Currywurst Múzeum – Berlin, Németország
A „mit esznek a németek” kérdésre a megkérdezettek elsők között említik a kolbászt. Ennek ellenére azért csak furcsa, hogy miért éppen a currys kolbász, azaz a currywurst számít az egyik nemzeti ételüknek? Igaz, erre a wikipédia is magyarázatot ad nekünk, de ha szórakoztató élményre vágyik a berlini turista, akkor érdemes betérni a Currywurst Múzeumba. A látogató kipróbálhatja magát currywurst-árusként, elolvashatja a különleges szósz történetét, és giccsben úszó plüsskolbászkát is vihet haza ajándékba.
Shinyokohama Raumen Múzeum – Yokohama, Japán
Itthon sokan talán csak a kínai boltok polcáról, „zacskós leves” néven ismerhetik a rament, amely eredetileg egy japán tésztaétel, és számtalan ízesítéssel létezik. Azt, hogy a japánok mennyire rajonganak ezért az ételért, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jokohamai múzeum háromhavi bérleteket is árusít. A múzeumban ugyanis nemcsak olvashatunk, tanulhatunk a ramenről, de meg is kóstolhatjuk a különböző specialitásokat. A közel húsz éve nyílt múzeum magát ételvidámparknak nevezi, mivel az 1958-as tokiói utcák hangulatát idéző kialakítás jobban hasonlít kalandparkhoz, mint múzeumhoz.
Pulmuone Kimchi Múzeum – Szöul, Korea
A nálunk is vetített A palota ékköve című koreai sorozat óta a koreaiak végre elhiszik, hogy a térségben nemcsak a japánoknak vagy a kínaiaknak vannak igazán tipikus nemzeti fogásaik, hanem nekik is – legalábbis ezt beszélik. A sorozat főhőse látványos, egyedi és ínycsiklandó ételeket tett az asztalra, és most ezt próbálják újra felfedezni Koreában. Egyelőre azonban a nemzeti ételünknek, a kimchinek nyitottak múzeumot, ahol kiderül, hogy a chilivel fűszerezett káposztát hogyan lehet nyolcvanféleképpen elkészíteni. Aki most látogatna Szöulba, annak viszont rossz hír, hogy a múzeumot jelenleg átalakítják.
Jell-O Gallery – LeRoy, USA
Amikor az amerikai asztalos, Pearle Wait köhögés elleni orvosságból és hashajtó teából véletlenül zselatint készített 1897-ben, akkor nem tudta, hogy ez lesz a XX. század egyik legnépszerűbb amerikai terméke. Éppen ezért 35 dollárért eladta az ötletét, de senki sem vitatja az érdemeit. A kocsonyás desszertek királyának tartott Jell-O neve a feltaláló feleségétől származik, de kétségtelenül nem ez a legizgalmasabb tény, amit megtudhatunk a sikertörténetből, ha ellátogatunk LeRoyba.
Frietmuseum – Bruges, Belgium
Mi a hasonlóság a sült krumpli és Agatha Christie nyomozója, Poirot között? Mindkettőről azt hiszik, hogy eredetileg francia, pedig valójában a belgáktól származik. Nos, a vicc ugyan gyenge, de a bruges-i sült krumpli múzeum azért ennél nagyobb szórakozást ígér. Megtudhatjuk, a különböző országokban mennyire eltérően készítik, és kiderül, miért a belgáké a legfinomabb, vagy hogy milyen tipikus szószokkal tálalják. A gyerekek kedvükre játszhatnak, de még így is, hogy lehet egy egész múzeumot megtölteni a sült krumplival? Ezt a kérdést a szervezők is feltették nyitás előtt, de a megszállottaknak köszönhetően csak sikerült nekik.
