Dobrády Ákos: “Az én Emiliámat nem lehet nem szeretni”

Fotó: Sanoma Archív / Tóth Beáta

Kinek az ötlete volt, hogy Inti és te ismét összeálljatok? Egész biztos, hogy ez egyetlen alkalomra szól?
Igen, úgy tűnik. Tudod, úgy kezdődött, hogy a tavalyi nagykoncertemre meghívtam őt mint vendéget, és a közönség annyira hálás volt a kettőnk produkciójáért, hogy együtt kezdtünk ötletelni: talán meg kellene lepnünk azokat, akik szeretnek minket, egy TNT-emlékkoncerttel. Mindketten élvezzük a felkészülést, mert noha öt éve váltunk külön, olyan, mintha csak tegnap fejeztük volna be a közös zenélést. Persze azóta formálódtunk, komolyodtunk, változtunk mindketten. De lényeg, hogy ma is jól kijövünk egymással.

Azt mondtad, változtál. Miben?
Az elmúlt évek alatt hosszabb időt eltöltöttem külföldön. Londonban, majd az Egyesült Államokban tanultam nyelvet, ismerkedtem a világgal, más kultúrákkal. A briteknél jól éreztem magam, ám az amerikaiak túlzottan is üzleties, felszínes, különös hozzáállásával nem voltam képes azonosulni. Elképedve figyeltem, hogy ott aztán tényleg társadalmi hovatartozás alapján köttetnek barátságok, vagy akár szerelmek is. Érdekes volt figyelni, hogy senki nem feledkezik meg egy pillanatra sem a saját érdekeiről. Nem éreztem olyan jól magam abban a közegben, így néhány hónap után hazajöttem.

Fotó: Sanoma Archív / press.Tv2

Most a TV2 Nagy Duett című műsorában is láthatunk téged hétről hétre. Hogy tudod mindezt összeegyeztetni a koncertre való készüléssel?
Nehezen. Eredetileg azt szerette volna a csatorna, ha valakinek a duettpartnere leszek, de azt már nem tudtam elvállalni a TNT-próbák miatt. Nem tehettem meg, hogy elaprózom magam, hiszen Intivel eddigi közös munkánk legnagyobb dobására készülünk – maximálisan oda kell tennem magam. Így abban maradtunk a TV2-vel, hogy zsűritag leszek, és nagyon élvezem ezt a feladatot. Igyekszem a véleményemet, a kritikámat úgy tálalni, hogy ne bántsam meg a versenyzőket, akik óriási lelkesedéssel készülnek hétről hétre.

Ennyi munka mellett hogy marad időd magánéletre?
Marad. A kedvesemmel, Emiliával már jó ideje távkapcsolatban élünk. Sokan nem hiszik, hogy ez működhet, de mi érezzük, hogy így van. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy hónapokig nem találkozunk, maximum két hét volt eddig, amit külön töltöttünk.

Fotó: Sanoma Archív / Tóth Beáta

Nem akartok összeköltözni? Vagy akkor egyikőtöknek fel kellene adnia az életét?
Gondolkodtunk már rajta, hogy vajon hogyan lehetne kivitelezni. De az igazság az, hogy nem csak nekem van sok munkám. Ő Svédországban él, de sikeres énekesnőként sokat utazik a világban. Úgy hiszem, a mi kapcsolatunk sosem lesz az a klasszikus reggel együtt kelünk, este együtt fekszünk szerelem. De így is boldogok vagyunk.

Korábban említetted nekem, hogy különösen akkor, amikor alkotsz, szeretsz bebújni a csigaházadba, és ezt a barátnőid mindig magukra vették, azt gondolták, velük van valami gond…
Ebben a tekintetben nem változtam, ma is szükségem van arra, hogy időnként elvonulhassak a házamba és egyedül lehessek a gondolataimmal. Ilyen szempontból nekem ideális ez az élethelyzet, ami Emiliával kialakult. Amikor itt tölt néhány napot, és viszem ki a reptérre, szokta mondogatni: „Már alig várod, hogy elmenjek, mi?” Ez persze nem igaz, mert jó lenne, ha folyamatosan a közelemben lenne. De abból kifolyólag, hogy gyakran hiányzunk egymásnak, még mindig őrizzük azt a bizonyos izgalmat a találkozásaink előtt, ami a kapcsolatok első három hónapjában jellemző.

Aki ott lesz a TNT-nagykoncerten, Emiliával is találkozhat?
Természetesen ő is ott lesz – nagyon boldoggá tesz azzal, hogy ragaszkodik hozzá. Aki csak megismerkedik vele, azon a véleményen van, hogy őt nem lehet nem szeretni.