DWTS: Ördög Nóra az Emlékek éjszakájáról

Szombaton ismét Dancing with the Stars, az est témája ezúttal az Emlékek éjszakája. A hírességek egy-egy, az életüket meghatározó emléket idéznek fel a táncparketten. Ördög Nórát kérdeztük, hogy számára melyik emlék lenne ez, illetve, mi kell ahhoz, hogy a táncosok át tudják adni az érzéseiket. 

Te az életed mely emlékezetes pillanatát táncolnád el? Miért pont azt és milyen táncstílust tudnál hozzá elképzelni?

Rögtön a szerelem volt az első érzés, ami a tánc kapcsán beugrott, úgyhogy szerintem én azt táncolnám el, amikor Palkóval először találkoztunk, egy nagyon romantikus tánc lenne. Valami nagyon elegáns, de megható angol keringőnek vagy egy szép rumbának tudnám elképzelni.

Fotó: TV2

Az elmúlt két évadban az emlékek éjszakáján mindig volt pár igazán megható produkció, most is erre számítasz?

Egészen biztos, hogy lesznek „elérzékenyülős” pillanataink, már csak azért is, mert amikor az emlékek éjszakájához érünk, akkor minden híresség valamilyen személyes történetet hoz be a parkettre, és ez mindig megtölti élettel a koreográfiát és a tánclépéseket. Teljesen másképp táncolnak el egy olyan táncot, ami csak arról szól, hogy technikailag meg tudnak-e valósítani egy lépéssort, forgást, vagy valami mélyebb tartalmat is odaadnak az életükből. Ráadásul a produkció előtt a kisfilmekből ki is derül, mi a történetük, és azzal az érzelmi állapottal kezdünk bele a táncba. Ez például a múlt héten is így volt, amikor Bence elmesélte, hogyan élte meg gyerekkorában, hogy ő más, mint a többiek, hogyan talált rá az úszásra. Ez adott egy olyan érzelmi töltést, ami után nem lehetett nem meghatódva nézni a produkciót, és ez most valószínűleg minden párosnál így lesz, úgyhogy nagyon kíváncsian várom.

Szerinted a hírességeknek könnyítés vagy nehezítés a személyes érintettség okán, hogy egy saját emléküket, életük fontos momentumát kell átadniuk?

Biztosan nem könnyű, de talán pont ezért is kezdtek bele ebbe az egészbe, hogy saját magukról, a határaikról is tanuljanak. Az érzelmi megnyílás egy nagyon fontos momentuma a táncnak és ennek a folyamatnak. Most már hónapok óta foglalkoznak a tánccal, ami nagyon jó érzelmi kifejezési mód, elképesztően felszabadító tud lenni, amikor egy jó zenére egy jó koreográfiát adhatsz elő. Szerintem katartikus lesz, még akkor is, ha bizonyos emlékekhez nehéz visszanyúlni. Sőt, szerintem minden táncnál jó lenne valami személyes kapcsolódás a koreográfiához, mert így van értelme, így adja azt a pluszt, amit mindannyian várunk.

Vannak olyan hírességek, akik szerinted még nem adták át magukat teljesen, nem nyíltak meg? Ha igen, nekik mit üzennél így szombat előtt, mi adjon erőt nekik ahhoz, hogy meg merjék mutatni a lelküket?

Ez egy folyamat. Önmagában ahhoz is nagyon nagy bátorság kell, hogy valaki emberek elé kiálljon és megmutassa a tánctudását. Főleg olyanoknak, akik teljesen más területről jönnek. Ezt a nagy lépést mindenki megtette immár két adásban is. Az pedig egy következő fokozat lesz, hogy a sebezhetőségüket, a lelküket is megmutatják. Szerintem mindannyian azzal a vággyal jöttek, hogy megnyílnak és valami olyat mutatnak magukból, amit korábban nem, és ehhez azt gondolom, az emlékek éjszakája egy jó alkalom. Tavaly is nagyon sok megható produkciót láttunk. Szerintem azzal csak nyerni lehet, ha az ember felvállalja, megmutatja önmagát. Tóth Andi a tavalyi évadban az első adástól elképesztően jól táncolt, és tudható volt, hogy sokáig fog jutni ebben a versenyben. De az, hogy bevállalta a történetét, hogy bántalmazott gyerekként nevelkedett, és ezeket a sötét démonokat próbálja hátrahagyni az életében, ez mindannyiunkat nagyon megérintett. Andit nagyon sokan félreismerik, nagyon sokan kritizálják, nagyon megosztó személyiségként volt jelen, mégis megnyerte ezt a műsort. Az, hogy valaki jól táncol, az egy dolog. De az, hogy szerethető, hogy látod a személyiségét kibontakozni, látod, hogy küzd és akar, az is kell. Azt gondolom, hogy ezt a műsort az tudja megnyerni, aki tényleg adja a tánchoz a lelkét is. Andi éppen ezért álljon mindenki előtt pozitív példaként.