A Tátrán túl
Autóval Szlovákián átvágva öt óra alatt simán eljuthatunk a lengyelek legszebb városába, és meglepően sok buszjárat közül is válogathatnak azok is, akik nem rendelkeznek kocsival. Útközben az ilyenkor még nagyrészt hófödte Tátra lenyűgöző látványt nyújt. Lengyelország déli részén azon is elcsodálkoztam, hogy arrafelé vajon miért nem ismeri senki az egyszintes családi ház fogalmát? Csak óriási, legalább kétszintes épületek állnak mindenütt az utak mentén.
Gyalog is bejárható
Ha a külső kerületekkel nem számolunk, Krakkó annyira barátságosan kicsi, hogy az Óvárost, a zsidó negyedet és a Wawelt (a krakkói vár) is beleszámítva kb. egy óra alatt gyalog is bármelyik úti célunkat elérhetjük, és a rengeteg rejtett látnivaló (pl. gyönyörű, történelmi épületek) miatt érdemes így mozogni. Ha néha elfáradunk, azért érdemes villamosra szállni, de az első nap nekem néha kisebb halálfélelmem volt attól, hogy a villamosok peron nélkül egyből az út közepére, az autók orra elé rakják ki az utasokat a megállókban. Persze miután rájöttem, hogy a krakkói autósok türelmesen viszonyulnak ehhez, és senki nem akarja elgázolni a villamosból kilépő utasokat, már kissé nyugodtabban álltam a dologhoz.
Az Óváros csodái
Miután túltesszük magunkat a sokkon, hogy a lengyel nevek többsége magyar száj számára egyszerűen kimondhatatlan a mássalhangzó-halmozódásnak köszönhetően, irány Krakkó legjava. A fallal körbevett Óvárosban (Rynek Glówny) egy tavaszi hétvégén annyi magyarral találkoztam, hogy szinte úgy éreztem magam, mintha Szegeden vagy Pécsett lennék. A város középpontjában található piactér Európa legnagyobb tere, és bármennyire próbálkoztam, lehetetlen volt egy fotón befogni az egészet. Pusztán ezen a téren annyi a látnivaló, hogy fél napig tobzódhatunk köztük. A Szent Mária-székesegyház gigászi szárnyas oltára pazar látványt nyújt, a Posztócsarnok szokatlan „piactere” kifogástalan választékot kínál szuvenírek terén (tipp: pár utcával arrébb kutatva ugyanezeket a cuccokat kb. 30-40 százalékkal olcsóbban bezsákolhatjuk), a Városháza tornyából pedig igazán szép a kilátás. A téren a szép időben egy kávét meginni valamelyik kinti asztalnál egyszerűen kötelező, ahogy a környező kis utcácskákat végigjárni is, ahol a kis múzeumok és éttermek mellett Krakkó valószínűleg világelsőnek számít az egy négyzetkilométerre jutó pénzváltók (Kantor) és a II. János Pál-relikviák (itt volt püspök a pápasága előtt) számában. Ha pedig végeztünk a falon belül, akkor érdemes megcsodálni a falon kívüli csodás parkokat, melyekben a város amúgy is igen gazdag (több tucatról beszélek).
Mulatozás a zsidó negyedben
Aki igazán jót akar enni és mulatni, az a Schindler listájából is ismert régi zsidó negyedben (Kazimierz) találhat otthonára. A nyócker lepukkantságát egyfajta hipszteres menőzéssel vegyítő negyed ugyanis nemcsak zsinagógákban ász (persze ezeket sem érdemes kihagyni), hanem éttermekben és bárokban is. Pár nap alatt ettem itt fantasztikus olasz tésztát, thai curryt és lengyel tálat is, de ez utóbbitól az érzékenyebb gyomrúakat óva inteném. A szinte köret nélküli (minimális krumplival és káposztával tálalt) étek igazi húsbomba, rengeteg nehéz sülttel és rántott hússal, ami után mozdulni sem bírtam. A lengyel sörök kellemesen könnyedek, vodkaválasztékban pedig szinte már az oroszokkal vetekszenek. A zsidó piac (Plac Nowy) kellemesen otromba hely bolhapiaccal és talponálló büfékkel (pirogot kipróbálni), és éjszaka az egész negyedben hatalmas az élet.
Töri a várban
Aki Krakkó történelmére kíváncsi, annak a legjobb bevezetőt a Wawel, vagyis a magas dombon álló – ezért pazar kilátást nyújtó – vár nyújtja. Ha mindent meg akarunk benne nézni, egy teljes napot is el lehet tölteni a székesegyházat, a királyi fogadótermeket, a magánlakosztályokat, a Katedrális Múzeumot és a lenyűgöző kincseket felvonultató Kincstárat és fegyvertárat nézegetve. Ha időt akarunk spórolni, akkor csak az utóbbira és a székesegyházra koncentráljunk, a Wawelből lefelé pedig mindenképp nézzünk le a Visztula partjára, ahol jó időben százával sütkéreznek az emberek a napon pokrócokon üldögélve.
Auschwitz
Bár nem része Krakkónak, alig egyórányi autóútra található az Auschwitz–Birkenau tábor. Még verőfényes tavaszi napsütésben is megrázó program, melynek első része (Auschwitz) inkább egyfajta múzeumként funkcionál, a második (Birkenau) pedig a méreteivel sokkol. Miután beléptem a kapun, húszpercnyi intenzív gyaloglás volt eljutni a vasúti sínek mentén a végéig úgy, hogy egyetlen oldalkitérőt sem tettem. Mindezt lehangoló barakkok és kémények árnyékában. A helyből csak úgy áradt a mély emberi tragédia, melyet feldolgoznom igen nehéz volt. Hiába hallottál már róla, élőben egészen sokkoló.
A wieliczkai sóbányák
Miután adtunk egy kis időt magunknak feldolgozni az Auschwitzban látottakat (erre biztosan szükségünk lesz), némi szünet beiktatása után érdemes ellátogatni a világhírű wieliczkai sóbányákba is, ami szintén kb. egyórányi autóútra található Krakkótól. A hely a maga kamráival és járataival, lenyűgöző mélységeivel, valamint kápolnáival egészen lenyűgöző látnivaló, amiért megéri autózni egy kicsit.
Egy hétvége Londonban
Megterveztük! Tökéletes hétvége Párizsban szerelmeseknek