A 97. Oscar-gála tisztelgéssel indított a rendezvény helyszíne, Los Angeles előtt híres LA-i filmjelenetek sorával. Miután az érzelmes képsorok lecsengtek, Ariana Grande énekelni kezdte a színpadon a Somewhere Over the Rainbow-t, majd átadta a terepet Cynthia Erivonak, hogy aztán duettet énekeljenek együtt a Wicked sztárjai, és a közönség állva tapsolással ünnepelje őket.
Az est házigazdája: Conan O’Brien
Ezután következett egy bejátszás A szer című filmből, csakhogy a fürdőszobában Margaret Qualley helyett Conan O’Brien, az est házigazdája mászott ki Demi Moore gerincéből. Csakhogy bent felejtette a cipőjét, ezért elkezdett kutakodni Demi hátában.
Kérem, üdvözöljék a négyszeres Oscar-néző Conan O’Brient!
– szólalt meg a hangosbemondó.
Conan O’Brien nyitó monológja (fotó: Frank Micelotta/Disney via Getty Images)
Ezután a tapasztalt showman egy „Kérem, üljenek le!” mondattal köszönt be, miközben a teremben amúgy mindenki ült. O’Brien felhívta a figyelmet, hogy Hollywood legnagyobb éjszakája kezdődött el, amit hiába hívnak így, a gála helyi idő szerint már délután négykor kezdődik.
O’Brien a beszédében nem kímélte a Netflixet, beszólt nekik azért, hogy már 18-szor emeltek árat, az Amazon kapcsán pedig eljátszotta, hogy a cégvezér, Jeff Bezos egy Amazon-csomagban érkezik meg, amit a futár ledob egy Oscar-szobor elé, majd egy biztonsági kamera felveszi, ahogy a dobozt ellopják onnan.
A házigazda ezután kicsit cikizte a jelölt filmeket, a legtöbbet sajnos igencsak lapos poénokkal – számos díjátadón vagyunk már túl idén, így azon viccelődni, hogy A brutalista hosszú film, mostanra már egyáltalán nem vicces. Azért akadt jó poénja is, igaz, csak elvétve.
Az Én is itt vagyok egy nőről szól, akinek elveszik a férje. A feleségem szerint ez az év feelgood filmje
– hangzott a műsorvezető egyik legjobb vicce a brazil jelölt kapcsán.
Nem használtunk AI-t a műsor előállítása során. Mi gyerekmunkásokat alkalmazunk. Ők is emberek
– mondta még O’Brien, majd mérsékelt sikerrel eljátszották a pénteki Zelensky-Trump konfliktust Adam Sandler és közte, amiben Conan a színpadról kritizálta a közönség soraiban ülő Sandler szokásosan laza öltözködési stílusát.
A kellemetlenül elsült poénkodás végén a műsorvezető komolyra fordította a szót és megjegyezte, „a pusztító erdőtüzek és megosztó politika dacára a filmek készítése folytatódik, mert a filmek egyesítsenek bennünket. És ez örökké így marad”. Majd dalra fakadt és egy Broadway-szerű előadással énekelt arról, hogy nem fogja húzni az időt az est folyamán.
O’Brien rutinja ugyan sok mindent elfedett, de ettől még ez egy elég haloványra sikerült nyitány volt, ami kapcsán néha azt érezhettük, mintha a házigazda előre megírt poénok helyett csak rögtönzött volna, méghozzá rosszul. Ez különösen később vált látványossá, amikor a díjak közti szünetekben visszatért: itt már tényleg alig akadt értékelhető poénja. Nem sokkal a show vége előtt egyszer azzal a poénnal lépett ki a közönség elé, hogy
Amennyiben még mindig élvezed a show-t, Stockholm-szindrómában szenvedsz.
Sajnos egyet kellett értenem vele.
Zoe Saldana és az Emilia Pérez című filmért kapott Oscarja (Photo by Arturo Holmes/WireImage)
Ukrajna, Izrael, tűzoltók és politika
Az Oscaron szinte mindig jelen van a politika, és idén sem volt ez másképp, bár többnyire visszafogottan mutatkozott meg. A nyitányban látható ruhás, Zelenskys élcelődésen felül Ukrajnáról még a díjátadóként érkező Daryl Hannah emlékezett meg, aki egy laza „Slava Ukraine!” köszönéssel érkezett a színpadra. Emlékezetes volt még a mellékszereplőként díjazott Zoe Saldana, aki könnyek között jelentette ki kezében az Oscar-szoborral, hogy
Bevándorló szülők büszke gyermeke vagyok.
Ez egyértelműen politikai kiállás volt egy olyan elnök regnálása idején, aki tűzzel-vassal üldözi a bevándorlókat az országban.
A palesztin-izraeli konfliktust körbejáró dokumentumfilm, a No Other Land izraeli és palesztin készítői egy rendkívül okos és megható beszédben hívták fel a figyelmet arra, hogy ami jelenleg Izraelben történik, nem egy járható út, és van mód arra, hogy izraeliek és palesztinok békében éljenek egymás mellett. Ezt a beszédet mindenképp érdemes megnézni teljes egészében, mert egyértelműen a gála egyik csúcspontja volt. Itt a videó.
Nagyjából a show közepén Los Angeles tűzoltóit is színpadra szólították, hogy hősként ünnepeljék őket az erdőtüzekben nyújtott teljesítményükért. Kissé furcsa része volt a tisztelgésnek, amikor O’Brien megkérte őket, hogy mondjanak pár poént, és ők ezt meg is tették megemlékezve például a hatalmasat bukó Joker 2 producereiről az alábbi mondattal: „Együtt érzünk mindenkivel, aki elvesztette az otthonát Los Angelesben. És most a Joker 2 producereire gondolunk”.
Bakik és Bond
Az idei gála sem volt mentes a bakiktól. Feltűnő volt, hogy míg a nagy sztárok bátran túlléphették a nekik szánt időt, a nem ismert nevek köszönőbeszédeit simán lekeverték. Ez különösen kínos volt a Legjobb hang díjazottjait esetében: a hangkeverés mestereinek bizony lekeverték a hangját az élő műsorban.
Lassan már szokássá válik, hogy az elmúlt év halottjaira emlékező montázsból kimarad valaki, idén sem volt ez másképp. Bár a napokban elhunyt Gene Hackmant azért még az Oscarnál sem merték elfelejteni, sőt a kollégája, Morgan Freeman emlékezett meg róla, a montázsból több fontos név is kimaradt. Sem a nemrég elhunyt Michelle Trachtenbergről, sem a Kampókézként ismert Tony Toddról, sem pedig a sorozatsztár Shannen Dohertyről nem emlékeztek meg, és ezek azért elég csúnya mulasztások még akkor is, ha tudjuk, hogy a megemlékezésre szánt játékidő igencsak véges.
Morgan Freeman Gene Hackmanre emlékezik (Photo by Rich Polk/Penske Media via Getty Images)
Bezzeg a nagy James Bond megemlékezésre maradt idő. Megjelent a színpadon Margaret Qualley tűzpiros ruhában, majd táncolni kezdett egy csomó James Bondnak öltözött táncossal, hogy aztán átadja a helyet különböző énekeseknek (Lisa, Doja Cat…), akik híres Bond betétdalokat adtak elő a közönségnek. A beszéd alapján show a két producert, Michel G. Wilsont és Barbara Broccolit hivatott ünnepelni, csak nem igazán érteni az apropót. Idén nem lesz új Bond film, sőt már régóta nem volt, és az egyetlen esemény a franchise kapcsán, hogy a két producer nagy dohányért eladta a családi örökségüknek számító szerzői jogokat az Amazonnak. Tényleg ezért kellett ünnepelni? Ráadásul egy ilyen halovány show-val?
Az sem sült el különösebben jól, amikor a színészi díjakat az előző év nyertesei adták át, de úgy, hogy előtte minden jelöltről érzelmes monológban emlékeztek meg. Lassú volt, hosszú és giccses, még akkor is, ha a szöveg mondjuk Robert Downey Jr. szájából hangzott el.
Díjátadók és díjazottak
Bár számos nagy sztár állt színpadra díjátadóként, időnként azt érezhettük, mintha a szervezők teljesen random dobálták volna egymás mellé a neveket. Hogy került egymás mellé Miley Cyrus és Miles Teller, Goldie Hawn és Andrew Garfield vagy Selena Gomez és Samuel L. Jackson? Persze volt rá példa, hogy egy random párosítás jól sült el: Scarlett Johansson és June Squibb cukik és viccesek voltak együtt a színpadon.
Persze akadt pár kellemes meglepetés is. Hát ki adhatná át jobban a legjobb betétdal kategória díját Mick Jaggernél vagy a legjobb rendező díját Quentin Tarantinonál? És persze öröm volt újra együtt látni Billy Crystalt és Meg Ryant is: a Harry és Sally csillagainak jutott a megtiszteltetés, hogy a legjobb filmnek járó díjat adják át az Anorának.
5 fotó
Akadtak történelmi díjazottak a mezőnyben:
- A legjobb animációs film Oscarját kapó Áradás az első lett mozi, ami valaha Oscart kapott,
- a Wickedért díjazott Paul Tazewell pedig az első fekete jelmeztervező, akit díjaztak ebben a kategóriában.
A köszönőbeszédek között szerencsére akadt néhány emlékezetesebb, hogy feldobja a műsort, például rögtön a Rokonszenvedésért díjazott Kieran Culkiné, aki a beszéde nyitányában zseninek nevezte a rendezőjét és főszereplőtársát, Jesse Eisenberget, majd utána megjegyezte, hogy ezt jól ossza be, mert többé nem fogja hallani tőle. De Culkin még ezt a jó poénját is tudta überelni, amikor a feleségéről kezdett beszélni, és innentől szó szerint idézem:
Az [Emmy-díj megnyerése] után egy parkolón sétáltunk át… és ő megszólal: „Ó, Istenem, tényleg azt mondtam, hogy „ha megnyered az Emmyt, adok neked egy harmadik gyereket! Azt hiszem, tartozom neked egy harmadik gyerekkel.” Erre ránéztem, és azt mondtam: „Igazából négyet szeretnék.” És ő rám nézett – esküszöm Istenre, hogy ez alig több mint egy éve történt – és azt mondta: „Négyet akkor kapsz, ha nyersz egy Oscart.”
A friss Oscar-díjasok: Adrien Brody, Mikey Madison, Zoe Saldana és Kieran Culkin
Mellette Zoe Saldana inkább az érzelmességével és a könnyeivel tűnt ki, Adrien Brody – aki már a vörös szőnyegen is hozta a formáját – pedig jó szokásához híven igencsak hosszúra nyúló beszédet mondott, melynek egy pontján még fel is szólította az adásszerkesztőket, hogy meg ne próbálják lekeverni a hangját, mert fontos mondanivalója van, például még nem köszönte meg a díját az anyukájának és apukájának.
Köszönöm, Istenem, ezt a csodás életet!
– kezdte a beszédét a színész, majd folytatta: „Bármit is értél el ebben a szakmában, pillanatok alatt véget érhet, ezért szerencsés vagyok, hogy még mindig azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek”.
Mivel az Anora a legtöbb díját a gála vége felé nyerte, egy idő után unalomba fulladt, hogy mindig Sean Baker ment a színpadra köszönetet mondani, mert egyszerre volt a film producere, rendezője, forgatókönyvírója és vágója is. Pedig tényleg igyekezett, hogy egy kicsit mindig mást mondjon. Gyakorlatilag csak Mikey Madison színészi díját nem vehette át helyette. De soha nagyobb baj ne legyen: az Anora tényleg a tavalyi év egyik legjobb filmje volt, megérdemelte az öt Oscar-díjat és a nagy ünneplést. Egyedül Demi Moore-ért és A szerért fájt kicsit a szívem, bár ahogy azt a közösségi médiában megjegyezte valaki: Az, hogy a fiatal Mikey Madison elvitte az Oscart az idősebb Demi Moore orra elől, igazából A szer sztorija zanzásítva.
A díjazottak teljes listája az alábbi linken olvasható.
