Orosz Barbi a francia férjéről: „Üzenem az irigyeimnek, az van, hogy vele megfogtam az isten lábát”

Orosz Barbi Párizs egyik metróállomásán ismerte meg francia szerelmét, akivel szinte rögtön érezték, hogy Isten is egymásnak teremtette őket. A szerelmesek nem sokat tétlenkedtek a megismerkedésük óta, az eljegyzésre hamar sor került, majd márciusban egy titkos esküvő keretein belül össze is házasodtak Franciaországban. Ám ezzel nem elégedtek meg, és szerveztek egy második esküvőt is, amit pár hete Magyarországon meg is tartottak. 

A Mokka műsorvezetőjével madarat lehet fogatni, amióta Flor belépett az életébe. A Best magazinnak nem csak az esküvő részleteit mesélte el, de a Párizsban megrendezett fotózásukról is hosszasan áradozott, miközben felidézte, mi az oka annak, hogy csak 43 évesen lett belőle menyasszony. 

„Ő az első férfi az életemben, akiről én is gondoskodni akarok. A nagymamám mondogatta nekem mindig azt; »Kislányom, amikor már főzni akarsz egy férfira, és nem az a célod, hogy levedd a lábáról, hanem hogy örömet szerezz neki, akkor megtaláltad az igazit.« És ez így is van! Pedig korábban hányan akartak betörni. Mondván, értük, miattuk majd biztosan megváltozom. Ezt nem lehet kierőszakolni. Flor mellett érzem először, hogy a gondoskodás szexi és öröm! Tudom, kicsit későn, de most értem meg egy igazán komoly kapcsolatra, a komoly elköteleződésre. Szabad madár voltam, ezt volt, aki elfogadta, volt, aki nem, de igazán sosem érdekelt, ki mit gondol. Maradjunk annyiban, a hír hallatán, hogy férjhez mentem, néhányak lelkesedése nem volt őszinte. Nem mindenki ujjongott, mint ahogy az online felületeken is kaptam mindenféle reakciót. Nem olvasok kommenteket, csak hallom, sok pletyka szárnyra kelt, hogy 43 évesen milyen idős vagyok a házassághoz. Sőt még olyan is a fülembe jutott, hogy az egész házasságunk kamu, és hogy a férjem, a családom is csak statiszták – magyarázta a műsorvezető, aki rövidre zárta a rosszindulatú megjegyzések kommentálását. – Jelentem boldogan, nagyon is valóságos, és üzenem az irigyeimnek, az van, hogy vele megfogtam az isten lábát! Flor mellett azt érzem, hazaértem. Aki nem hoz kompromisszumot, néha többet kell, hogy várjon a hozzá illő társra. De a boldogságra mindig megéri várni. Köszönöm, sors, köszönjük, Párizs, hogy öszszesodortál minket!”