VV Jerzy: “Egy öreg bácsi lekiabálta a fejemet Gigi miatt”

Több mint egy hete vége a Való Világnak, fél évig nem voltál „emberek között”. Nem volt nehéz újra beilleszkedni a társadalomba?
Nagyon jól érzem magam, pillanatok alatt vissza tudtam szokni abba a közegbe, amitől elzártak fél évre. Nem kerestem a kamerákat, nem hiányzott a mikroportom, és már vártam, hogy kijöjjek.

Ha valakinek, hát neked volt mit olvasgatni az elmúlt időszakban megjelent cikkekből. Az árvasággal kapcsolatos dolgok, az anyukád, a meztelen fotók és videó…
Saját magamon is meglepődtem, hogy milyen jól kezelem ezeket a dolgokat. A finálé után a Fókusz stábja felkísért az emeletre, ahol egy nagyon hosszú folyosó végig ki volt tapétázva cikkekkel. Nevettem az összesen. Egy cikken nem tudtam csak nevetni, mert az nem állta meg a helyét.

Az miről szólt?
Édesapám nem hajógyáros, hanem hegesztő egy hajógyárban. És nem molesztáltak gyerekkoromban.

Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub

Egy ilyen játékban szerintem másodiknak lenni a legrosszabb helyezés.
Nem érzem a súlyát a második helynek. Azt érzem, hogy az emberek szeretnek, mosolyognak, aláírást kérnek. Eddig csak egy bácsi kiabálta le a fejemet, hogy mit csináltam a Gigivel, nekem több ilyen barátnőm nem lesz. De ezeken tényleg csak mosolygok.

Gyorsan eljutottunk Gigihez. Szerinted kint is összejöttél volna vele, ha találkoztok?
Szerintem a való életben is összejöttem volna vele. Amikor összezártak minket a nyugiszobában, egész éjszaka beszélgettünk, nevettünk. Nekem tetszett az a jóság, ami akkor áradt belőle.

Most is ezt gondolod róla a kinti tények ismeretében?
Nem tudom, milyen a kinti világban, mert még nem találkoztam vele. Bent megszerettem, de a végére megváltozott. Mielőtt kiesett, már éreztem rajta valamit. A pontot az tette fel az i-re, ahogy a bécis párbajon viselkedett.

A villabéli kapcsolataidból még Évával alakult furcsán a viszonyod. Ahhoz képest, hogy leköpött, a végére kebelbarátok lettetek.
Évával megbékéltünk egymással, megtanultunk együtt élni, de soha nem leszünk barátok mi ketten. Ha az ember össze van zárva valakivel, akkor nem tud elmenekülni. Mindketten olyanok vagyunk, hogy ha van bennünk szálka a másik felé, akkor azonnal megbeszéljük. Volt, hogy naponta háromszor vesztünk össze, és háromszor békültünk ki. De mindig megbeszéltük a problémáinkat.

Fotó: Sanoma Archív / Besenyei Gergely

Nemcsak Évával fejlődött a kapcsolatod, hanem te magad is fejlődtél. Mondhatjuk úgy is, hogy újra megtanultál beszélni. Mivel magyarázod ezt?
Én úgy jöttem be a villába, hogy tudtam, lelki sérüléseim vannak, amiket a gyerekkoromból hoztam magammal. Ezek miatt nem tudtam az érzéseimről beszélni, nem tudtam elmondani a véleményemet. A villalétem előtt erről soha nem beszéltem. Ezt a villanővér akarta kiszedni belőlem, és a végén ki is szedte. Ennek a jó pár hónapos tréningnek az eredménye, hogy felszakadtak a gátak. Azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Megtanultam kezelni a saját hibáimat, tudok rajtuk őszintén nevetni. Például a „nitrites pácsó”. Erről mondjuk nem gondoltam, hogy ekkora legenda lesz belőle.

Alekosszal változó volt a kapcsolatotok, de inkább jó, mint rossz volt a viszony. Most nem irigykedsz rá?
Alekosszal hullámzó volt a kapcsolatunk, mindig pozitívan álltam hozzá. De Gigi miatt voltak közöttünk feszültségek. Eleinte azért, mert udvarolt neki, aztán később, amikor szakítottunk, feltűnően olyan történeteket mesélt pont előttem, amikben a Gigi szerepelt. Alekosz nagyon jó emberismerő, tudja az emberek gyenge pontjait, és néha-néha beleforgat, mert kíváncsi a reakciókra. De olykor felvettem vele a harcot, végül a diák visszavágott a tanárnak.

Mit élveztél a legjobban az elmúlt fél évből?
Nekem a jótékonysági hét azért volt a legjobb, mert egyfajta megnyugvást adott az, hogy nemcsak elvettünk az asztalról, hanem adtunk is az embereknek. Nem is keveset.

Fotó: Sanoma Archív/Besenyei Gergely

Mi lesz most? Hogyan képzeled a közeljövőt? Téged is elhalmoznak a haknik, fellépések, modellmunkák, mint a többieket?
Vannak terveim, céljaim. Szeretek több lábon állni. Gasztronómiával, sporttal, chippendalezéssel, modellkedéssel szeretnék foglalkozni. Persze ha kapnék egy olyan állásajánlatot, amiért megérné otthagyni a hétvégi chippendale-t, akkor feladnám egy jobb munka reményében azt, hogy puskával rohangáljak a színpadon. (Nevet.)
 
Apropó, puska! Itt kint hosszú ideig derültséget okozott, hogy már az egész ország látott téged meztelenül, csak egy ember nem, és az Gigi volt.
Úgy mentem be a villába, hogy kapcsolatot nem akarok, viszont csajozni fogok. Csak arra nem számítottam, hogy szerelmes leszek Gigibe. Azért nem történt vele sokáig intim együttlét, mert tiszteletben tartottam a családját, tiszteletben tartottam azt, hogy ő tanár akar lenni. Még csak annyit sem engedtem meg magamnak, hogy kicsit elhúzzam előtte a mézesmadzagot. Nagyon nehéz volt visszafognom magam, és nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni.

Olyan jól ment, hogy sokan azt gondolták, meleg vagy.
Remélem, azért kiderült, hogy ez nem igaz. Ezzel is csak azt bizonyítottam magamnak, hogy amit akarok, azt el tudom érni.

Mit tanultál ebből a játékból?
Azt, hogy beszéljünk az érzéseinkről. Akkor vagyunk igazán önmagunk, ha tudunk beszélni a dolgainkról. Így tudjuk megtalálni önmagunkat.