Utazás és szállás
Budapestről autóval 7-8, míg vonattal 8-9 óra alatt érhető el a város, ám aki a légi közlekedést, illetve a gyorsabb utazást részesíti előnyben, repülővel alig egy óra alatt ott lehet. Maga a város gyalog, észak–déli irányban nagyjából fél-, míg kelet–nyugati irányban egy óra alatt átszelhető.
A városban a legváltozatosabb szálláslehetőségek közül válogathatunk a családias panzióktól és apartmanoktól kezdve az ötcsillagos szállodáig. Egy korrekt, háromcsillagos, belvárosi hotelben átlagosan 60-90 euróért bérelhetünk egy kétágyas szobát egy éjszakára, de természetesen az itteni szálláshelyek is kínálnak kedvezményes csomagokat, akciókat.
Turistaként a városban járva több mint célszerű megváltani az Innsbruck kártyát, mely 24 órára 31 euróba, 48 órára 39 euróba, míg 72 órára 45 euróba kerül, gyerekeknek, 6-15 éves korig fele ennyibe. A kártyával szabadon látogathatjuk a város összes nevezetességét, múzeumát, valamint korlátlanul használhatjuk a tiszta, igényes és még hétköznap sem zsúfolt buszokat és villamosokat, illetve a hegyre közlekedő Norkettenbahnt – erről később még szót ejtünk –, melynek a viteldíja egyébként önmagában 28 euró lenne.
Bergisel
Innsbruck három alkalommal, 1964-ben, 1976-ban, valamint 2012-ben is téli olimpiának adott otthont, ez utóbbi alkalommal az ifjúsági játékoknak. Ennek az egyik leglátványosabb emléke a Bergisel tetején magasodó sísánc, melyet a világhírű építész, Zaha Hadid tervezett. Bár mi csak véletlenül indítottuk ezzel a városnézést, utóbb kiderült, dramaturgiai szempontból nem is választhattunk volna ideálisabb kezdést. Magára a 746 méter magas Bergisel-dombra busszal és gyalog is felmehetünk, a sáncra felvonó, az épület tetejére pedig lift visz fel. Odafentről a kilátás lenyűgöző: a lábaink előtt nyújtózik Innsbruck városa, körülöttünk pedig Tirol hegyei magasodnak. Ugyanitt konstatálhatjuk azt a némileg morbid tényt, hogy a város temetője optikailag pontosan a sísánc előtt terül el.
A sísánctól pár perc sétára található múzeumban mindenképp érdemes megnézni a jellegében a Feszty-körképre emlékeztető Tirol Panorama című festményt. A 360 fokos panorámafestmény a tiroli katonák 1809-es, Napóleon elleni küzdelmét ábrázolja, már-már romantikus részletességgel. A teremben körözve úgy érezhetjük, mintha két évszázadot visszautaztunk volna az időben.
Az óváros
Ezután célszerű a díszletvárosnak is beillő, középkori hangulatú óváros felé venni az irányt. Itt áll többek között a város jelképének tartott Aranytetős Ház: a 2657 aranyozott rézlappal kirakott tető 1500-ban készült el, I. Miksa császár és Bianca Maria Sforza házasságkötésének alkalmából. A császár és a császárné annak idején az épület aranytetős erkélyéről figyelték a városban zajló fesztiválokat, rendezvényeket és egyéb eseményeket. Magában az épületben ma múzeum működik, ám az aranytetőt ettől függetlenül (is), értelemszerűen kívülről érdemes megnézni.
Az Aranytetős Háznak hátat fordítva aztán valami még csillogóbbon akadhat meg a szemünk: a világhírű, egyébként tiroli illetőségű Swarovski-kristályüveggyár háromszintes üzletén és múzeumán, ahová akkor is érdemes betérni, ha nem áll szándékunkban vásárolni. Bár tény, hogy utóbbit meglehetősen nehéz megállni.
Ne sajnáljuk az időt az egykori császári palota meglátogatására sem, ahol a freskókkal díszített, pazar termeket és Sissi császárné lakosztályát akár még idegenvezető nélkül is érdemes végigjárni, hiszen az atmoszféra lenyűgöző. A palota bejáratától jobbra áll a Hofkirche, vagyis az udvari templom, mely I. Miksa császár monumentális síremlékét rejti, igaz, a néhai uralkodó nem itt, hanem Wiener Neustadtban nyugszik. A kripta igazi különlegessége az a 28 bronzszobor, melyek a császár legjelentősebb kortársait, illetve feleségeit ábrázolják.
Fel a hegyre!
A császári palota szomszédságában lévő állomásról indulva nagyjából 20 perc alatt fenn lehetünk a város hegyén, a Nordkettén. Már maga a felfelé vezető út is egy élmény, hiszen a föld alatti állomásról induló Nordkettenbahn siklóként folytatja útját, végül pedig kabinos felvonóval érjük el az 1905 méter magasban lévő Seegrubét, illetve a 2256 méter magasban fekvő Hafelekar-csúcsot. A hegyen javarészt piros sípályák találhatók, illetve 1 kilométer kék, valamint több fekete pálya.
Azoknak is érdemes azonban felmenniük a hegyre, akiknek nem áll szándékukban sílécet csatolni, hiszen odafenn egyszerűen csak ejtőzni is csodálatos. A kilátás több, mint pazar, elég leülni és csak nézni, nézni és nézni. Ugyanitt kap jelentőséget, ha korábban jártunk a Bergiselen, ugyanis a Nordkettéről nézve a sísánc egy aprócska dombocskán álldogál.
Gasztronómia
A tiroli gombócleves, a szalonnás gombóc és a rétesek az abszolút kihagyhatatlan kategóriába tartoznak, de meg kell kóstolni magát a Tiroler Specket, vagyis a tiroli szalonnát is, melyet a legauntetikusabb forrásból az Aranytetős Házzal szemközti utcán található Speckeriában szerezhetünk be. Kiválóak a hegyvidéki marha- és báránysültek, és igazán finomak a helyi termelőktől származó kecske-, juh- és tehénsajtok is. A helyi csapvíz rendkívül tiszta és kimondottan kellemes ízű, akár ásványvízként is megállná a helyét.
