Bajor dolce vita
Romantikázó szerelmesek andalognak a lakótornyos középkori polgárházak kulisszái között, diákok sütkéreznek a parkokban és a Duna-parton, turisták üldögélnek a sörkertekben és a kávézóteraszokon, s nagy a forgatag a dóm környékén és a régi kőhídon… Azt gyanítom: örökbe hagytak egy csöpp itáliai hangulatot a római katonák, akik egykor impozáns kőépületet emeltek a légiósaik számára. (Ép állapotban fennmaradt a tábor északi kapuja, a Porta Praetoria.)
A 8. században Regensburg már püspöki, majd császári és királyi székhely, később pedig birodalmi gyűlések helyszíne volt. Megilletődötten álldogáltam a régi városháza gyűléstermében, hiszen az 1600–1700-as években olykor Európa egészét is érintő, súlyos döntéseket hoztak meg itt a választófejedelmek, maga a császár, egyházi és világi méltóságok, a szabad birodalmi városok és a rendek képviselői. A napóleoni időkig büszke, kereskedelme révén jómódú és közvetlenül a császárnak alárendelt szabad birodalmi város csak 1810-ben lett Bajorország része.
A történelem viharai nem okoztak súlyos veszteségeket, és a 20. századi modernizálási láz is megkímélte a középkori városmagot, amely a Stadtamhof városrésszel együtt 2006-ban az UNESCO világörökség része lett.
A hídépítő legyőzte a dómépítőt
Az ezernél is több történelmi épület java része gótikus, ilyen a turisztikai információs központként működő Sóház és a Regensburg jelképének számító Szent Péter-dóm (sok-sok különleges műkincse között legkedvesebbnek az angyali üdvözlet szoborcsoport bájosan mosolygó angyalát találtam). De találkozunk korábbi román, illetve későbbi stílusokkal is, klasszicista vagy épp későbarokk látnivalókkal – akár egy-egy műemlékegyüttesen belül is.
Középkori mérnöki bravúrként emlegetik a város másik jelképét, a 16 lyukú, 310 méteres reneszánsz Kőhidat. A legenda szerint az ördögnek is köszönhető, hogy hamarabb elkészült (1146-ban), mint a dóm. A két építőmester vetélkedett egymással, ezért fordul fürkészően a dóm felé a híd (valójában később odakerült) szoborfigurája, a Bruckmandl. A hídnak óriási szerepe volt a kereskedelem felvirágzásában. Ugyanakkor érdekes hallani, hogy miközben a híd összekapcsolta a folyópartokat, egyúttal választóvonal is lett: a szabad birodalmi város polgárai ellenszenvvel fürkészték a túloldali városrészen élőket, akik hercegi alattvalók voltak.
További fotókért kattints a képre! |
Sikk itt élni
A polgári negyedben a patrícius családok többszintes lakóházakat építtettek maguknak – olasz mintára, magas lakótoronnyal. Mára a hatvan középkori „felhőkarcolóból” húsz maradt fenn – ezeket tehetős polgárok lakják. Divatos itt élni. A házak manzárdjait diákok bérlik, az utcafrontokon pedig éttermeket, kávézókat, nívós kézművesportékát árusító üzleteket alakítottak ki.
Regensburg történetét a férfiak fémjelzik. Nem is csupán a hatalmasságok, hanem polgárok, építőmesterek, művészek, tudósok is… Itt élt például a csillagász Kepler, Oskar Schindler vagy a festő Albrecht Altdorfer. De számon tartanak nem egyet a szebbik nem képviselőiből is. Például Barbara Blomberg polgárasszonyt, akinek sikerült a birodalmi gyűlések idején itt időző, rossz kedélyű és beteges V. Károlyt felvidítania. Olyannyira, hogy „balkézről” fiuk született. (A később hadvezérként érdemeket szerzett Don Juan de Ausztriának szobra áll a Kohlenmarkton.)
Kristálykirálynő a Dunán
De folytassuk előkelőbb s ráadásul magyar hölgyekkel a sort! Itt nevelkedett Szent István királyunk felesége, Gizella, és az udvarban szomorkodott menyasszonyként Zsófia, Vak Béla lánya. A Thurn und Taxis palota jelenlegi úrnője, a városszerte nagy tiszteletnek örvendő Gloria hercegnő anyai ágon Széchenyi-leszármazott… És talán az sem véletlen, hogy a Swarowski-kristályok ezreivel ékesített két dunai luxus-kirándulóhajó a Kristályhercegnő és Kristálykirálynő nevet kapta, valamint Princessnek hívják az ország első kávézóját, amely már a birodalmi gyűlésekre is szállított csemegéket.
S ha már szó esett magyar kapcsolatokról, emlékezzünk meg Lehel és Bulcsú vezérről: a keleti kapunál (Hunok tere) végezték ki őket az augsburgi csata után. Az új városháza domborműve pedig egy számunkra alig ismert harci jelenetet ábrázol, amint a kalandozó magyarok roppant erejű vitézét, Krakot legyőzi a keresztény regensburgi Dollinger lovag.
Kocsma itt, kocsma ott
A város védett építészeti értékei között sok a templom, csak az óvárosban negyvenet találunk. A dóm mellett a legbecsesebbek a Régi Kápolna és a Szent Emeram (előbbi 9., utóbbi 10. századi.) Ugyanakkor a helyiek azt állítják, hogy Regensburg inkább kocsmasűrűség tekintetében rekorder. Modern és tradicionális elemek kombinálódnak a kulturális és a szórakozási lehetőségekben, ráadásul a történelmi környezet sehol másutt nem tapasztalható, sajátos hangulattal gazdagítja az élményeket. Pláne ha fesztiválok, népünnepélyek idején van szerencsénk a belvárosi forgatagba keveredni, vagy a sörkertek árnyas fái alatt időzni.
Nagy a zöld felület a városban. A parkokban, a folyóparton vagy a két Duna-szigeten is kellemes sétálni. A Swarovski-kristályok százezreivel díszített kristályflotta luxushajói önmagukban is attrakciók, ám az ablakon kitekintve is fantasztikus a látvány: a Duna menti romantikus táj magával ragadó. Fél óra sem telik el, s feltűnik az antik templomok mintájára a 19. században I. Lajos bajor király által építtetett impozáns dicsőségcsarnok, a Walhalla is.
Regensburg, a szuper:– Az egyetlen német város, amelynek alapítását (179) kőtábla dokumentálja. |