Interjút adott a Borsnak Németh Lajos, ebből többek közt az is kiderült, hogy egy véletlennek köszönheti, hogy meteorológus lett. „Matematika–fizika szakra jelentkeztem az egyetemre, azonban akkortájt minden egészséges fiút elvittek 11 hónapra katonának. A katonaság alatt mi, matek–fizika szakosok kijártunk sörözni, és ez a szokásunk Pestre visszakerülve is megmaradt – meséli. – Egyszer az egyikük, akinek épp az aktuális sörözést kellett volna fizetnie, azt mondta, most nem tud jönni velünk, mert speckollja, vagyis szabadon választható kurzusa van meteorológiából. Azt sem tudtam, hogy létezik ilyen szak. Mondtam neki, hogy elkísérem, mert nem akartam, hogy más fizesse az ő körét. Beültem a professzor órájára, akinek a személye és mondandója egyaránt megfogott. Így lett belőlem meteorológus. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a sör vitt engem ebbe az irányba, de nyilván így egyengették a sorsom odafentről.”
A TV2 egykori időjósa elmesél egy három évvel ezelőtti esetet, amikor a kertjében rosszul lett. „Világos nappal sötétedést és csillagokat láttam. Tombolt a hőség, ráadásul itt volt mind az öt unokánk. Túlhajszoltam magam a gyerekekkel való ökörködésben. 68 évesen jelzett a motor, hogy ne 160-nal, csak 150-nel hajtsak. A balatonfüredi kórházba vittek, ahol az orvosok mindent megtettek értem, de erről két évig nem beszéltem, a magánügyemnek tekintettem. Megfelelő orvosi kontrollal élem az életemet, gyógyszereket szedek a szívritmuszavarra. Ez is egyfajta jelzés volt az égiektől. Azóta sokkal jobban vigyázok magamra. Az idő múlását megállítani nem lehet, de az abból adódó negatív következményeket aktív, egészséges életmóddal megelőzni igen. 40 éves koromig olyan családapaként léteztem, aki semmit nem mozgott, csak később épült be az életembe a sport. Az 50. születésnapomon lefutottam a 42 kilométeres maratont. Nem biztos, hogy a Bali-szigeteken ennyire élménydúsra sikeredett volna a szülinapom.”
Németh Lajos azt is elmondta, hogy a vírus miatt másfél évig nem találkozhatott a három Finnországban élő unokájával. „70 évesen nem pótolható az a másfél év, amit elvett tőlem a járvány. A génjeimet a nagyapámtól örököltem, aki megjárta a második világháború poklát, ráadásul parasztemberként nehéz fizikai munkát végzett. Ha ő megélt 83 évet, én megcélzom a 100-at. 80 pluszosan majd jó lenne elkerülni azokat a betegségeket, amelyek megkeserítik az életet. Nyilván mindenki ezt várja, de én ki is mondom: nagyon szeretnék úgy meghalni, hogy nem tudok róla.”
Egy emlékezetes riport:
