Egymást követő három hétfőn, minden alkalommal 12 embernek volt lehetősége arra, hogy a Gerbeaud cukrászaitól tanulhasson, és extra ráadásként még sztárokkal is ismerkedhettek. A sütiműhelybe a 160. születésnapját ünneplő Gerbeaud három ismert embert hívott: az első hétre Rákóczi Ferit, a második alkalomra Rúzsa Magdit és az utolsó hétfőre Dobó Katát.
Nekünk lehetőségünk volt arra, hogy megnézzük, hogyan boldogul a süteményekkel és bonbonokkal Rúzsa Magdi, aki két krémhabosítás közben lelkesen mesélt arról, miért fogadta el ezt a felkérést.
Rúzsa Magdi a Gerbeaud sütikurzusán (fotó: Márk A. Rosta)
„Nagyon szeretek sütni-főzni, és tudok is. Nekem ez kikapcsolódás, egyfajta relax, főleg, amikor nagy a hajtás, koncertek után a hétvégéim erről szólnak. Most próbálom rávenni itt a cukrászmestereket, hogy de jó lenne itt összejönni rendszeresen, és tanulni valamit. Mondjuk, beállnék hétfőnként részmunkaidőben. De komolyra fordítva a szót, tényleg keresgéltem már ilyen tanfolyamokat, csak aztán azt láttam, hogy ezek hétvégén vannak, általában szombatonként, és egy egész napot nem tudok rászánni erre” – mesélte az énekesnő, miközben arra várt, hogy a bonbonjai lehűljenek. A Gerbeaud cukrászda budai kistestvérénél, Émile-nél családias hangulatú volt a workshop, a résztvevők különleges alapanyagokkal és technikákkal ismerkedhettek meg Mártha Róbert cukrászmester vezetésével. Rúzsa Magdi pedig éppen olyan szorgosan jegyzetelt, mint a többiek, láthatóan mindenki komolyan vette a tanulást.
„Általában otthon magunknak vagy barátoknak főzünk a férjemmel, és a főztömet nagyon értékelik a többiek. Az egész társaságunk egy jó szakácsokból álló csapat. Nagyon szeretek enni, éppen ezért rengeteget sportolok mellette, heti ötször kick-bokszra járok, mellette lovagolok, és odafigyelek, mit eszem, főleg koncertszezonban.”
Rúzsa Magdi a Gerbeaud sütikurzusán (fotó: Márk A. Rosta)
Rúzsa Magdi hat-hét évvel ezelőtt döntött úgy, hogy komolyabban változtat az életmódján. Ez eleinte inkább abban mutatkozott meg, hogy megválogatta, mi került a tányérjára, majd jött a sport. Mostanra már egy jól működő rendszert alakított ki, amelybe beleférnek nagyobb engedmények is.
„Hétvégenként, időről időre, egy étkezés erejéig megengedem magamnak, hogy bármit egyek vagy igyak. Ha süteményt, ha bort, ha valami kiadós főételt, akkor azt. És szeretem a hagyományos magyar ízeket is, tényleg mindenre nyitott vagyok, szóval olyankor nincs diéta, és nem számolom a kalóriákat.”
Például odavan a libamájért, amiről nem mondana le, és kifejezetten szereti a desszerteket, valamint a rizses ételeket, legyen szó sós vagy édes verzióról. Hét közben fegyelmezetten figyeli a menüjét, viszont hétvégén más a helyzet. A férjével, Vilmossal együtt odavannak az ázsiai ételekért, sokszor meglepik egymást azzal, hogy valami különlegességgel várják haza a másikat.
„Szerintem a világ egyik legjobb konyhája a vietnámi, és egyáltalán nem bonyolult az elkészítése. Nekem az is számít, hogy mi az, ami gyorsan elkészíthető, viszont ízletes. Emellett nagyon szeretem a húsleveseket, a csirkepaprikást, nagyon jó vagyok a pörköltekben és a gulyásokban. Amikor rám tör, hogy »hú ma főzhetnékem van«, akkor elszaladok, bevásárolok, és sokszor közben találom ki, mit főzök. A férjem is nagyon-nagyon szeret főzni, úgyhogy néha meg ő lep meg engem.”
