„Nincs szerencséje a nőkkel”
A tehetségkutató hatalmas hangú operaénekesének – aki civilben földhivatali alkalmazott – még mindig édesanyja, Eszter néni főz ebédet nap mint nap. Egyáltalán nem bánja, hogy fia későn érő típus, mert nagyon jól megvannak, ám azt nem bánná már, ha János unokákkal örvendeztetné meg. „A fiam világéletében rengeteget tanult. Az első munkáját egy sertéstelepen kapta, aztán ma már a földhivatalban dolgozik! Elvégzett sok-sok iskolát, de az idő közben eltelt – meséli Eszter néni. – Az csak egy dolog, hogy János nem ismerkedik túl könnyen, de ideje sem volt rá az elmúlt években. Amikor pedig szerelmes lett, általában nem volt szerencséje a nőkkel. Persze megesett már, hogy bemutatott nekem valakit, ám a dolgok aztán mindig rosszul alakultak. Én nagyon örülnék, ha a fiam hazahozna egy asszonyt, aki utána a társa lesz egy életen át. Nem akarom elhinni, hogy egy ilyen jóravaló fiatalember, mint az én gyerekem, egyedül marad.”
A kert és az éneklés a minden
Arról azonban szó sem lehet, hogy majdani választottjával János máshol kezdje el az életét. Csakis a családi birtok jöhet szóba! A föld szeretete ugyanis túl erős az operaénekesben ahhoz, hogy városban éljen. „A fiamnak lételeme a kert, a növények, az állatok – véli az édesanyja. – Ezek nélkül fél embernek érezni magát, bárki is legyen mellette. Mindig tudtam én, hogy remek hangja van, ám amit a tévében látok, az számomra maga a csoda. Nagyon büszke vagyok rá, és sajnálom, hogy a rossz lábam miatt nem tudok elmenni a stúdióba, hogy élőben lássam a fiam fellépését.”
