Meg sem kellett érkezni az Aréna épületébe ahhoz, hogy kedden délben világossá váljon, itt valami meglehetősen furcsa dolog történik: az utcán szembejövő emberek közös ismertetőjele volt, hogy akkora fehér szatyorral haladtak a vállukon, amelybe két ötéves gyerek simán belefér. Persze, hogy a táskán díszelgő felirat ez volt: Primark.
Ameddig a szem ellát
Nehéz pontosan meghatározni, minek is köszönhető az az óriási érdeklődés, amely a megnyitót övezte, de a felhajtás körüli felhajtás, illetve a hosszú ideje beharangozott alacsony árak egészen egyértelműen katalizátorok voltak. Meg is lett az eredménye, az épület egyik végében lévő üzlet bejáratától ugyanis szó szerint az épület másik végéig tartott a sor, melyet kordonok és határozott tekintetű biztonsági őrök szabályoztak. Megható volt a látvány: lám, vannak még ezekben a megosztott időkben is olyan események, ahol békésen tud a sorára várni többgyerekes nagycsalád, fiatal egyetemisták, idős házaspár és nagy pocakú kismama egymás mellett, pontosabban mögött. Ha máshol nem, hát akkor az ezerötszáz forintos pólók ígéretének kapujában.
Meglepő rendezettség
Nem vitás, hogy az esemény vérprofin zajlott. Az üzletbe csoportokban engedték be az újabb adag embert, éppen akkora létszámot, hogy még kényelmesen el lehessen férni egymás mellett odabent. Belépve jól megvilágított és átlátható blokkok, valamint megdöbbentő hangerejű zene fogadta az érkezőket, utóbbi eltúlzottságára mentség, hogy a megnyitó mégiscsak amolyan ünnep, melyhez végül is passzol a bulihangulat. Az óriási méretű területen fel-alá nyüzsögtek az eladók és a segítők, nekik köszönhetően a rengeteg látogató ellenére is mindenhol rend maradt, többszázadik vásárlóként sem kellett széttúrt ruhakupacokkal küzdeni. A bejárattól balra a női, jobbra a férfi szekció kezdődik, kettő között amolyan demarkációs vonalként foglal helyet a kiegészítők, kozmetikumok és cipők sora. Aki illatgyertyákra, poharakra vagy vállfákra vágyik, az célozza meg rögtön az üzlet hátulját, közvetlenül a törölközők előtt pedig a talán legnagyobb érdeklődésre számot tartó fehérneműk, pizsamák és melegítők sorakoznak.
Bikinitől a blézerig
Amint az ember kezébe kerül az első ruhadarab, melyet később felpróbálna, máris érkezik egy ott dolgozó, aki egy őrült nagy, szürke szatyrot ad, hogy ebbe lehessen gyűjteni a zsákmányt. Az ötlet jó, a zsákot vállra venni nem lehet, cipelni pedig kényelmetlen, de a szándék és az alapötlet kiváló. A fürdőruhákkal kezdek. Szívet melengető látni, hogy már 1.900,- forintért vehetek bikinialsót, a kétrészes fürdőruhák alja és teteje ugyanis önállóan választható és variálható méret vagy ízlés szerint. Ugyanabban a körben pedig a színben passzoló inget, ruhát vagy sortot is beszerezhetjük, amit akkor kapunk fel magunkra, amikor megszáradva elsétálunk majd a lángosozóig a parton. A klasszikus, nyári ruhák közül megtaláljuk a rövid, virágosat és a fehér maxit is, valamivel tovább haladva pedig jöhetnek a komolyabb darabok, ahol már 6-8.000 környékéig kúsznak az árak, a lenvászon ingek és a kellemes anyagú blézerek viszont kifejezetten időtállónak tűnnek amellett, hogy elegáns, letisztult és nőies fazonok.
Résen a minőséggel
Tapintásra jó darabig megdőlni látszik, hogy az alacsony árak silány minőséget takarnak, bár nyilván az is fontos kérdés, vajon meddig bírja a 4.000 forintos farmer vagy az ugyanilyen árú tornacipő. Utóbbinál már akadnak látható gondok is: bár kimondottan jó formájú, színű és árú cipőkre is lehet találni, többről közülük messziről is lerí, mennyire műanyag, igaz, mire ide, a bolt közepére érkezik az ember, már vagy elkapta a vásárlási láz, vagy azzal az elszántsággal nézelődik, hogy most már viszont tényleg venni kell valamit. Szintén érdemes résen lenni a pizsamák környékén: a kellemes anyagú darabok mellett nyikorgóbb műszálak is találhatók szép számmal, melyeknek ugyan tényleg nagyon kedvező az ára, mégse tűnnek túl kényelmesnek vagy egészségesnek, különösen a közelgő nyári melegben.
Így tud olcsó maradni a hely
Egyszerűen nem kérdés, hogy ez az a hely, ahol az alapdarabok ára éppen annyi, amennyit érnek. Egy kombinépántos top, egy laza és semmi-különös póló 1000-2000 forintba kellene, hogy kerüljön mindenhol, itt pedig végre úgy érezhetjük, nem akarnak lehúzni bennünket. Igazán egyedi, különleges és dizájn holmik kapcsán értelemszerűen rossz helyen járunk, ha ide érkezünk. De ennek az üzletnek nem is ez a dolga. Hanem az, hogy enyhülést nyújtson a méregdrága fogyóeszközök megszokott dömpingjében. Nem mellesleg pedig rávegyen bennünket arra, hogy ilyen potom áron megvegyünk jó néhány olyan terméket is, amire egyébként semmi szükségünk.
Mint kiderül, az árak alakítására egészen egyszerű stratégiája is van a cégnek, legalábbis Tomi, akit megszólítok, ezt meséli. „Sokat járunk és nézelődünk, hogy másnál mi mennyibe kerül, ezt többnyire a menedzserek csinálják. Amelyik típusú termékről tudjuk, hogy más üzletben is kapható, annak megnézzük ott az árát, és ha ők csak 1 forinttal is olcsóbbak nálunk, akkor mi még lejjebb visszük” – avat be, amikor megkérdezem, szerinte mitől másabbak ők, mint a többiek. Ő egyébként úgynevezett bloster, vagyis támogató, aki Szlovákiából érkezett, hogy segítsen az első időszakban. Nincs egyedül, a világ minden tájáról érkeztek, többek között Csehországból, Olaszországból és Londonból is, nagyjából 40 fős csapatként 3 hete vannak itt és még 2 hétig maradnak, amíg minden gördülékenyen nem halad.
Vonattal is érkeztek vásárolni
Elvben nem volt vitás, hogy felpróbálok, esetleg vásárolok is néhány dolgot, ha már úgyis a helyszínen vagyok. A gyakorlat azonban felülírta az elképzelést: feladtam a tervet, amikor megláttam a próbafülkéig kanyargó sort, melynek végén egy fiatal lány égbe emelt táblával a kezében jelezte minden környéken járónak, hogy nála lehet gyülekezni a fülkékhez. Így aztán szatyrok nélkül távoztam, de útravalóul megkérdeztem néhány pakkokkal kiinduló vevőt arról, ami egész idő alatt nem hagyott nyugodni. Hogy hogyan tudták megoldani a hétköznap délelőtti, órákon át tartó programot. Három megkérdezett közül három válaszolta, hogy szabadságot vett ki erre a napra. Közülük az egyik hölgy pedig 1,5 órát vonatozott emiatt Budapestre az egyetemista lányával.
