A külső megítélésről sokat beszélünk, mégis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a munka világában azért végül mégis a tudás és a tapasztalat dönt. Jillian Bowman története azonban szomorú tükröt tart annak, mekkorát tévedünk.
A Kanadában élő, 52 éves marketing- és változásmenedzsment-szakember a pandémia alatt döntött úgy, hogy nem festi tovább ősz haját. A hétköznapokban meglepően pozitív változásokat tapasztalt: az emberek udvariasabbak lettek vele, több tiszteletet kapott. Amikor azonban új állás után kezdett nézni, egészen más arcát mutatta a világ.
Az állásinterjúkon feltűnően ritkán kérdezték aktuális szakmai tudásáról, friss tapasztalatairól vagy digitális kompetenciáiról. Ehelyett sokszor évtizedekkel korábbi munkahelyeire terelődött a szó, mintha a jelen már nem is lenne igazán érdekes. Egy fiatal HR-es nyíltan el is mondta neki: azért nem tett fel technikai kérdéseket, mert Bowman az édesanyjára emlékeztette, aki „nem igazán ért a telefonokhoz”.
A néha burkolt, máskor pedig egészen nyílt életkori előítéletek nem álltak meg itt. Többen azt tanácsolták neki, használjon régebbi fotókat az önéletrajzában, olyanokat, amelyeken még festett a haja. Egy másik esetben pedig „túl érettnek” nevezték egy csapathoz, holott korábban ideális jelöltként beszéltek róla.
Ősz haja miatt egészen másképp bánnak vele az állásinterjúkon (Fotó: GettyImages)
Ősz haja alapján hoztak róla ítéletet
Jillian Bowman nem kizárólag a hajszínét vagy az életkorát okolja azért, hogy nem kapott állásajánlatokat. Ugyanakkor a jelentkezések jelentős részében ageizmussal, azaz életkor szerinti diszkriminációval találkozott. Kiemelte, hogy számára egyáltalán nem jelent problémát, ha fiatalabb vezetők alatt kell dolgoznia. A gond inkább az volt, hogy sokéves tapasztalatára és a digitális átalakulás terén szerzett tudására az interjúk során alig kérdeztek rá.
Különösen frusztrálónak tartja azt a gondolatot, hogy pusztán a természetes megjelenése karrierakadállyá válhat. Tapasztalat, alkalmazkodóképesség és stratégiai gondolkodás – Bowman szerint ezen tulajdonságai a gyors technológiai változások idején értékesebbek, mint valaha. A legtöbb esetben mégsem volt lehetősége bizonyítani.
Egy vezérigazgató elárulta, mi dönt az állásinterjún
Egy vezérigazgató nemrég a CNBC amerikai tévécsatornának elmondta: számára a szenvedély és az önreflexió fontosabb, mint a tökéletes önéletrajz. A vállalatok egyre inkább olyan jelölteket keresnek, akik csapatjátékosok, nyitottak a tanulásra, és hiteles motivációval rendelkeznek. Ez egybeesik a LinkedIn adataival is, amelyek szerint a soft skillek jelentősége tovább nő az új felvételeknél.
Ugyanakkor HR-szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az egót vagy a perfekcionizmust nem szabad a csapat sikerének rovására helyezni. A döntő tényező a lelkesedés és annak képessége, hogy valaki reálisan lássa saját erősségeit. Sok cég ma már ezt tartja a hosszú távú szakmai siker egyik legfontosabb alapjának.
