„Jól érzem, hogy van benned gyűlölet, mert én még bent vagyok, és te kiestél?” – kérdezte Seherezádé Gergőt a békülésükre rendezett uzsonnán. Gergő kedélyesen szendvicsezve hergelte kicsit Sehit, majd cinikusan „jó végjátékot” kívánt.
Attila ezalatt szintén béküléshez terítgette a hálóban az asztalt, Kinga pedig előre hőbörgött a nappaliban: „Hogy tisztázzak vele bármit, amikor egy görény…?!” Az ő beszélgetésük is a borítékolható kudarcba fulladt. Kinga feltette a szokásos lemezt, amiben felsorolta korábbi sérelmeit, majd újabb fordulattal többször is legonoszozta Attilát. Amikor az összeférhetetlen megelégelte az egyoldalú társalgást, még fenyegetően utánaszólt a szőke lány („ezt nagyon rosszul csinálod, nagyon rosszul!”), a biztonság és a nézők kedvéért pedig hosszan elmagyarázta az üressé vált széknek és a kameráknak, hogy ő bizony nem egy hisztérika, hanem Attila tette azzá. Kinga bosszúhadjárata ezzel még nem ért véget.
Éjjel, miközben mindenki bulizott, Dyával tárgyalták ki a többieket, és a kérdésre, hogy kit nem szeret, gondolkodás nélkül sorolta fel Vera és Seri után „Attikát” is. Vajon akkor is így gondolná, ha még játékban lenne, és a bent maradása lenne a tét?
