Felnőttként került igazán közel édesanyjához Legerszki Krisztina

Évente néhány nap

A Jóban Rosszban sztárja azóta is csak ritkán, évente két-három alkalommal találkozik az édesanyjával, ilyenkor is mindössze néhány napot töltenek el együtt. Szeptemberben, amikor Krisztina édesanyja Magyarországra látogatott, mindössze két nap jutott nekik. „Csak egy pár napos látogatásra jött Magyarországra édesanyám. Ilyenkor mindig sok ismerős, rokon szeretné látni, és rengeteg az elintéznivalója is, de most megbeszéltük, hogy főként egymásra fókuszálunk. Két igazi, csajos napot tudtunk együtt tölteni, reggelivel indítottunk egy kis francia bisztróban, jártunk piacon, amit imádunk, bebarangoltuk a belvárost, ahol megmutattam anyának az újdonságokat, dumáltunk és nevettünk egész nap. Én is kizártam minden mást, igazi feltöltődés volt” – mondja a sorozat szereplője.

Kint élt ő is Németországban

Krisztina hétéves koráig anya és lánya minden nap együtt voltak, ám ekkor a szülei úgy döntöttek, elválnak. Édesanyja Németországba költözött, ő pedig apukájával maradt, ugyanis – szokatlan módon – édesapjának ítélte őt a bíróság. Nem mintha a citológus édesanya nem tudta volna felnevelni, csakhogy az anya Németországban új életet akart kezdeni, s emiatt az apa jobb körülményeket tudott a lányának biztosítani. Például volt lakása, míg a holland–német határhoz költöző anyának nem. „Hétévesen rettenetesen megviselt a szüleim válása, nem tudtam, kihez tartozom. Mintha kettészakítottak volna. Meghatározó élményem, hogy mindig búcsúztam valakitől. Ha meglátogattam anyut, apukámnak integettem, ha pedig hazaindultam, anyukámtól kellett elválnom.”

Folyton beteg volt, nem ment a beilleszkedés

Kilencéves korában valami miatt úgy érezte, jobb helye lenne az édesanyjánál. A németországi beilleszkedés azonban nem ment egyszerűen. Anyukája már együtt élt egy ott dolgozó magyar orvossal, Krisztina nem beszélte a nyelvet, iskolába azonban járnia kellett. „Nem tudtam beilleszkedni, a németek a külföldieket valahogy mindig idegennek tekintik. De gyorsan megtanultam németül, szereztem egy-két barátnőt is, mégsem éreztem jól magam. A szervezetem is jelzett: minden héten volt valami bajom, köhögtem, fájt a hasam. Amikor végül hazajöttem, ezek a bajok azonnal megszűntek!” – meséli Kriszta, aki manapság évente két-három alkalommal találkozik anyukájával. „Valójában felnőttként kerültünk igazán közel egymáshoz, csak az elmúlt években alakult ki közöttünk egy jóval meghittebb, bizalmasabb viszony.”