Egy csendes, napsütötte, fáradt szombat reggelen sétálok be az RTL Klub székházának forgóajtaján. Az öltözők felé veszem az irányt. Amint belépek a nehéz tűzzáró ajtón, azonnal felélénkül a vérkeringésem: színkavalkáddal, hangzavarral, sietős léptű asszisztensekkel, és melegítő táncosokkal találom szemben magam. Kezdődik a Csillag születik főpróbája. A tömeget fürkészve Ördög Nórát és Nagy Sándort keresem a tekintetemmel. A még félig sötét stúdióban rájuk is találok. Éppen a beköszönést próbálják, Nóri már kisestélyiben, Sanyi zsebes nadrágban és tornacipőben vonul le a lépcsősoron. Jó rájuk nézni. Nóri valahogy lazábbnak, Sanyi pedig kissé komolyabbnak tűnik korábbi önmagánál. Vajon egymásra hatnak így? Nóri a legrutinosabb show-műsorvezetők közé tartozik, míg Sanyi – bár sokéves televíziós tapasztalattal rendelkezik – a mélyvízben találta magát a tehetségkutató első adásában. Már vége is az első próbának, eléjük szaladok, hiszen interjúm lesz velük. Pontosabban nekik egymással.
Ördög Nóra: Hú, ez jó volt kezdésnek. Szeretek úgy dolgozni, hogy nincs semmi feszültség.
Nagy Sándor: Kivéve, amikor bakizom. (Nevet.) De szerencsére ilyenkor ott vagy te. Te vagy minden műsorvezető álma.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/Szabolcs László |
Ö. N.: Már elfogyasztottam pár műsorvezető társat, és benned azt szeretem a legjobban, hogy tudod a saját egyéniségedet hozni, könnyű veled együttműködni. Szerintem neked „újoncként” nehezebb lehetett nekilátni a munkának, mint nekem új társhoz idomulni. Nem voltál kicsit betojva?
N. S.: Egyáltalán nem. Bár nem ismertük egymást, tudtam, hogy nem az a fajta ember vagy, aki egyedül hagyna egy szituációban. Biztos voltam benne, hogy elősegíted majd a mielőbbi beilleszkedésemet. Jó, igazából be voltam tojva. Mindig. Most is.
Ö. N.: De én is izgulok. Minden műsor, minden adás egy tiszta lap, amivel elindulsz. Általában már az első percekben eldől, milyen lesz, mivel töltöd meg azt a lapot. A végén pedig nagyon jó azt érezni, hogy flottul ment. Sokszor pedig teljesen más az adás visszanézve. Valami kapkodás vagy feszültség miatt azt hiszed, hogy erőltetett, visszanézve mégsem érződik belőle semmi, de igaz lehet fordítva is.
N. S.: Igen, nekem is volt olyan, hogy azt éreztem, hogy ez egy hú de jó poén volt, aztán utólag kiderült, hogy nem.
Ö. N.: Mindannyian azért vagyunk itt, hogy ez a műsor jó legyen. Az életben sem vagyok egy hárpiatípus, nem szoktam kiadni ilyen formában a feszültségeket. Inkább a pozitív energiákat próbálom erősíteni. Persze én is felhúzom magam, vagy idegeskedem néha, de feleslegesnek tartom a nem odaillő feszültséget.
N. S.: Rengeteg önfegyelmet tanulok itt.
Ö. N.: Néha szükség is van rá. (Nevet.) A versenyzőket igyekszünk egy pozitív burokban tartani. Ahhoz, hogy ki tudják hozni magukból a maximumot, kell hogy azt érezzék, ők a legügyesebbek és a legszebbek. És az annyira nem tesz jót nekik, amikor beszólsz. (Nevet.)
N. S.: Igen, tényleg volt ilyen. Egyszer az egyik versenyző érdekében hangosan megjegyeztem, hogy miért ilyen agyonmosott pólóban kell a színpadra lépnie. Szegényen nem sokat segítettem a jóindulatommal. Viccet félretéve, nekem nagyon jót tett ez a műsor. A legfontosabb az volt, hogy az ezzel kapcsolatos félelmeimet legyőzzem. Mert ez nem az én önmegvalósításomról szól, nem én mérettetek meg.
Ö. N.: Miért ennyire fontos neked, hogy ezt a típusú félelmedet leküzdd?
N. S.: Én gyerekkorom óta módszeresen dolgozom rajta, hogy legyőzzem a félelmeimet.
Ö. N.: Nekem is vannak félelmeim. De nem akarom mindegyiket mindenáron leküzdeni. Azért az élő adás veszélyes üzem. Bármi megtörténhet. Bennem is van mindig félsz, hogy valami olyat mondok, vagy úgy bakizok…
N. S.: Te milyen kihívást tudsz még találni magadnak a szakmában? Gyakorlatilag a csúcson vagy.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKlub Sajtóklub |
Ö. N.: Köszi, aranyos vagy… De ne viccelj, van egy csomó olyan műsor, amihez még érni kell, korban, műfajban. Tudom, hogy a showműsor-készítés sokak szerint tényleg a szakma csúcsának számít, de rengeteg olyan műfaj létezik, amikhez lenyugodni, tapasztalni, érni kell. Például a beszélgetős műsorok. Szerintem minden korosztálynak megvannak a saját műfajai, és nekem ebben a 30 körüli időszakban most ez a feladatom.
N. S.: Majd amikor egy horgászműsorban fogsz feszíteni… (Nevet.)
Ö. N.: Igen, az lesz a karrierem valódi csúcspontja. Egyébként most tényleg nagyon jól érzem magam.
N. S.: Én is. Bár nyilván ez amiatt is lehet, hogy minden rendben van körülöttünk.
Ö. N.: Te éppen fészket raksz, mindig valamit bütykölsz az épülő házadon.
N. S.: Pontosan! Holnap például a teraszt fogom szépítgetni.
Ö. N.: Mekkmester, egyszer már igazán meghívhatnál minket is.
N. S.: Amint kész lesz a Sándor-palota, azonnal meghívlak téged és Palkót (Nánási Pál Ördög Nóra férje – a szerk.). Apropó, Palkó. Fontos neked, hogy mindig itt legyen az adásokon?
Ö. N.: Nem várom el, hogy mindig őrizgessen, de az fontos, hogy a részese legyen azoknak a dolgoknak, amik nekem sokat számítanak, és én is szeretek részese lenni az ő életében történő fontos eseményeknek. Általában a backstage-ben van, szüneteken nagyon aranyos, mindig odajön, megkérdezi, hogy kérek-e valamit, megölelget. Nekem ez rengeteget jelent, de ha épp nem tud itt lenni, akkor is tudom, hogy mellettem van.
N. S.: Ez a kiegyensúlyozottság munka közben is ordít rólad. Akkor ez a boldog magánéletnek köszönhető?
Ö. N.: Persze, mert a tévében sem műsorvezetőt játszom, hanem én vagyok az. Nincs különbség. Ha kiegyensúlyozott vagyok, akkor itt is az vagyok, és otthon is.
N. S.: Ebben egyetértünk. Én is pont olyan modoros tudok lenni a kocsmafilozofálás közben, mint amikor az életvezetési tanácsaimat osztogatom a kulisszák mögött a fiataloknak. (Nevet.)
Ö. N.: Te is kiegyensúlyozott párkapcsolatban élsz. Neked nem fontos, hogy itt legyen a barátnőd?
N. S.: Én nem szeretném, hogy itt legyen. Ez az én dolgom, az én harcom. A mi kapcsolatunk nem az a klasszikus romantikus szerelem, mint a tiétek. Mi nem ebben a lila ködben élünk.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKlub Sajtóklub |
Ö. N.: Lelilaködözted a kapcsolatunkat?
N. S.: Igen, mert az nagyon jó. Én is éltem lila ködös kapcsolatban. Abszolút irigylésre méltó, hogy ti már megvagytok egymásnak, hogy így egymásra találtatok. Én is boldog, harmonikus kapcsolatban élek, de szerencsére nagyon alkalmazkodó a partnerem. Ha úgy érzi, hogy nekem nincs szükségem arra, hogy itt legyen, és támogasson, akkor nem erőlteti a dolgot.
Ö. N.: Szerintem ez a pasiknál másképpen is működik.
N. S.: Igen. Engem zavar, hogy nem tudok vele lenni, figyelni rá, foglalkozni vele. Sokkal jobb, ha a feladatomra tudok koncentrálni. De most félre a munkával! Hová mentek nyaralni?
Ö. N.: Nekem nem sok nyaralás lesz, mert indul az X-Faktor. De remélem, pár napot azért együtt tudunk tölteni. Palkó megy ki fotózni a görög Playboynak, és talán ki tudok menni vele. Jobb úgy dolgozni neki is, hogy nem idegeskedik a szépséges Kréta szigetén, hogy mi lehet velem. Az esték pedig szabadok, tudunk egymással foglalkozni.
N. S.: Szép dolog a nyugalom. Jó ezt látni rajtad munka közben is. Én hajlamos vagyok arra, hogy szétizguljam magam. Megtanultam azt, hogy mivel mi ketten közvetlen munkatársak vagyunk, ha nem vagyok kellőképpen koncentrált, akkor a te bőrödet is vásárra viszem. Le kell rakni a félelmeket, és nyugalommal kell színpadra állni. Már nincs bennem az a régi nyomasztó kétely. Persze a kávé azért még kell. (Nevet.)
Ö. N.: Miből ered ez a kishitűséged? Jóképű vagy, ezer éve tévézel…
N. S.: Van bennem egy maximalista hozzáállás, mert azt látni mindenfelé, hogy senki sem ismeri kellőképpen ezt a szép magyar nyelvet. Én élő adásban nem szeretnék súlyos nyelvi hibákat elkövetni.
Ö. N.: Nem szoktál, ne izgulj. Kölcsönösen hatással vagyunk egymásra, ezért szeretek veled dolgozni. Nagyon szeretem a humorod, rég röhögtem annyit, mint amikor a műsor beharangozóját forgattuk, nagyon erős hangulatot hoztál a stúdióba. Egy kis börleszkes jókedvet, laza hangulatot. Szerintem ez mindenképpen a te hatásod. Nekem nagyon fontos, hogy egy hullámhosszon legyünk, és ezt vigyük bele az adásba is.
N. S.: Ez is igaz. Nekem már volt olyan munkahelyem, ahol folyamatos dominanciaharc volt. Köztünk semmilyen viszály nincs, így nagyon könnyű a közös munka.
Ö. N.: Persze volt nekem is ilyen. Egyszerűen idegesített a társam, nem tudtunk egy hullámhosszra kerülni. Szerencsére azok, akik velünk dolgoznak, látják, ha egy páros nem működik, és akkor nem erőltetik sokáig a dolgot. Ez azért nagyon jó, hogy most egymás támaszai vagyunk, mindig van kire rámosolyogni, ránézni.
N. S.: Másik előnyöm pedig, hogy mellettem hordhatsz magas sarkút. (Nevet.)
