„Pénz, személyi, telefon”, mantrázzuk magunkban sokszor nyaralásra indulva a legfontosabb utazási kellékeket. Mégis rengetegszer előfordul, hogy otthon marad egy-egy nélkülözhetetlen holmi, hiába pakoltunk háromszor akkora bőröndöt, mint a barátunk. Összeszedtünk néhány tipikus tárgyat, amit hátra szoktunk hagyni a nagy pakolásban.
Fogkefe: A legtöbb tisztálkodási szert már előző este gondosan bekészítjük, de az indulás reggelén a fogkefére még biztosan szükségünk lesz. Ha a kapkodásban megszokásból visszadobjuk a helyére, akkor a nyaralás első estéjén sikálhatjuk az ujjunkkal a fogainkat. Van, aki ez ellen úgy védekezik, hogy külön utazós neszesszert tart mindenből egy második példánnyal, és elég csak azt bevágni a bőröndbe, semmi sem maradhat hátra.
Fogamzásgátló: A fogkefével ellentétben ezt nem olyan könnyű pótolni még egy belföldi nyaralás esetén sem. Ilyenkor akár egy hónap védettséget is bukhatunk, ráadásul ha a barátunkkal mentünk, akkor lőttek a romantikus tengerparti szexnek is.
Fürdőruha alsó vagy felső része: „Amikor kimarkolom a fehérneműs fiókomból, valahogy mindig úgy érzem, megvan a mennyiség, és már csak a kicsomagolásnál jövök rá, hogy mégsem” – mesélte nekünk Dóri, de magunk is jártunk már úgy, hogy felemás bikiniben korzóztunk a part és a fagyis között. Legalább kaptunk kölcsön egy alsót, és nem kellett még erre is költeni.
Iratok és pénz: Ez minden utazó legnagyobb rémálma, még szerencse, hogy legalább az útlevélre nem kell már gondolnunk, ha nem utazunk túl messze. Régebben minden buszos út rettegett pillanata az volt, nehogy a határon derüljön ki, hogy a negyven emberből egy otthon hagyta az útlevelét. Gitta is csak hajszál híján úszta meg: „Az irattáskát benne a pénzzel egyszer hagytam otthon. Mivel hajnalban ment a gépünk, éjszaka 2-re jött értünk a taxi. A kulcsot ott kellett hagyni a takarítónőnek, ezért bedobtuk a postaládába. A taxiban esett le, hogy otthon maradt a lényeg. Igen ám, csak nem tudtunk visszamenni érte, mivel a kulcsot épp most dobtuk be a postaládába. Felcsengettük a házmestert – nem örült.”
Napolaj: Sokaknak ismerős lehet a tanácstalanság, amikor a horvátul, bolgárul vagy törökül írt szövegből próbáljuk kihámozni, miféle fényvédőt tartunk éppen a kezünkben. „Mi is így jártunk, mikor egyik évben az augusztus 20-i hosszú hétvégére leautóztunk négyen Horvátországba – mesélte Bori. – Berongyoltunk a kempingbe, kinéztük a helyünket, feldobtuk a sátrat, csobbantunk és fáradtan elvágódtunk a tengerparton. Olyan fáradtak voltunk, hogy elaludtunk. Mivel a naptej otthon maradt, arra ébredtem, hogy embertelenül leégett a fenekem. Utána csak óbégatva bírtam leülni, szerintem azt hihették, hogy aranyerem van.”
Napszemüveg: Hacsak nem tol ki velünk csúnyán az időjárás, vagy nem barlangászni megyünk, akkor egy napszemüvegre is szükségünk lesz. Megfeledkezni viszont könnyű róla, valószínűleg sok bevételtől esnének el a vízparti árusok, ha nem így volna. „Két dolgot hagyok otthon állandóan, ez a napszemüveg és a naptej – osztotta meg Rita, mi a két gyenge pontja. – Ez azért is ciki, mert fényallergiám van, a lézeres szemműtétem óta pedig nem bírom az erős napot. A nyaralás első napját így krém- és szemüvegvásárlással kezdem. Komoly gyűjteményem van már otthon.”
