Néhány hete valaki azt mondta nekem, hogy Budapest lett az ország második Ózdja, annyian menekültek el a borsodi városból. Amíg a fővárosból Londonba, addig a borsodi településről Budapestre vándorolnak az emberek a jobb megélhetés reményében. 18 évig éltem egy Ózd melletti kis faluban, s míg az emberek többségének a koszos, kihalt gyártelep, a nyomornegyed, a vízelzárás jut eszébe Ózdról, nekem a Hangony-patak, a közeli Sajó-part, a völgyben elterülő város, a közeli dombok és erdők. Mert volt annak amolyan „borsodi bája”, amikor a gyerekeket a helyi kenyérgyárba vitték osztálykirándulásra, persze csak másodikban, mert elsőben a főút mellett sétálhattunk át a sajópüspöki téeszbe. És valahányszor egy régi ismerősömmel találkozom a fővárosban, mindig rájövök, hogy képtelenek vagyunk elszakadni a paneltől, mert épülhetnek bármilyen csilivili lakóparkok, a borsodiak nosztalgikusan imádják a paneleket. Megmutatom Ózd másik arcát, mert megérdemli.
1. Íme, az Ózdhoz közeli Arlói-tó, a háttérben a bélapátfalvai mészkősziklák.
2. Támfalfestés az ózdi Vasvár úton.
3. Város az erdő közepén – ahol az utca egyik részén még panellakások sorakoznak, a másik végén azonban már kertes házakkal találkozik, aki erre jár.
4. Ózd „falunak” hívott részén találjátok az Ív úti római katolikus templomot.
5. Hamarosan ismét ilyen látványt nyújt a Városi stadion sétaútja.
6. Panorámakép az Újváros térről. Az Ózdhoz közeli erdőkben – leginkább Center környékén – gyakran szerveztek az iskolák akadályversenyt a gyerekeknek.
7. Evangélikus templom az erdő közepén, 1902-ben építették. Eredetileg két tornyot terveztek, ám végül a másodikat pénz hiányában nem húzták fel.
8. Látkép Ózd egyik városrészéről, Urajról, amely eredetileg királyi birtok volt. Uraj a török pusztítás után elnéptelenedett, majd később újra benépesült. A 70-es évektől lett Ózd része.
9. Az ózdi „Olvasó” színházterme.
10. Akár a Városliget is lehetne, de ez az ózdi Ifjúsági park.
11. A Petőfi tér a borsodi városban. Az itteni Petőfi-szobor azonban a bal kezét emeli a magasba.