Mint mindenkit, Kovács Katit is pihenésre kényszerítette anno a pandémiás időszak, hiszen a megszokottnál sokkal több időt töltött otthon és a fellépések is elmaradtak akkoriban. A „nyugdíjas” élet azonban nem jött be neki, így biztossá vált, hogy még sok ideig láthatjuk a színpadon.
Fotó: Olajos Piroska
„Szükségem van arra, hogy dolgozzak, legyen perspektívám, hobbim. Anyukám volt ilyen tevékeny, például nyolcvanévesen kezdett el szlovákul tanulni. De tőle tanultam azt is, hogy nem szabad elhagyni magunkat, ő még az utolsó éveiben is nem felállt a székről, hanem felpattant. Az úgyis lesz mindig, mert hullámzó az életünk, de egy séta a párommal, a szomszéd gyerekek, akikkel tegeződök, köszönése és nevetése, egy baráti vállveregetés, vagy látni, hogy az emberek beszélgetnek a kutyájukkal sétáltatás közben, elég, hogy mosolyt csaljanak az arcomra. Ez az a sok apró csoda, ami nap mint nap ér, adja meg azt az alapboldogságot, amiben élek” – mondta a Storynak korábban Kovács Kati.
