A William Hanna és Joseph Barbera műhelyében készült, eredetileg 1960 és ’66 között futó Flintstones, azaz a Frédi és Béni nálunk elsősorban Romhányi József rímekkel és nyelvi játékokkal színesített pazar fordításainak, illetve az emlékezetes szinkronhangoknak (Csákányi László, Márkus László, Psota Irén és Váradi Hédi) köszönhetően vált igen közkedveltté, míg a tengerentúli közönség inkább a korabeli sitcomok poénjait és típuskaraktereit prehisztorikus-rajzfilmes környezetbe helyező világot értékelte.
A sorozatból 6 év alatt 166 epizód készült, szóval pontosan ennyi alkalommal követhettük izgalommal, ahogy a harsány, bunkó, de nagyszívű, munkásosztálybeli apuka, a mellesleg súlyos szerencsejáték-függőséggel küzdő Kovakövi Frédi (Fred Flintstone) és szomszédja, egyúttal leghűségesebb barátja, az eseményekkel jobbára csak beletörődőn sodródó Kavics Béni (Barney Rubble) tekéznek, golfoznak, száguldoznak a lábbal hajtott kőkorszaki járgányaikon, szórakoznak az Ökör körben, és közben hajmeresztő kalandokba keverednek a könnyű és gyors meggazdagodás reményében, hogy aztán magyarázkodhassanak dögös feleségeiknek.
Frédi társadalmi helyzetét és motivációit már a főcím is egyértelműen tisztázza: egy kőfejtőben dolgozik brontoszaurusz-operátorként, ami nyilvánvalóan nem a világ legjobban fizetett és legváltozatosabb melója, úgyhogy láthatóan utálja is az egészet, és alig várja, hogy leteljen a munkaidő, ráadásul a főnök (Kovakövi úr) sem tűnik túlságosan bizalomgerjesztőnek. Szóval érthető, hogy az egyedüli családfenntartó Frédi állandóan hajtja a pénzt. Na de mi van Bénivel? Nagyjából barátjához hasonló életszínvonalon él (igaz, szebb és fiatalabb felesége van), viszont az anyagiak már korántsem izgatják annyira, inkább csak azért bólint rá gondolkodás nélkül Frédi őrült terveire, mert magától nem tudna kitalálni jobb időtöltést.
Fotó: imdb.com
Jól jellemzi a sorozat népszerűségét, hogy máig amerikaiak ezreit, talán tízezreit tartja lázban a nagy kérdés: miből engedheti ezt meg magának Béni? Dolgozik egyáltalán valamit egy Ökör körös buli és egy neolitikus golfbajnokság között? Ugyanis furcsa módon ez egyáltalán nem derül ki a műsorból. Persze – az állásából számos alkalommal elbocsátott Frédihez hasonlóan – ő is kipróbálta magát néhány munkakörben, ahogy az épp aktuális epizód dramaturgiája megkívánta: volt szakács, fotós, magándetektív, földmérnök, zenész, titkos ügynök és talán még más is, de ezek a kísérletek jellemzően nem tartottak túl sokáig.
Fotó: imdb.com
Bár a hatvanas évek eleje-közepe számos izgalmat tartogatott a Kennedy-gyilkosságtól az erősödő polgárjogi mozgalmakon át az ellenkulturális forradalomig, Béni ügye, úgy tűnik, legalább ennyire foglalkoztatta az aktualitásokat követő amerikaiakat. Hogy mégis mennyire, az David Feldman, a hétköznapi rejtélyekkel foglalkozó könyvsorozat, az Imponderables (magyarul Meglepő kérdések könyve címen jelent meg néhány rész) szerzője egyik visszaemlékezéséből derül ki.
Feldman egy ízben véletlenül munkaidő előtt telefonált a Hanna–Barbera Stúdióba, hogy feltegye a végső, kozmikus kérdést, de alighogy belekezdett, a vonal másik végén bejelentkező biztonsági őr vagy ügyeletes már közbe is vágott: Nézze, tudom, miért telefonál. Arra kíváncsi, hogy hol dolgozik Kavics Béni, igaz? A válasz az, hogy a kőfejtőben. De miért nem hív inkább nyitás után?
A beszélgetés során aztán arra is fény derült, hogy a cég alkalmazottja nem gondolatolvasó volt, hanem egyszerűen olyan sokszor hívták már a félig vagy éppen tökéletesen részeg amerikaiak a stúdiót, rendszerint a leglehetetlenebb időpontokban, éjszaka vagy hajnalban, és mindig ugyanazzal a kérdéssel, hogy már automatikusan mondta a választ. (Ez egyébként már valamikor a kilencvenes években történt, harminc évvel a sorozat fénykora után, ami világosan mutatja a téma évtizedeken átívelő jelentőségét.)
Feldman később elérte Carol Keist, a Hanna–Barbera közönségkapcsolatokért felelős munkatársát, aki megerősítette kollégája állítását, amit vagy elhiszünk, vagy nem. Tény, hogy Béni az egyik részben Frédi közvetlen feletteseként tűnt fel a bedrocki kőfejtőben, ám azt kizártnak tartjuk, hogy huzamosabb ideig képes lett volna megtartani ezt a pozíciót. Mindenesetre az internet még ma is tele van az ezt firtató cikkekkel, posztokkal, blogbejegyzésekkel és egyebekkel, szóval talán túlzás lenne azt állítani, hogy megnyugtatóan sikerült tisztázni a problémát.
