Nemrégiben arról kérdeztük a szerkesztőség tagjait és ismerőseinket, hogy szerintük mik azok a trendi női ruhák és kiegészítők, melyekért mi, nők odavagyunk, a férfiak azonban legszívesebben betiltanák azokat. Ezúttal viszont a férfiak gardróbjának kivesézése – és alapos megkritizálása – került sorra.
A megosztó ing
Az ing egyértelműen a férfi ruhatár egyik fontos alapdarabja, és egyben az egyik legmegosztóbb is abban a tekintetben, hogy pontosan milyennek is kell(ene) lennie.
„Az áttetsző skinny ingek alól hiányzó atléta miatt kikandikáló mellszőrhöz és a mellbimbóhoz ne kelljen, hogy akár csak vizuálisan is közöm legyen, légyszi!” – fogalmazott Ági. Egy másik válaszadónk, Zsuzsa, különösen sarkalatos pontnak tartja a férfi ingek méretét: „A kelleténél több számmal kisebb, izzasztóan feszülős, a gombsor mentén szétpattanni készülő férfiingből csak úgy süt az erőlködés. A viselője minden bizonnyal azt akarja magáról elhitetni, hogy ő már annyira nagyon izmos, hogy számára megfelelő méretű ing nem is létezik. Pedig egyszerűen csak eggyel vagy kettővel nagyobb méretet kellett volna levenni a polcról. Ha az illető valóban izmos, abban is látni. Ha nem, azt szintén.”
Az ingujj hosszáról szintén megoszlanak a vélemények:
„Szerintem a rövid ujjú ing egyszerűen nem létezik. Mármint látom, hogy van, de kizárólag kalauzokon vagyok hajlandó elfogadni. Akinek melege van, tűrje fel az ing ujját! Vagy vegyen fel pólót!” – fejtegette Ági. Egy újabb megkérdezettünk viszont sokkal megengedőbb a rövid ujjú ingekkel kapcsolatban, mondván, bármikor inkább az, mint a galléros póló. „Ha létezik identitászavaros, indokolatlan ruhadarab, akkor az a galléros póló. A férfi igenis döntse el: pólót vagy inget akar felvenni! A kompromisszumos megoldás felejtős.”
Logók, minták
„Amikor a márka viseli őt. Vagyis minden látványos Gucci és hasonló” – mondta Enikő.
„Gukki szett, vagy bármi, amiről ordít hogy piacos kamu” – tette hozzá Anett.
Lilla már bővebben is kifejtette aggályait e téren: „A márkajelzés fétis. Na, az. Ebből a szempontból jóformán mindegy, hogy középkategóriás- vagy luxusmárkáról, eredetiről vagy hamisítványról van szó. Aki így logózza, feliratozza magát, pólón, pulóveren, cipőn, akármin, az az én szememben azzal a lendülettel el is veszíti az egyéniségét. Egész egyszerűen lefoglal, és nem jó értelemben véve, hogy az arcomba virító feliratot vagy logót nézzem. Ettől nem tudok rendesen az emberre figyelni. A lelki szemeim előtt is így marad meg, egy bazi nagy márkajelzésként.”
És hogy mi a helyzet a mintás darabokkal?
„A Hawaii, dzsungeles, virágos, és mindenféle hasonló, zsúfolt minta számomra taszító. És nem, nem azért mert azt gondolnám, sztereotip módon, hogy ezek túl nőiesek. Csak valahogy nem tudom komolyan venni, ha egy férfi ilyeneket hord. Nekem akkor ő legfeljebb fiú. De nem férfi” – fogalmazott Kata.
„Camouflage tetőtől talpig: ha nem vagy vadász, vagy Rambo akkor ne viseld!” – egészítette ki a kerülendő minták sorát Anett.
Ami pedig több megkérdezettünk is említett, hogy abszolút, nagy ívben kerülendőt, azok a viccesnek szánt illusztrációkkal, feliratokkal ellátott és/vagy rajzfilmfigurás pólók. „Férfiként miért?” – foglalta össze egyetlen, tömör kérdésben a lényeget egyikük.
Milyen ne legyen a nadrág?
Nadrágkérdésben válaszadóink többsége egybehangzó módon kritizálta a skinny fazont, különösképp annak kamu szakadásokkal „díszített” verzióját.
„A cicafarmer férfiakon nem csupán, hogy antiszexi, de számomra kimeríti a röhejes kategóriát. Bokavillyantós vagy kutya szájából rángatott kiadásban pedig maga a konkrét divatbűn és pont. Hasonlóan erőltettettnek hat, mint a több számmal kisebb ing” – utalt vissza korábban megkezdett gondolatmenetére Zsuzsa.
„A szaggatott farmer nekem nőkön sem túlságonsan tetszik, férfiakon meg pláne. Ha kivillan belőle a lábszőr azért néz ki furán, ha csupasz alatta a láb, akkor meg azért” – mondta Lilla.
„Skinny farmer, úgy, hogy közben skippeli a lábnapot” – hívta fel a figyelmet egy szintén gyakran megfigyelhető hiányosságra Vivi.
Kata viszont a másik véglettel kapcsolatos aggályainak adott hangot: „A trottyos, redőző, kiült, kitérdesedett nadrág maga a két lábon járó igénytelenség és nemtörődömség. Mintha a férfi, aki ilyet hord, legalább annyira feladta volna, mint a nadrágja anyaga.”
Lábbelik és kiegészítők
„Kétségtelenül bajban vannak a férfiak nyári nyitott lábbeli- és táskaügyben” – világított rá a valós problémára Orsi, aki a gumiklumpákat, valamint a tépőzáras, szivacsos talpú cipőket száműzné mindörökre a férfiak outfitjeiből.
„A férfiszandál. Vagy papucs. Bármi, amiből kilátszanak a lábujjai, és nem a strandon viseli. Tudom, hogy nyáron nekik is melegük van. De nem, sajnálom, akkor sem” – fejtegette Anita. A mezítlábas megoldások azonban még zárt(abb) lábbelik esetén sem győzik meg válaszadóinkat. Anett például a zokni nélkül hordott mokaszint nem tudja tolerálni, Gabi szerint pedig: „Hidegrázós, amikor nem látszik a zoknija a cipőben.”
Több megkérdezettünk tiltólistára tenné mindezeken felül a hosszú, hegyes orrú, krokodilbőr férfi cipőket is.
Azzal kapcsolatban, hogy a férfiak hordjanak-e táskát és ha igen, mégis milyet, szintén erősen megoszlanak a vélemények. Kata például egyenesen úgy fogalmazott, hogy szerinte egyáltalán nem létezik olyan táskatípus, ami egy férfi számára minden tekintetben – esztétikailag és funkcióját tekintve is – megfelelő viselet lehetne. Maradnak tehát a zsebek, vagyis inkább csak maradnának, hiszen ez sem hibátlan megoldás, ahogy arra Gabi is rámutatott: „Nem bírom, amikor úgy teletömik a nadrág zsebeit, hogy nyolcfelé dudorodik csípő- es tomportájékon.”
Többen is említették, hogy egyre gyakrabban látnak mostanában, különösen a középkorú férfiaknál, vászonszatyrot. „Sosem értettem… mondjuk felmerült már bennem, hogy akkor milyen táskát is kéne hordani manapság?”
Utóbbi kérdésre egzakt választ találni többszöri nekifutársa nem sikerült, arra azonban igen, hogy leginkább milyet nem: több megkérdezettünk is az általa leginkább utált táskatípusként nevezte meg a lemezes tarsolyokat.
Azt pedig, hogy mi a legeslegnagyobb baklövés, amit egy férfi elkövethet a divat terén, Vivi öntötte szavakba:
Az örök klasszikus: amikor túl akarja öltözni a nőt.