“A Vízivárosban minden megtörtént, a lányok, a szabadság, a saját otthon, Géza, Baksa, a dalok, akkor lett az autóm.” Egy, még az életében legendává vált művész mondatai ezek, így nem véletlen, hogy innen indulunk a Hosszúlépés Cseh Tamás Budán fedőnevű sétáján. Az épülő-szépülő Batthyány tér metrókijáratánál még éppen szűkösen elférünk a fapalánkok mellett és megállapítható: az érdeklődők között kor alapján legalább hárman még rejtegethetnek otthon bakelitlemezeket.
 |
| A Batthyány téren talán egy talpalatnyi hely még akad |
Városblogger-vezetőnkkel és tablettel felszerelkezve vágunk neki az ifjúsági problémáknak, melyen a rendszer ’56 után igencsak törte a fejét. Ennek állítólag a rendőrségi nyelvhasználat is sokat köszönhetett: többek között ekkor jöttek divatba a galeri és jampec kifejezések. Séta közben hallgatjuk a történeteket a megfigyelt fiatalokról, az önkifejezés igénye miatt a 60-as években itthon megugró gitáreladásokról, egy véletlenül elfelejtett gépkocsi-nyereménybetétkönyvről és az osztályfőnökről, aki a Mókus helyett indiánnevet választott volna őrsének – ha hagyják.
Lehetetlen küldetés az Iskola utcában
| Sorozatunk első része: Hollywood-túra Budapesten: végigjártuk a híres forgatási helyszíneket |
A 35. szám alatt igazi bennfentes információt kapunk. Kicsit kár ugyan, hogy nem tudunk benézni az egykori albérletbe, melyet Cseh Tamás az akkori, kínzó pesti lakáshiányban a szerencsének, egy kollégájának és a rettegett házmestereknek köszönhetett. Így elmondás alapján képzeljük el a lakást egy hokedlivel, sodronyos ággyal, újságpapír-tapétával és vissza nem váltható vodkásüvegekkel. No meg Bereményi Gézával, aki egy pesti éjszaka után a legenda szerint éktelen csengetéssel és Az ócska cipővel lépett az énekes életébe. A kapura írt rövid üzenetek története pedig Tündikét, a helyi kávézó egykori kiszolgálónőjét is hőseink életének fontos állomásaként említi.
 |
| Képzeletbeli lakók az Iskola utca 35.-ben és Cseh Tamás |
Isolabella, Angelika, Kex és a talponállók
Amiből akadt bőven a környéken a művészek, munkások és a rendszer örömére. Ahol gyorsan felhajthatták mindennapi betevőjüket a vendégek, hogy aztán munkába siessenek, ahol nagy bajt nem kevertek. Elámulunk, milyen volt a titkosrendőrökkel megfigyelt állami és magántulajdonban lévő kávéházak, kocsmák, presszók élete, miért volt menő hely az Isolabella, hová szökött Petri György a gimnázium nagyszünetében, és hogyan segített egy ex libris Cseh Tamásnak, melyet a sarokról egy visszavonult olimpiai bajnok-presszótulajdonos rendelt tőle.
 |
| Még mindig megvan az Isolabella régi felirata |
Pár méterrel távolabb, az állítólagos törzshely Horgásztanya vendéglő előtt egy rövid időt megélt, de Cseh Tamás pályája szempontjából annál fontosabb zenekarról, a Baksa-Soós János vezette Kex együttesről szól a szó. A múlt homályában róluk kevés feljegyzés maradt, talán egy kislemez és kockák Mészáros Márta filmjéből. Legrészletesebbnek azok az állambiztonsági jelentések bizonyulnak, melyek az avantgárd rock jelzővel illetett koncertjeiken állítólag a közönségre kekszet szóró formabontó társulatról készültek. Velük lépett fel Cseh Tamás nagyobb közönség előtt először, többek között a Párizs kertjében. Tudták, hogy amiről nem lehet beszélni, arról énekelni kell – és így is tettek mindannyian.
 |
| A Kex együttes állítólagos törzshelye |
 |
| A Párizs kertje melletti házak lakói érthető módon általában nem rajongtak a koncertekért |
Maradunk itt, neve is van: Budapest…
…énekli Cseh Tamás, és ehhez hozzátartozik a jóleső hétvégi csendben fürdő Bem rakpart. A hűvös gangos házban, ahol ma a Budavári Művelődési Ház figyel és egykor egy ifjúsági zenei klub működött, ámulva hallgatjuk a mesét arról, hogyan invitálta meg őt egy elbeszélgetésre a rendszer a klubról jelentő ügynök ajánlására, valamint egy játék pisztoly kapcsán. Kiderül, hogy a végül megszerzett párizsi útlevél hatalmas nyomás volt számára: ezen az utazáson döntenie kellett, mit szeretne. Állítólag a megérkezés után nem sokkal a Montmarte-on már nem maradt kérdés: hazamenni.
Füst a szemében és az Ifipark
Negyedórás utunk lihegve vezet innen a budai Vár oldalához, azon a lépcsősoron, ahol a legenda szerint Baksa-Soóst lenyűgözte Cseh Tamás, más néven Füst a szemében, indiánozáson edzett kondija. A bakonybéli nyarak és telek, a sátrakban töltött erdei élet korhű fegyverekkel, szerszámokkal, nyelvhasználattal a civilizációból való elvonulás örömét jelentette az indián közösség számára. Bár nyugodtan itt sem aludhattak, a megfigyelők ide is beépültek, a történet szerint még a naplóját is ellopták.
 |
| A legenda szerint innen hívta Baksa-Soós beszélgetni Cseh Tamást |
 |
| A Vár volt Cseh Tamás egyik legkedvesebb helye Budapesten |
De az indiánozás mellett szerencsére jutott idő a zenére is. Utolsó állomásunk, az énekes kedvenc helye, a Vár, további történeteket hallgat velünk együtt csendben Cseh Tamásék óriási sikereiről, a 25. Színház legendás dalestjeiről, az élet-halál ura Sanzon- és Táncdalbizottságról, arról, hogy különös kegyként hogyan kereste meg Cseh Tamást az egyetlen magyar hanglemezkiadó vezetője. Mire sétánk a szépülő egykori Ifipark panorámájával véget ér, annak legendás pofonjairól ismert, ám korrupt és bukott vezetőjének történetén keresztül már Rajnák személyét sem fedi többé jótékony homály.
 |
| Az egykori Ifipark helye újragombolva |
 |
| Itt még javában szépítik az egykori Ifipark helyét |
