Bochkor Gábor nem tud lakatot tenni a szájára. Azután, hogy Balázzsal megint összeszólalkoztak, most Frederic von Anhaltot és vele együtt a haldokló Gábor Zsazsát alázta.
– Ez egy német proli, tényleg aki vásárolt – valószínűleg akkor olcsón lehetett kapni – egy ilyen hercegi titulust. Ez kiment Amerikába, jött, ment, playboykodott, és be akart kerülni a nagy társaságba, ami sose fogadta be, nagy szivarokat akart szívni fontos emberek mellett. Aztán valahogy ráakadt Gábor Zsazsára, és elvetette magát, és most tapsolja a pénzét. Azért hadd ne örüljek ennek az egésznek – mondta Bochkor.
Pechére azonban a Bors megkereste von Anhaltot, aki csak nevetett a rádióson.
– Ilyen emberek mindig voltak. Ők azonban nem tudnak rólunk semmit, minket pedig soha sem érdekelt, hogy mit mondanak. Mi élvezzük az ilyesféle hírverést. Huszonhét éve ismerem Zsazsát, aki akkor már túl volt nyolc férjen, két év alatt rendesen kiismert engem, és amikor vissza akartam térni Európába, ő tartott vissza. Könyörgött, hogy vegyem el, azt mondta, különben sose láthatom többé. Így hát elvettem – kezdte Frédéric, aki elismerte: Zsazsa számára fontos a felhajtás. A nagybeteg színésznő ugyanis ágyában fekve is állandóan azzal foglalkozik, hogy szerepeljen a sajtóban.
– Lássuk be, Zsazsát nem a tehetsége tette híressé, hanem a férjei és a botrányai. Neki lételeme az, hogy reflektorfényben legyen, és megkért, hogy tartsam őt a köztudatban most is, hogy ő már nem képes erre. Ezért csinálok körülötte hírverést – magyarázta Anhalt, aki felesége kérésére rendez évfordulós partit is, melyre hetven-nyolcvan barátjuk hivatalos, akik egyenként vonulhatnak majd be Zsazsa szobájába.
 |
