Egy nem épp hétköznapi karrier Madonna kúpmelltartóján innen és túl.
Jean Paul Gaultier neve bizonyára sokaknak ismerős: ő a fura francia tervező, aki folyton matrózcsíkos cuccokat ad mindenkire, Madonnának pedig 30 éve tervezett egy csúcsos melltartót, ami akkora port kavart, hogy ma is azt emlegetik. Mindez félig-meddig még igaz is, de kár lenne, ha csak ennyit tudnánk a tervezőről, aki 1970 óta diktálta a divatot, majd a minap úgy döntött, szögre akasztja kreativitását, és egy olyan divatshow-val búcsúzott, amin Anna Wintour is csápolva tapsolt az első sorban. Hogy mi történt a kettő között eltelt 50 évben? Íme.
Nana mackó és a nagymama
A kis Jean Paul a család szeme fénye volt, aki gyerekkorának nyarait anyai nagyanyjánál töltötte, de ahelyett, hogy a macskát kergette volna az udvaron, inkább a mama ruhásszekrényének tartalmát fedezte fel, különös tekintettel a fűzőkre. A furcsa formájú, merevített alsóneműk akkora hatással voltak rá, hogy élete első kreációjaként plüssmackója, Nana számára is egy melltartót készített, amit aztán később, karrierje során számtalan másik, a fűzők formavilágából táplálkozó ruhadarab követett. (A cicifixes maci pedig azóta muzeális tárgy lett, amelyen a kíváncsi szemek felfedezhetik a kúpmelltartó kezdetleges formáit is.)
Nana mackó és melltartója (Fotó: The National Gallery of Victoria)
Nemcsak a fűzők, hanem általában a női fehérneműk is központi elemei lettek kreációinak: a korábban gondosan eltakart, intim ruhadarabok a tervein érzéki, erotikus felsőruházattá alakultak át. Megállíthatatlan erőt sugároztak, holott a fűzők fénykorukban kalodába zárták a nőket. A nők szépségért vállalt szenvedésének évszázados jelképe nála éppen hogy a független, modern amazonok ruhájává vált.
Első, valódi ruhaterveit már ifjúkorában elkészítette, miután pedig azokkal családi körben sikert aratott, nem volt rest, és középiskolásként már a neves párizsi divattervezőknek küldözgette rajzait, remélve, hogy felfigyelnek rá. És milyen jól tette! 18 éves volt, mikor mindenféle előképzettség nélkül a tanoncának fogadta Pierre Cardin.
Hat év alatt saját márka
1970-et írtak, mikor Gaultier egyszeriben a divat fővárosában találta magát, ahol tanult és figyelt, ráadásul nem is csak Cardin divatházánál, hiszen Jean Patou birodalmába is bebocsátást nyert. Szintén nagy hatással volt rá az akkorra már sztártervező Yves Saint Laurent, de az első években még nem saját kreációkat alkotott: a divatházaknál természetesen az volt az elvárás, hogy megtanuljon a vezető tervező agyával gondolkodni. 1976-ban végül elérkezettnek látta az időt, hogy első saját kollekcióját is bemutassa, amiben üzlet- és élettársa, Francis Menuge is segítette anyagilag. Saját divatházat csak újabb hat évvel később tudott nyitni, de onnantól ő lett a francia divatvilág „rossz gyereke”, aki rendesen összekuszálta az öltözködésről alkotott addigi képet.
Briliánsan maszatolta el a nemi sztereotípiák határvonalait. Simán ráadott a pasikra neccharisnyát vagy férfiszoknyát, a nőknek pedig – ha épp nem fűzőruhát tervezett – erősen maszkulin beütésű darabokkal rukkolt elő. Kreációiba szívesen építette bele az utcai divat és a punk stíluselemeit, miközben már az első kollekcióitól jellemző volt rá a következetesség. Ő maga is szívesen viselt férfiszoknyát, amihez gyakran matrózcsíkos felsőt párosított – azt, ami már divatháza első, 1983-as férfiruha-kollekciójának is része volt, majd az ő nevéhez fűződően egyszer s mindenkorra bevonult az alapdarabok gyűjteményébe, férfiak és nők számára egyaránt.
Akkor vagy valódi tervező, ha az emberek anélkül is felismerik a munkádat, hogy megnéznék a bevarrt címkét. Jean Paul Gaultier esetében ez a helyzet.
Pierre Cardin
Az inkluzivitás mint fogalom épp csak pár éve kezdett meghonosodni a divat világában, Gaultier számára azonban az elfogadás és a befogadás már a kezdetektől jelen volt. Tabudöntögető divatbemutatóin Adonisz-testű férfimodelljei hol csipketopokat, hol látványos sminkeket kaptak, a topmodellek pedig gyakran BDSM-stílusú ruhákban vonultak. Kisbabával kifutóra lépni számára már ’92-ben menő volt, persze szigorúan félmeztelen férfiak kezébe adva a kisdedet, Madonna pedig babakocsit is szívesen tologatott neki a kifutón.
1990
Tragikus eseménnyel kezdődtek számára a kilencvenes évek: élettársa, Francis Menuge meghalt AIDS-ben. A sors azonban ahogy egyik kezével elvett, úgy a másikkal adott is. Ekkor már húsz éve a divatszakmában dolgozott, ismert tervezőnek számított, a valódi áttörés azonban még hiányzott. Ezt adta meg számára Madonna, mikor a popvilág csúcsáról leszólt neki, hogy tervezze meg Blond Ambition turnéjának fellépőruháit, és mint tudjuk, megszületett a kúpmelltartóval kombinált fűző, melynek láttán a világ egyik fele elalélt, a másik pedig mélységesen felháborodott. Pedig, akkor még nem sejthették, hogy kettejük kapcsolatából születni fog ennél erotikusabb „melltartó” is, méghozzá ez:
Madonna Jean-Paul Gaultier kifutóján, 1992-ben (Fotó: Kevin Mazur Archive/WireImage)
Csúcsos melltartókat persze már őelőtte is terveztek, gondoljunk csak a negyvenes és ötvenes évek lövedékmelltartóira (Marilyn Monroe megvan?), amelyek közül néhány darabbal minden bizonnyal a kicsi Jean Paul is találkozhatott a nagyi ruhásszekrényében eltöltött nyarak alatt. Nála azonban felsőruházati értéket kapott a forma, ráadásul már jóval Madonna megrendelése előtt is kísérletezett vele. Első, 1983-as kollekciójában Iman mutatott be egy bársonyból készült elődöt, amelyet aztán maga Barbie baba is megkapott, mikor 1985-ben felkérték, hogy tervezzen számára egy vérbeli Gaultier szettet.
Iman Jean Paul Gaultier 1983-as divatbemutatóján, kúpmelltartós szettben (Fotó: Rose Hartman/WireImage)
Ezután sorra bővítette márkája kínálatát, elindította a Gaultier Jeans vonalat, tervezett kiegészítőket, piacra dobta első parfümjét, a Classique-ot, tévéshow-ban volt házigazda, 1997-ben pedig bemutatta első haute couture kollekcióját is. Gaultier a couture világában élte ki csak igazán magát, kollekcióihoz egymástól tökéletesen eltérő kultúrákból merített ihletet. Az afrikai törzsek hagyományos viseletei, az indiai kultúra és a haszid zsidók öltözködési szokásai mind polgárpukkasztó módon kaptak új értelmezést kollekcióiban. Mai világunkban talán még a rasszista jelzőt is megkapná némely kreációjáért (a Dior nemrég Johhny Depp-pel kézen fogva bukott hatalmasat botrányba fulladt, „indiános” parfümreklámja után), pár évtizeddel ezelőtt azonban a divatszakma őszinte elismeréssel, pozitív kritikákkal halmozta el. A legnagyobb világsztárok kedvenc tervezője lett, Marion Cotillard és Nicole Kidman is Gaultier ruhában vette át Oscar-díját, Madonna pedig 2006-os Confessions turnéjához ismét őt kérte fel tervezőnek.
Marion Cotillard 2008-ban és Nicole Kidman 2003-ban az Oscar-gálán. Ruháikat egyaránt Jean Paul Gaultier tervezte (Fotók: Steve Granitz/WireImage, Robert Mora/Getty Images)
Filmes kosztümökhöz is felkérték tervezőnek, többek között Pedro Almodóvar vígjátéka, a Kika és Jean-Pierre Jeunet Elveszett gyerekek városa című fantasyjának ruhái is neki köszönhetők, de ezeknél is ismertebb Luc Bessontól, az Ötödik elem, ami pusztán a szereplők megjelenése miatt is kultuszfilm lett. Nem kevesebb, mint ezer kosztümöt tervezett hozzá, Leeloo aligruhájától a legutolsó mellékszereplőig mindenki Gaultier-t visel a filmben.
Stílusos leépítés
1999-ben az Hermés bevásárolta magát divatházába, ő maga pedig 2003-tól hét éven át az Hermés kreatív igazgatójaként is alkotott. Ezekben az években is tovább bővítette márkáját, sorra jöttek ki az újabbnál újabb parfümök és a gyerekruha-tervezésbe is belevágott. 2012-ben egy szezon erejéig a Diet Coke kreatív igazgatója lett, de dolgozott együtt más divatmárkákkal is: a La Perlával négy éven át kápráztatta el a nőket couture szintű fehérneműkollekcióival, múlt évben pedig a Supreme-mel közösen dobott piacra egy ruhakollekciót, amit fél pillanat alatt raboltak le a rajongók az üzletekből.
A kollaborációk sikere ellenére a 2010-es évekre mégis úgy tűnt, Gaultier picit unalmassá vált. A konzekvensen, évtizedek óta megtartott formáira egyre gyakrabban sütötték rá a „megszokott” jelzőt. Hiába követelték a divatkritikusok folyton az újat és a mást, Gaultier azt nyújtotta, ami védjegyévé vált, és ez sokaknak nem tetszett. Mindez feltehetően a bevételekben is megmutatkozott, 2014-es, váratlan bejelentését, hogy kiszáll a ready-to-wear vonalból, mégis értékelhetjük úgy is, mint egy elegáns beintést az eszement elvárásra, hogy a tervezők pár havonta prezentáljanak teljesen új ötleteket. Karl Lagerfeldnek mondjuk ezt pont sikerült teljesítenie, de mindez egy centit sem von le Gaultier divatvilágban betöltött jelentőségéből.
Végül aztán a zárszó is elhangzott: alig pár napja bejelentette, hogy a Párizsi Divathéten lesz látható az utolsó, általa tervezett haute couture kollekció, összefoglalójaként karrierje ötven évének. Fergeteges show-t vitt a színpadra, több mint 200 kreációt mutatott be, szupermodellek hada vonult, táncolt, és igézte meg a közönséget. Az esemény különlegességét és Gaultier munkásságának elismertségét egyetlen fotón pedig így tudnánk a legjobban bemutatni:
Az örökké komoly arcot vágó Anna Wintour, amint elragadtatottan mosolyog és tapsol Jean Paul Gaultier utolsó Haute Couture divatbemutatóján (Fotó: Foc Kan/WireImage)
Utóirat: A divatshow megtekintését mindenkinek szívből ajánlom, az első perctől az utolsóig frenetikus. Ha meggyőztelek, itt megtalálod a videót.
Harry herceg elsírta magát III. Károly döntése miatt, igazi arculcsapásként élte meg
Házasság első látásra: Kornélia elköltözött Jánostól, a férfi pedig csupán egy bugyit kért tőle távozáskor
A Vígszínház több népszerű darabját nem láthatják már többé a nézők
