| Szauna | 3 |
| Gőz | 0 |
| Medencék | 8 |
| Tisztaság | 4 |
| Pénztár | 3 (jóindulattal!) |
| Szervezés | 3 |
| Öltöző | 3 |
| Pihenés | 0 |
Dagály gyógyfürdő
A bejáratnál – mint rendesen – nem sikerül eligazodnunk a táblákon. Akkor most van gőzfürdő, vagy nincs? Merthogy ki van írva… Az a gőzfürdő viszont nem az a gőzfürdő, és különben is, csak beutaltaknak. Én voltam már beutalva, és tanúsíthatom, akkor sem szerettek jobban. Éppen ilyen undokul bánt velem a jegykezelő. Mondjuk, megértem… Ez a sok hedonista, aki itt munkaidőben élvezkedik, nap mint nap…
Kapunk mágneskártyát, amely innentől kezdve nem jó másra, mint hogy pontosan regisztrálja, hogy éppen egy perccel haladtuk meg azt az időt a kimenetelkor, amiért még visszakaptunk volna kétszáz forintot.
Az öltöző koedukált, kinti cipős, benti cipős. Egy vállfára kell feltenni a ruhákat, ami lehetetlen feladatnak tűnik. Formatervező-hallgatóknak kellene kiadni ezt feladatul, mert az alsónemű, a zokni és a cipő elhelyezése még egyáltalán nincs kitalálva. Az ajtót kulcsos néni zárja, így magunkkal hurcoljuk a kézitáskánkat az uszodatáskánkban, és innentől résen vagyunk, mint az erdei vadak. Oda a relaxáció.
Kifelé tekingetünk a szaunából, ahova alig akartunk bemenni – olyan büdös. Áll a víz az alján, átláthatatlan az üvegajtó, és rendkívül kellemetlen a szag. A fala elsötétedett, olyan, mintha nedves lenne. Egy elnyújtott helyiség két végében két kályha, az emberek egymás mellett hosszan, három sor padon. Nincs egymás felé fordulás, beszélgetés – csak együtt nézzük a falat, és kihallgatjuk azt a kettőt, aki mégis beszél. A meleg viszont nagyon jó, lassan belefárad a szaglószervünk, sőt egy kis (amúgy tiltott) borsmentás szaunafröcsköléstől újabb kábulatba esik. Kijövet megvan a táskánk, visszük a hideg versenymedence felé. Nem véletlen, hogy nincsenek startkövek, az egyik oldalon alig ér derékig a víz. Amikor leússzuk a kötelező penzumot, átmegyünk a termálmedencébe. Nem találjuk a kiírást, hogy hány fokos, hogy hány percig ajánlott a fürdőzés. Napos helyet keresünk, sok pad van a vízben, és több helyen sakkoznak is. El vagyok ragadtatva: hungarocell-lapból kivágott kocka himbálózik a vízen, körülállják sokan: játékosok, kibicek.
És van még melegebb víz is, a falszomszédban. Vérmérséklet szerint ülünk a melegben és a még melegebben, és beszélgetünk. Kifelé menet a zuhanyban is nagyon büdös van. Kezdünk arra gyanakodni, hogy a víznek van ilyen kellemetlen szaga. Bár a szaunában nem volt víz, a termálmedencében viszont nem volt büdös. Zuhanyozás után törülközőbe csavarva ingereljük a közös öltöző férfi vendégeit, amíg bele nem ügyetlenkedjük az átmenős öltözőkabinunkba a telepakolt fogasunkat, a víztől megmentett, végig felügyelet alatt tartott kézitáskánkat és az úszós cuccunkat, úgy, hogy a törülközőnket azért még magunkon tartsuk.
| Összegzés: Szocreál miliő. A hely minden pórusából süt, hogy épp a halaszthatatlannak gondolt javításokat, karbantartást hajtották végre, semmi plusz. Meleg időben a kültéren elhelyezkedő medencék igazán jók, 15 fok alatt legfeljebb a meleg vízbe bújna be az ember. A szauna atmoszférája kifejezetten deprimáló, az ajtókhoz a legszívesebben hozzá sem nyúlna az ember. A zuhanyozók tisztasága és az öltözők kialakítása nem 21. századi színvonalú. Összességében a legjobb barátomnak nem ezt a fürdőt ajánlanám. Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 36. Nyitva tartás és belépő » |
| Szauna | 7 |
| Gőz | 6 |
| Medencék | 9 |
| Tisztaság | 8 |
| Pénztárosnő kedvessége | 3 (jóindulattal) |
| Szervezés | 5 |
| Öltöző, zuhany | 10 |
| Pihenés | 9 |
Rudas gyógyfürdő és uszoda
Rudas gyógyfürdő, kedd, női nap. Eljön velünk a mamám is, és amikor kiderül, hogy van külön a gőz, csak nőknek, és van az uszoda koedukáltan, külön tarifáért, nem lehet nem észrevenni az arcán a csalódott tanácstalanságot. Mert mi a gőzfürdőbe jöttünk, de nem úszni? Akkor mit csinálunk itt három óra hosszat? Ááázolgunk? Minket, lusta középnemzedéket nem riaszt annyira ez a lehetőség.
A mágneskártya lehúzásában többen is segédkeznek, de bent, a kabinok között a saját találékonyságunkra vagyunk utalva: ha a mágneskártyát lyukkal lefelé benne hagyjuk a zár feletti dobozban belülről, kívülről be lehet zárni, és ki lehet venni a kulcsot.
Szépek a kőfelületek, különösek a színek a felülvilágított folyosókon. Női nap ide vagy oda, fürdőruhában vagyunk, kezünkben a kis kötényke meg a fürdőlepedő.
A törökfürdő varázslatos. Nyolcszögletű medence, minden oldalon lépcsősorok, felette kupola, pontszerű felülvilágítókkal, mint a csillagos ég. A medence körüli kőboltívek között vasrudak vannak, alig fejmagasság felett, amelyekre a lepedőket dobják át páran. Az egész mélybarna és aranyszín csillog benne a vízen át világító reflektoroktól. (Amelyekre rá lehet ülni, és így, egyszerűen eloltani.) Belemerülünk a vízbe, és azonnal levesszük a feszes műanyag fürdődresszeket, hogy személyesebb legyen a találkozás a vízzel. És ott ázolgunk. Üldögélünk a meleg vízben, mozgolódunk, beszélgetünk, mert olyan a medence akusztikája, hogy a legközelebbieket sem halljuk.
A nyolcszög négy sarkában még négy medence van, mind más hőfokú. Bonyolult terveket gyártunk a további felfedezésekhez. Egy rövid körüljárással találunk még masszázsszobát (nincs ott senki) meg egy igazán hideg merülőmedencét. A gőzzel kezdjük, két hőfokú és édes kamillaillatú, ahogy kell. Tökéletes, tud nagyon meleg is lenni, de mégsem sülünk oda. Hideg merülés, meleg merülés, aztán kiváró tartózkodás a „nem olyan melegben”. Ha majdnem fázunk, jöhet a szárazgőz. Olyan régimódi székes, az is két hőfokú.
Alig akarok hazamenni, még lehetne számtalan variációban, hideget meg meleget, szárazon, vizesen… Legvégül voltunk a pihenőben is. Az ágy nem kényelmes, nincs takaró, de simán lemegyünk azonnal alfába, amint elhallgatunk kicsit. Anyukám nem jön, nem fog ennyi pénzért pihenni, majd otthon… Inkább felveszi a hamarabb kimenetelért visszajáró pénzt.
| Összegzés: A hely varázslatos, sejtelmes – még tapasztalt építésznek is tud meglepetést nyújtani; a falakból árad a török hagyomány szelleme, gondolatban önkéntelenül adunk egy puszit Musztafa „úrnak”. A teljes épületegyüttes szépen felújított, budapesti összehasonlításban tisztának nevezhető. Az öltözőkabinok, zuhanyozók gyönyörűek, jó méretűek. Fájdalom, de a termálrészleg az uszodával együtt csak külön belépődíj mellett használható, a pénztárosnő – ahogy azt a fürdőkben már szinte megszoktuk – kelletlen, csöppet sem segítőkész. Kellemes pihenője van, az ágyak ellenben kényelmetlenek, egy kis lágy zene elkelne. A kimerítő meleg és forró gőzök, fürdők után jól esne egy frissítő tea vagy más hűs ital, ezt nem találtunk. (Lehet, hogy még egyszer meg kellene néznünk, esetleg az uszodarésszel együtt!). Egészében ajánlható. Cím: 1013 Budapest, Döbrentei tér 9. Nyitva tartás és belépő » |
Fotó: Budapest Gyógyfürdői »
