“Város a városban”
A Csepel Művekben sétálni már önmagában élmény, a folyamatos és ritmusosan ismétlődő gépzaj és a “város a városban” hangulat hamar elvarázsol. A hatalmas gyár területén minden megtalálható, ami kell: posta, büfé, közért, szórakozóhely és a munka, így ha nem kellene hazamenni aludni, hónapokig el lehetne itt élni úgy, hogy a dolgozó ki sem teszi a lábát a környékről. A Csepel Művek főbejáratától indultam időutazásomra, a túravezetőtől, Levitől azt is megtudtam, hogy a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén több mint 150 óvóhely épült ki, mielőtt a szövetségesek elkezdték volna Budapest bombázását. Ezek a BGS-nek, azaz bomba-, gáz- és szilánkbiztos óvóhelyeknek nevezett bunkerek körülbelül 20 000 munkásnak adtak védelmet.
Éjszakai barangolás a bunkerben
Az éjszakai bunkertúra során a csepeli 2-es számú légoltalmi betonkockát jártam be, amely 1943-ra készült el. Az 1,8 méteres falvastagságával és megerősített födémszerkezetével ez a bunker kibírta a szövetségesek bombázóinak támadását, amivel csaknem 400 ember életét mentette meg. Ma egyébként az egyik hasonló kockában együttesek próbálnak, de filmesek is meglátták benne a tökéletes háborús helyszínt.
Bármennyire is közel hozzák a II. világháborút az itt bemutatott rövid dokumentumfilmekben megszólaló túlélők, a rengeteg fotó és a szemléltető anyagok, a feliratok adják vissza igazán a kor hangulatát. “Támadás ideje alatt a falhoz támaszkodni tilos és életveszélyes”, figyelmeztet az egyik, de háborús helyzetben az sem haszontalan információ, hogy “Támadás ideje alatt az ajtók csukva tartandók”. A bunkerjárás során rengeteg adattal és ténnyel bombázta a csoportot a vezetőnk, de amikor épp lankadt volna a figyelmem, szerencsére mindig előrukkolt valami érdekességgel.
Például már az elején kipróbálhattam, milyen teljes sötétségben bemenni egy óvóhelyre, de megtekerhettem a légoltalmi szirénát, felpróbálhattam a gázmaszkokat, megismerkedhettem a bunkerben egykoron még működő légszűrő berendezéssel és a tőzegvécé sokkoló látványával is. Kaptunk egy félórás szünidőt is, amit rendkívül élveztem, hiszen végigtapogathattam a 70-es évekből itt maradt fekete, tárcsás telefonokat, Erika-írógépeket, térképeket, mappákba rendezett iratokat, sugármérő műszereket, egészségügyi felszereléseket.
A legsokkolóbb és legemlékezetesebb rész az volt, amikor az óvóhely egy kisebb szegletében, teljes sötétségben egy padon ülve mélynyomók és hangládák dübörgése remegtette be az egész bunkert: így adtak egy kicsi ízelítőt abból, milyen lehetett átélni egy bombázást 1944-ben.
Az óvóhelyről három és fél óra után, éjjel 11-kor léptem ki. A Csepel Művekre már sötétség borult, de a hatalmas gépek ritmusos zúgása, az éjszakai műszakosok kiabálása megtörte a csendet. A bunkerben tartózkodás azért próbára teszi az ember idegrendszerét, a korhű állapotban megmaradt óvóhelyen egyre kevésbé lehetett érzékelni 2014-et. Amikor ismét sétáltunk kiindulási pontunk felé, a főbejárathoz, örömmel vettem tudomásul, hogy sikerült visszatérnünk a jelenbe.
|
Pár hasznos információ, mielőtt elindulnál a túrára: – A bunkerben nyáron is 15-16 fok van, így nem árt, ha van nálunk meleg pulcsi a három és fél órás túra idején. – A bunker előtt van mosdó. – Fényképezni szabad. – A túrára előzetes bejelentkezés szükséges. – Részvételi díj: 3500 forint/fő |
| Június 21-én szombaton este tartják a Múzeumok éjszakát, ami szintén azt bizonyítja már hosszú évek óra sikeresen, hogy a múzeumba járás nem egyenlő a poros vitrinek előtti ásítozással. Tanulni, új dolgokkal találkozni élmény is lehet, idén is részt lehet venni a cikkben bemutatott bunkertúrán, de még rengeteg izgalmas program közül választhat, aki elszánja magát egy kis művelődésre. |
