„Integetnek nekem a buszról, elfelejtik, hogy én nem látom őket” 
Csupán karnyújtásnyira volt tőle a nyeremény, amitől az egész élete megváltozott volna, beleértve a családját is. Azt mondja, a verseny alatt sokszor eljátszott a gondolattal, milyen jó lenne nyerni, mert akkor bizonyos anyagi terhek lehullanának a szülei válláról és nyugodtabb volna az életük. „Persze, hogy örültem volna! De az én eredeti célom, álmom az volt, hogy ott lehessek a döntőben, és ez megvalósult. Végül is az énekesnők közül én lettem a győztes, és ez azért nem semmi, főként hogy még csak tizenöt éves vagyok.” De az öröm mellett Tecának gonoszkodó megjegyzésekkel is szembesülnie kellett, amelyek szerint legalább annyit nyomott a latba a szavazók esetében az énekhangja, mint az a tény, hogy nem lát. „Hallottam ezekről a nem túl kedves kommentekről én is, de úgy érzem, legjobb, ha nem foglalkozom vele. Minek marcangoljam magam ezen? Különben is, ahogy járok-kelek az utcán, annyi szeretetet kapok! Gyakran integetnek nekem emberek a buszról, megfeledkezve arról, hogy én nem látom őket. Ilyenkor mindig anyukám hívja fel a figyelmem. Amikor aláírást kérnek, sokszor akkor is kimegy a fejükből, hogy én vak vagyok, s ez sokkal körülményesebb, mint egy látó ember esetében. Nem hinném, hogy a vakságom miatt szimpatizálnának velem olyan sokan. Elhiszem, hogy azért szeretnek, ahogyan énekelek, és eszemben sincs foglalkozni gonoszkodó megjegyzésekkel. Ne is a vakságom miatt szeressenek!”
Szandival lép fel
Tecával a Csillag születik után sem állt meg az élet. Rengeteg a felkérése, sok helyre hívják koncertezni, és még Szandival is lesz közös fellépése. „Ő kiskorom óta a példaképem. Ötéves voltam, amikor a születésnapom alkalmából először találkozhattam vele, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Akkor még nem gondoltam volna, hogy együtt énekelhetek vele valaha, de amikor megtudta, hogy versenyzem a Csillag születikben, azonnal mellém állt és megígérte, hogy segíteni fogja az előrehaladásomat. Ez nagyon megtisztelő számomra, sőt annál is több, hiszen szeretem őt!”
„A szüleim hozzám igazították az életüket”
De vajon mennyivel körülményesebb Tecának leszerveznie a fellépéseit? Kik kísérik el a koncertekre, akikben megbízik, és akik nem anyagi haszonszerzés gyanánt állnak most mellé. „Ezentúl is édesanyám visz engem mindenhová. Amikor kiskoromban megtudták, hogy nem fogok látni, úgy alakították ki az életüket, hogy mindig mellettem lehessenek. Ahelyett, hogy elmentek volna dolgozni valahová, egy saját kis élelmiszerboltot nyitottak a házunk földszintjén, ami azóta is üzemel. Hol apukám, hol anyukám van a boltban, így valamelyikük mindig velem jön, elkísér, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Hiszen ez nem csak a Csillag születik óta fontos. Engem már általános iskolásként kivettek a vakok iskolájából, mert az volt az álmom, hogy igazán színvonalas suliba járhassak. Így kerültem egy integrált iskolába, ahol lelkiismeretes művészeti oktatás is folyik. Itt ismertem meg az énektanárnőmet, Uzonka nénit, akinek nagyon sokat köszönhetek. Kérlek, őt ne felejtsd ki a cikkedből, mert eddig senki nem volt hajlandó leírni a nevét, pedig nekem fontos.”
„Gyönyörű ez a pálya, de nem hoz biztos megélhetést”
A tizenöt éves Teca nemcsak családjára és énektanárnőjére, de bizony már egy fiúra is számíthat. „Nagyon türelmes és rettenetesen büszke rám. Néha érzek lelkifurdalást, amiért még kevesebbet lehetünk együtt, de amikor mondom neki, mindig megnyugtat, hogy tudja, az én életemben most az éneklés a legfontosabb dolog. Hamarosan nekiülünk édesapámmal dalokat írni, mert tudom, hogy ebben a szakmában más dalaiból hosszú távon nem lehet fennmaradni. Én viszont mindenképp ezzel szeretnék foglalkozni, s ami érdekel még, az a zeneterápia. Szeretnék majd több lábon állni, ha felnövök, mert azt már most látom, hogy gyönyörű ez a pálya, de nem hoz biztos megélhetést.”
