fotó: Profimedia
Fotó: Estrop/Getty Images
Fotó: Profimedia
Viktor & Rolf
A divatház bemutatta, mi történik, ha csak egy icipicit fordítanak a dolgokon – szó szerint. Disney hercegnők is megirigyelnék a ruhákat, amiket terveztek, csak hogy némelyik egy fél lépéssel előrébb járt, mint viselője, másikat fejjel lefelé adták rá a modellre, némelyik derékszögben ágaskodott jobbról balra, vagy elölről hátra. A már-már papírmaséra keményített estélyi ruhák ettől függetlenül a legklasszikusabb értelemben vett estélyik voltak, egy figyelemfelkeltően művészi csavarral azonban elérték, hogy mindenki felkapja a fejét a kollekcióra. És valóban, látni kell, ahogy ezeket a ruhákat kifutóra vitték!