Burma, hivatalosan Mianmar olyan, mint egy ajándékcsomag egy óriási szalaggal átkötve, amelyben mindig egy kisebb, egy még kisebb és egy annál is kisebb csomagra bukkanunk. Amikor nem számítunk rá, akkor is tartogat számunkra egy újabb meglepetést. Itt nem működik a mobiltelefonod, nincs gyorsétterem, a globalizáció egy ismeretlen fogalom, és igazából néha még azt sem tudod eldönteni, hogy a múltban, vagy épp a jelenben vagy-e.
1. Yangonban, vagy régebbi nevén Rangoonban, egy olyan ékkőre bukkantam, ami tényleg elkápráztatott. A Swedagon pagodában annyi drágakövet halmoztak fel, hogy szinte elvakított, amikor beléptem ide. Itt pár percre szüksége van az embernek ahhoz, hogy átszellemüljön – nem azért, mert ez egy szent hely, hanem mert úgy érzi, szüksége van rá, és vonzza a misztikum.
2. A pagoda alsó részében 8688 aranytömb van, a felsőben 13 153. De gyémántot, zafírt is beépítettek ide, a csúcson pedig egy 76 karátos, ököl nagyságú gyémánt csücsül. A templomok körül mindenütt a földön ülnek az emberek. Így imádkoznak. Buddha felé nem nézhet a láb, mert az tiszteletlenség.
3. Kifejezetten sok szerzetessel (kicsivel és naggyal) találkozik itt az ember, akik nagyon kedvesek, mindig mosolyognak. Persze kizárólag csak mezítláb léphet ide be az ember. Mint minden ázsiai szent helyen, a cipőt lent kell hagyni a bejáratnál.
4. Kozmetikumok hiányában és a tradíciókat követve az itt élők a thanakafa nedvét keverik össze pálmaolajjal, és ezt használják napvédő, hidratáló krémnek. Mindenki másképp pingálja vele az arcát.
5. Van olyan kolostor, ahová 5 évesen adják be a szülők a gyerekeiket, és egy évig nem találkozhatnak velük. Utána sem mehetnek haza a kis monkok, a szüleik látogathatják csak őket.
6. Szinte minden mianmari férfi életében legalább kétszer bevonul szerzetesnek. Nagyon sok mianmari nő is bevonul egy időre egy apácakolostorba, majd kint folytatja tovább az életét. Imádság, koldulás, tanulás, meditálás, tanítás az életük.
7. Az utcai kifőzdéknél nem tolonganak a külföldiek. Alig látni bátor turistát, akit vonz a helyi koszt, pedig itt derül ki igazán, milyen a burmai gasztronómia. Sokan a fertőzésektől tartanak, mások pedig a túlzott csilizést nem bírják elviselni. A barátaim azt mondták rám, teflongyomrom van. Én mindent kipróbáltam, semmi bajom nem lett, körülöttem viszont kidőltek az emberek. Az európai gyomor számára megterhelő az itteni fűszeres koszt, vagyis figyelni kell és hajtogatni: “no spicy”.
8. A kedvenc fotóm. Egy bácsi, aki egész nap a földeken dolgozott, ebédidőben így, ebben a vagány szerelésben és két kézzel tömte magába a rizst.
9. Azok az emberek, akik a földeken dolgoznak, hajnaltól napnyugtáig a tűző napon, rekkenő hőségben takarítják be a gabonaféléket.
10. Az Inle-tó 1300 méternél magasabban, a hegyek között fekszik, 22 kilométer hosszú, körülötte számos falu és több száz kolostor van. Az emberek cölöpházakban laknak, főleg halászatból élnek, és csónakjaikon állva, lábbal egy sajátos technikával eveznek, amit már gyerekkorban elsajátítanak.
11. A padaung törzs asszonyai a családtól távol, szövésből keresik a napi betevőt. No és abból, hogy ők a fő látványelemek a turisták számára, akik honorálják a mosolyukat.
12. A nyakuk hosszúságáról következtetni lehet társadalmi helyzetükre és a korukra. Az első sárgaréz gyűrűt már ötéves korban elhelyezik a kislányok nyakán, majd kétévenként újabb és újabb gyűrűt helyeznek föl. Nem ajánlott levenni a gyűrűket, de a tévhittel ellentétben, nem halnak meg, ha már nincs rajtuk a gyűrűrengeteg.
13. A szövőnők havi 70 dollárt keresnek. Naponta kétszer van teaidejük és kétszer ehetnek. A fiatal lányok házasság előtt nem élhetnek szexuális életet. Idegenvezetőnk elárulta, hogy ez a néni 72 éves, és soha nem volt még férfival, mert nem házasodott meg.
14. A falvakban legnagyobb megdöbbenésünkre nem találkoztunk lelakatolt csónakkal vagy zárt ajtóval a lakásokban. Minden nyitva, nincs kamera, mert itt nem lopnak az emberek. Ha véletlenül valaki arra szánná el magát, hogy elcsen valamit, akkor a falugyűlés elbeszélget vele. Ha újra előfordul, kiűzik a faluból.
15. Sok folyóban mosakodnak, fürdenek az emberek. De itt mossák a motorjukat is és itt öblítik ki a ruhákat is, de még a bivalyokat is itt úsztatják. Nem finnyáskodnak, jól megfér minden egy folyóban.
Aki eddig gondolkodott rajta, hogy felkeresi ezt az érintetlen paradicsomot, az ne tétlenkedjen, most tegye meg, mert pár év múlva már ezt is felemészti a turistaáradat. Mianmar így ebben a formában nemcsak egy kipipálni való a noteszben, hogy ez is megvolt, hanem egy olyan mély élményáradat, ami beleég a retinába.
