Lezajlottak a nagy divathetek, a Vogue Business pedig megvizsgálta, hogy a modellek kiválasztásnál mennyire ügyeltek arra a márkák, hogy minden testalkat képviselve legyen. Hogy fel tudják állítani a sorrendet a Vogue munkatársai megnézték a beszámolókat a New York-i, londoni, milánói és párizsi divatbemutatókról és prezentációkról, majd felkeresték a márkákat, hogy ellenőrizhessék az adatokat, ha pedig nem tudtak ilyennel szolgálni, akkor a saját maguk által gyűjtött információkra hagyatkoztak.
Röviden és tömören, a nagyobb luxusházak erre nem figyeltek annyira mint a kisebb, újabb márkák, de azért látszik a fejlődés, a Balenciaga, Ferragamo és Mugler például egész szép helyezést ért el, de a listát Karoline Vitto és Chopova Lowena vezeti. Vittónál ugyanis 13 plus-size és 17 átlagos alkatú modell mutatta be a ruhákat, Lowenánál 2 molett modellre jutott 40 átlagos méretekkel rendelkező modell. Mögöttük a New York-i Bach Mai végzett a második helyen, Palmer Harding, Di Petsa és Patrick McDowell pedig harmadik, negyedik és ötödik lett.
Összességében azért nem túl kedvező a helyzet, a divatheteken ugyanis a modellek
- 0,9 százaléka volt molett, vagyis rendelkezett az amerikai számozás szerint 14-esnél, vagyis európai számozás szerint 44-esnél nagyobb ruhamérettel
- 3,9 százaléka volt átlagos alkatú, azaz hord amerikai számozás szerint 6-14-es méretű, vagyis európai számozás szerint 36-44-es méretű ruhákat
- 95,2 százalékuk pedig a fentiek szerint 0-4-es , vagyis 30-34-es mérettel rendelkezik.
De nézhetjük a fenti számokat olyan szempontból is, hogy tavasszal, vagyis amikor az őszi- és téli kollekciókat mutatták be, ennél valamivel rosszabbak volt az arányok. Paloma Elsesser, aki mind a négy divathéten részt vett, azt mondja, reménykedett abban, hogy több lehetőséghez jutnak majd a molett és átlagos testalkatú modellek, de nem látja, hogy túl nagy előrelépés történt volna.
Ő volt az egyik annak a hat átlagos modellnek, aki részt vettek a Balenciaga bemutatóján, hogy Yseult nevű énekesnő is végigvonult a kifutón, és így ő volt az első plus size nő, aki ennek a márkának a bemutatóján modellkedhetett. Hogy ez csak egyszeri alkalom volt, vagy a Balenciaga a jövőben is nyitott lesz arra, hogy támogassa a sokszínűséget, majd kiderül. Ami a többi luxusházat illeti, a Mugler is először került be az első tíz közé, Harris Reed vezetésével Nina Ricci pedig a tavaszi harmadik helyéről az idei első helyre ugrott, Alexander McQueen viszont visszacsúszott egy helyet, ötödik hely helyett most csak a hatodikat csípte meg a divatház.
És mi a helyzet a férfiakkal? James Corbin plus size modell a Vogue-nak elmondta, ebben a szezonban egyetlen londoni bemutatóra sem válogatták be, pedig számított arra, hogy erre idén is lesz lehetősége.
Sinéad O’Dwyer maga is szívesen alkalmaz , és részt is vette egy kerekasztal-beszélgetésen, amin arról volt szó, hogyan lehet olyan kollekciókat gyártani, ami változatos méreteket kínál. Mint elmondta, amikor divatiskolákban egyenméretekkel rendelkező próbabákkal kell dolgozniuk, és sajnos nem biztos, hogy van mód arra, hogy valaki egyedi méretekkel dolgozzon. „Olyan furcsa, mert a divat, mint kreatív művészet a testre összpontosít, de aztán az első kreatív döntésnél pont ezt nem tudod figyelembe venni” – tette hozzá.
Enam Asiama szerint sok tervező van, akik tartanak attól, hogy nem tudnak majd érvényesülni, ha feszegetik a határokat, és ezért kevesen vannak, akik Sinéad O’Dwyer próbálják felülírni a szabályokat, a saját útjukon járni. Van, aki azt is kiemelte, fontos, hogy vannak márkák, akik nem a trendek miatt próbálnak minél sokszínűbb kollekciókat létrehozni, hanem azért, mert számukra egyébként is fontos a diverzitás, hogy a divatvilág sokkal befogadóbb legyen.
Egy modell a kulisszák mögött készül a Selkie bemutatójára a New York-i divathéten 2023. szeptember 14-én New Yorkban. (Fotó: John Lamparski/Getty Images for Selkie/AFP)
És érdekes megfigyelés az is, hogy a női tervezők azok, akik jobban odafigyelnek arra, hogy a divat mindenkinek szól. Tény az is, hogy a nők jobban tudják, mire van szüksége a többi nőnek, A Di Petsa alapítója, Dimitra Petsa például igyekszik figyelembe venni azt, hogy a női test folyamatosan változik, ezért olyan ruhákat tervez, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy le tudja követni viselője súlyának, alkatának változásait. És ezzel szerencsére nincsen egyedül.
Meg kell említeni azt is, van, ahol nem csak a tervezőkre bízzák azt, hogy szeretnének e haladni a korral. Dániában például már 20007-ben kidolgoztak egy etikai útmutatót arra, hogyan lehet a divatvilág kevésbé diszkriminatív, és mint fogalmaztak a dokumentumban a tervezőknek „tisztában kell lenniük azzal, hogy a divatipar milyen hatással van a testképre, különösen a fiataloknál, és ennek megfelelően kell alkotniuk”.
A Koppenhágai Divathét vezérigazgatója, Cecilie Thorsmark szerint folyamatosan ellenőrzik, hogy a designerek betartják-e a chartában foglaltakat, és segítenek azoknak a márkáknak, amelyeknek ezen a téren fejlődniük kell. És ennek meg is van az eredménye, a náluk a 2024-es tavaszi és nyári kollekciók divatbemutatóin a modellek 1,4 százaléka volt plus-size, 15,3 százaléka átlagos méretekkel rendelkezett.
