Mesés Marokkó: mentateát ihatsz a háztetőn, de éjjel nőként ne vezess!

A Rejtő-könyvekből is jól ismert miliő, a világhírű városok – Casablanca, Marakesh, Agadír, Tanger és Rabat – mellett nem csoda, ha a lassan hárommillósra duzzadó Fez valahogy mindig kimarad a sorból. Pedig Feznek, ahogy Aziz El Hakim marokkói művész barátom is mondja, “van valami igézően misztikus varázsa, ami miatt soha nem lehet elhagyni ezt a várost”. Van benne valami, mert én is épp harmadjára tértem vissza ide idén. Fez színei, az illatok, a fűszerek, az utcazaj beleivódnak az ember bőrébe, és akit egyszer megérintett a város, az soha többé nem szabadul a visszatérés gondolatától.

A fezi medina valódi labirintus, olyan, akár az arab közösségi élet

Turisztikai szempontból Fez legfontosabb vonzereje, hogy itt található a világ egyik legnagyobb, és a Marokkói Királyság legrégebbi bazárja (medina). Épp emiatt Fez két részre oszlik: Új-Fezre és az óvárosra, azaz a medinára. A két városrészt a régi városfal és a legalább négysávos utat átívelő hatalmas városkapu választja el egymástól. Az egyik irányból.

Ha a másik úton közelítjük meg a medinát, akkor tökéletesen kiépített, mesebeli arab királyi palotához hasonló, magas kőfallal körülvett egyetemi campuson visz át a díszköves sugárút. Új-Fez látványossága, a több kilométer hosszú pálmafás, szökőkutas sétány, egy hatalmas plázába torkollik, de onnan már láthatjuk a városkaput. Nem érdemes itt vásárolni, ha szupermarketre lenne szükségünk, akkor az Asimát keressük, mindent megtalálunk, amit az itthoni boltokban, sőt a kínálat a helyi sajátosságok miatt még érdekesebb is. Itt tudunk venni például finom (az ország áraihoz képest) olcsó borokat is a közeli, híres meknési borvidékről.

Alighogy átérünk az óvárosba, egyenesen a királyi palotához és a lenyűgöző méretű aranykapuhoz érdemes menni. Itt kell megjegyezni, hogy Fezben igazán fesztelenül akkor sétálgathatunk, ha megbízható helyi kísérőket találunk. Ha nincsenek marokkói barátaink, akkor egy utazási irodán keresztül érdemes idegenvezetőt kérni. A fezi medina valódi labirintus, olyan, akár az arab közösségi élet, aminek szintén kiismerhetetlenek a szabályai és az útvesztői.

A titkos kávézó

A medina szűk sikátoraival, kinyíló piactereivel gazdagon kínálja a környék piacvezető árucikkeit. Pazar textíliákat, szőnyegeket, a világ minden színében pompázó bőrtermékeket, rézből készült tárgyakat (tálakat, lámpákat), mozaikokat lehet kapni, nem beszélve az elképesztően sűrű olívaolajról, a mézről, a hennáról.

Aki minden nap szeretne majd emlékezni Marokkóra, az feltétlenül vegyen magának otthonra kézzel készített “babúst”, azaz a jellegzetes, hegyes orrú marokkói papucsot, amit női és férfiváltozatban is lehet kapni. A zenekedvelők dobokat vásárolhatnak, de kifogyhatatlan a kínálat például a sálakból is. A medina titkos kávézója a Clock. Ha Fez óvárosában járunk, ne hagyjuk ki: tetőteraszáról csodálatos kilátás nyílik a medina izgalmas háztetőire, és a mentatea itt még jobban esik. Mi este jártunk a Clockban – igazi Ezeregyéjszaka-panoráma tárult elénk a müezzinek énekével és a tornyok felé felkúszó holdsarló látványával.

A medinában szintén kihagyhatatlan a világhírű cserzőműhely, ahol magasból nézve, méhkaptárhoz hasonló medencerendszerben festik a nyers bőrt. A szag itt elviselhetetlen, de az orrunkhoz tartott mentalevél és a látvány mindenért kárpótol.

Patakban folyik az illóolaj

Érdemes még ellátogatni a hammamba, vagyis a tradicionális fürdőházakba. Amiben én jártam, az Fez legrégebbi hammamja volt, 1200-tól üzemel. A fürdőben patakban folyt az argámolaj, és fekete szappannal dörzsölték simára a bőrömet.

Fez művészeti-kulturális élete is pezsgő. Képzőművészek százai alkotnak a városban, az óvárosi palotákban kiállítások, klasszikus koncertek sora zajlik. Az évente megrendezett Fezi Nemzetközi Táncfesztivál mellett film- és dzsesszfesztivált is tartanak nyaranta. Hasonlóan Budapesthez, sok hollywoodi filmet forgatnak Marokkóban is. Kevésbé köztudott talán, hogy számos marokkói színész világszerte ismert; Azelarab Kaghat barátom például nemrég Nicole Kidmann-nel forgatott.

Fez csupán egy városa Marokkónak, a Szahara közelségében, de olyan, mint az igaz szerelem: aki egyszer enged a varázsának, az soha nem szabadul, és mindig vissza fog hozzá térni.

Hind Dafer A nőkre kifejezetten szigorú szabályok vonatkoznak Ennek ellenére rengeteg európai divat szerint öltöző, fejkendő nélküli hölgyet lehet látni az utcákon. Marokkói színésznő barátnőm, Hind Dafer, megosztotta velem, hogy európai nőként milyen formaságokra kell odafigyelnünk, ha nem akarunk kellemetlenséget, bonyodalmakat, vagy csupán nem akarunk udvariatlanok lenni. Az első és legfontosabb szabály, hogy a nők nem ülhetnek kint az utcán a kávézókban – az a férfiak helye. Aki kiül, az számoljon az atrocitásokkal. A nők nyilvános helyen nem dohányozhatnak és nem is ihatnak (már ha lehet kapni alkoholt az adott étteremben vagy kávézóban). Napnyugta után arab férfi kísérő nélkül kifejezetten veszélyes kimenni, a lányokat ekkor már nem is engedik ki, csak férjeikkel, családtagjaikkal. Az autóvezetést is át kell gondolni. Bár napközben sokszor láttam nyugati kocsikban, napszemüvegben, műkörömmel feszítő, telefonáló lányokat, állítólag este már számukra is nagyon kockázatos egyedül tankolni vagy a piros lámpánál megállni. Az öltözködésben a visszafogottan divatos a trend: nem túl mini, nem túl kivágott, nem túl feszülős – de ezen kívül az összes világmárkát szívesen hordják a lányok, és rendkívül ápoltak. Ha mégis egyedül kéne A pontból B pontba eljutnunk gyalogosan (nekem kellett), akkor a mellénk szegődő férfiakat a karikagyűrűnk felmutatásával lehet távol tartani. Ott élő barátnőm arra figyelmeztetett, ha ez sem használna, azonnal rendőrt kell emlegetni. Tehát szingli lányoknál is legyen egy ál-karikagyűrű, ha Marokkóba készülnek!