Egyik nap arra ébredtem, de jó lenne egy kicsit babázni! Mit tesz ilyenkor a magamfajta praktikus ember? Felhívja Varga Izabellát, alias Balogh Nóra ügyvédnőt, mint valami Mikulást, hogy haladéktalanul teljesítse a kívánságát. Gyere el egy forgatásra! hangzott a szintén nagyon gyakorlatias válasz. Mit tehettem mást, ezúttal Barátok közt babáztam
A stúdió recepcióján mondják, hogy Izát a babaszobában találom. Remek! Bekopogok, kidugja a fejét egy tündérszép anyuka, kezében a tejfelszőke Sárával. A kicsi azonnal rám mosolyog, és láthatóvá válik az egy szem foga. Szóvá is teszem, mire az anyja kétségbeesve kotorászni kezd a szájában: Úristen, köpöd ki! Aztán diadalittasan, mint egy hadvezér, meglobogtatja a fehér papírdarabot. (Ennyit a szakértelmemről.) Most pedig alvás, vezényel tovább, és átadja az ugrásra kész nagymamának a kis imposztort.
Késtem, nem baj? kérdezem megszeppenten, amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót.
Legalább megszoptattam Sárát
Ekkora gyerek, és még szopik?
Miért ne szophatna tíz hónaposan? Még éjjel is felébreszt néhányszor. Ennél jobb nem is történhetne velem!
Jól hallok? Kezdek zavarba jönni.
Mármint, hogy szoptathatok neveti el magát Iza. Látnád a babát, amikor észrevesz! Göcögő kacagásba kezd, annyira örül a szopizásnak, a kezecskéjével pedig olyan mozdulatot tesz, mintha a motoron gázt adna. Szóval beindul. Imádom. Addig fog szopni, ameddig akar.
Szeretem, ahogy térdre kényszeríted ezt a férfivilágot. Munka ide, munka oda, ha Sárának szopnia kell, akkor leáll a forgatás. Merje valaki azt mondani, hogy egy kis embernél bármi fontosabb lehet!
Én ezt így is gondolom. Hál Istennek, ez a világ legbarátságosabb munkahelye.
Elvégre barátok közt vagy
Mondd, főzeléket se eszik?
Legfeljebb kóstolgatja. Szopi után, természetesen. A doktor néni szerint ez teljesen természetes. Nem mintha aggódtam volna, Anna is így csinálta annak idején.
A két gyerek sorsa párhuzamosan kezd futni. Hiába, sorozatgyerekek
Azért most nehezebben jöttem vissza dolgozni, mint az első gyerek után. Akkor fél év elteltével már vágytam a nyüzsgésre, a barátaimra. Nyilván azóta öregedtem is, meg a család növekedésével az ember feladatai szétágazóbbak lesznek. Ha becsülettel szeretnéd ellátni a kötelességeidet, az iszonyú szervezést, energiát és önfeláldozást igényel.
Hogy telik egy napotok?
Ha dolgozom, reggel hatkor kelünk, indulunk Sárával a stúdióba, az édesapja pedig viszi Annát az óvodába. De van még néhány variáció, arra az esetre, ha az apukája nem érne rá. Felhívom a barátnőmet, aki néhány sarokra lakik tőlünk, vagy az anyósomat, ők sincsenek messze. Az esték már együtt telnek, játék, etetés, fürdetés, altatás. Ha nincs forgatás, rengeteg minden belefér a napunkba, de nagyjából ugyanúgy élünk, ahogy egy átlagos magyar család.
Jól bírod a gyűrődést. Egyáltalán nincs rád írva az éjszakázás, rohangálás, munka
És nagyon jól áll ez a rövid haj. Bár én sajnálom a hosszú loboncodat.
Őszintén szólva, én is! De annyira untam már a fekete hajszínt, régóta szerettem volna visszanöveszteni a barnát. Ehhez le kellett vágni a hajamat. Kapóra jött a forgatókönyv, miszerint Nóra az őt ért veszteségek hatására teljesen megváltozva tér vissza a Mátyás király térre. Keményebb, mint valaha, és be akarja bizonyítani, hogy meg tud állni a saját lábán.
Na tessék, egy kékharisnya
Így is közel áll hozzád?
Persze, ugyanannyira, mint a korábbi énje. Bennem is megvan mindkettő. Az ember hol ezt veszi elő, hol azt. Igaz, most mindenki inkább a konszolidált családanyát látja bennem. Pedig azelőtt nem álltak távol tőlem a polgárpukkasztó allűrök, és ma is jókora huncutság szunnyad bennem. Ezt csak a gyerekeim ismerik. Sokat bolondozunk, énekelünk, táncolunk
Anna nem féltékeny a testvérkéjére?
Csak az esti szoptatásoknál veszem észre. Olyankor a baba csendre, nyugalomra vágyna, de Anna épp akkor van elemében. Ugrál, játszik, hangoskodik, be-benyit a babaszobába. De ez is enyhül már
Kezdettől igyekeztünk úgy beállítani a baba érkezését, mintha kizárólag az ő kívánságára történt volna. Már a kórházban a kezébe adtam az egynapos Sárát, hiába néztek rám görbén. Éreztem, hogy ennek meg kell történnie.
Jó anya?
A választ – és az interjú második felét a Nők Lapja január 16-án megjelenő, harmadik számában olvashatjátok.
Az eheti Nők Lapjában az alábbi témákról is olvashattok:
