Mint minden fiatalnak, a 24 éves Szatmári Andrásnak is az a célja, hogy felérjen a dobogó legtetejére, méghozzá az olimpián. Bár tavaly Szilágyi Áronnal ellentétben nem sikerült kvalifikálnia magát Rióba, nem adta fel, a tokiói világversenyen ott szeretne lenni. Ehhez pedig minden támogatást megkap a szüleitől és a barátnőjétől.
Hogy kezdődött a karriered?
Édesapám vitt le a terembe, hiszen annak idején ő is sportolt. A bátyám is jött, ez 2000-ben történt. Azóta ő már nem vív, nekem viszont örök szerelem maradt.
Szép eredményekkel büszkélkedhetsz…
Az életem része a vívás, maximalista vagyok. Keményen edzek azért, hogy minél többre vigyem. Mindig vannak apró célkitűzések, az edzőmmel szerencsére egyetértünk abban, hogy nekem mi a jó, és mi a következő lépcsőfok. Utánpótlásban junior Európa- és világbajnok vagyok, ezenkívül nyertem U23-mas Eb-t és kadett-Európa-bajnokságot.
Az utánpótlásban komoly eredményekkel büszkélkedhet
És mi a helyzet a felnőtt mezőnyben?
Európa- és világbajnoki 2. és 3. helyezést értünk el csapatban, illetve egyéniben van egy nagyszerű eredményem – a budapesti vb-n a legjobb nyolcban vívhattam. Az a cél, hogy kijussak a 2020-as tokiói olimpiára, és persze az addigi versenyeken minél jobb eredményeket szeretnék elérni.
Egy egyesületnél vívtok Szilágyi Áronnal, a magyar vívásban ő az egyik legnagyobb név. Jó hatással van rád?
Abszolút! Látni egy kétszeres olimpiai bajnokot edzeni felemelő érzés, és rendkívül motiváló. Sokan kérdezik, hogy ez teher-e, de nekem egyáltalán nem, örülök, hogy tanulhatok tőle.
Szilágyi Áronnal egy csapatban versenyez
Sokat készülsz a versenyekre, de előfordul, hogy nem éppen az előzetes tervek szerint alakulnak a dolgok.
A vívás egy összetett sport, sok mindennek kell klappolnia ahhoz, hogy sikeres legyél benne. Számít a felkészülés, de legalább ugyanannyira fontos a pillanatnyi forma, a szerencse és a sorsolás. Azt hiszem, a legjobb 16 vívóból egy versenyen bárki győzhet, az a kérdés, hogy kinek jön össze minden egyszerre.
Gondolsz már a jövődre is?
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az élsportnak vannak határai, nem űzheti egész életében az ember. Éppen ezért fontos számomra a tanulás, most végzek a BGE kereskedelem és marketing szakán. Sok mindent feladtam a sportért, de a tanulás nem ilyen.
Előfordult, hogy 1-1 szerencsétlenül sikerült verseny után megfordult a fejedben, hogy nem folytatod?
Igen, volt ilyen. Amikor nem sikerült kvalifikálnom magam Rióba, elgondolkoztam, hogy nem jó irányba haladok. Szerencsére mellettem volt a családom, az edzőm, a barátaim és a párom, akik segítettek átvészelni ezt a nehéz időszakot.
Mióta vagytok együtt a barátnőddel?
Három és fél éve alkotunk egy párt, egy éve pedig együtt is élünk. Mindenben támogat, sokszor jön ki a versenyeimre, ami nagyon sokat jelent.
Három és fél éve alkotnak egy párt a barátnőjével
És a családod eljár a versenyekre?
Egy bátyám és egy húgom van, sportos család vagyunk. Ahogy említettem, édesapám vívott, egy ideig pedig a bátyám is, most azonban már csak hobbiszinten focizik. A húgom kézilabdázik, most 14 éves. Érdekes, mindenki azt mondja, hogy ilyen korban az idősebb fiú tesók féltik már a húgaikat, de nálunk ez nem így van. Szerintem a fiúk jobban félnek tőle, mint tőlünk. Persze, azért lecsekkoljuk a srácokat, így volt ez az előző barátjánál is.
Sok közös programot szerveznek a testvéreivel
