Húsvéthétfőn ugyanis azt láttam, hogy a csodaszép egyházi épületünk kicsit sem turistabarát. A Szent Jobb-kápolna előtt az általános iskolai éveimet idéző kopott falitáblán sorakoztak a lassan már megfakuló fotók, melyek széleit rég elengedte a Technokol rapid. A legalább 20 éve felragasztott betűkből is hiányzik pár, és ékezet nélkül, “a romlastol” kíméltük meg Szent István kezét. Szent Adalbert emlékművénél pedig folyamatos átragasztásokkal találkozni.
A kedd délelőttömet telefonálgatással töltöttem, így jutottam el a bazilika művészeti vezetőjéhez, Bukta Norberthez, akinek egyetlen kérdést tettem fel: miért vannak ennyire elárvulva az információs táblák? “Öt éve folyamatosan minden alakul – mondta Bukta, majd megjegyezte, hogy pont a következő hetekben dolgoznak ki egy átfogó koncepciót a Szent Jobb-kápolna modernizálására. – Eddig olyan dolgokkal foglalkoztunk, amelyek nem annyira látványosak talán, de létfontosságúak. Ilyen például a bazilika tűzjelző rendszere… De tudjuk, hogy milyen állapotban vannak az információs/irányító táblák, nemcsak a Szent Jobb-kápolnánál, hanem végig a templomban. Szeretnénk átállni egy digitális rendszerre, hogy a napi változásokat ne kelljen celluxszal átragasztani…” – folytatta a művészeti vezető, aki megköszönte, hogy felhívtam a figyelmét én is a nem túl korszerű táblákra, ugyanakkor figyelmembe ajánlotta, hogy menjek vissza egyik hétköznap, és nézzem meg a felújított kincstárrészleget.
Hallgattam rá, visszamentem a bazilikába, hogy megnézzem a kincstárat is. Ha az ember ugyanis a templomban kezdi meg a “túráját” – és miért ne tenné –, akkor nem biztos, hogy kedvet kap felmenni a kincstárba (400 forint a felnőttbelépő) és a kilátóba (500 forint a felnőttbelépő), de nem az ára miatt. Már a bejáratnál összeragasztgatott táblákkal és háromfelé mutató (szerintem sehová nem vezető) nyilakkal találkoztam. A pénztáros hölgy viszont nagyon kedves volt, és annak ellenére, hogy nyitás után 3 perccel estem be, nem csinált problémát abból, hogy nagy címlettel fizettem (bankkártya-leolvasó nincs). Ő is és egy arra sétáló tiszteletes is többször elmondta, hogy melyik liftet használjam a kincstárhoz, és melyiket a kilátóhoz. A liftben már laminált papírokkal volt ugyanez az információ kiragasztva, a felújított kincstárba belépve pedig nyoma sem volt a lenti retrohangulatot felelevenítő “lapoknak”:
Szóval nem bántam meg, hogy nem idegből írtam egy pufogó cikket. És igen, valóban fontosabb a tűzjelző rendszer kialakítása (mert azt ugye nem akarjuk, hogy leégjen a bazilika), mint a táblák. De azért csalódott vagyok. És a csalódottságom nem azoknak szól, akik az elmúlt években korszerűsítették az épületet, hanem annak, hogy az elmúlt 20 évben csak kevés ember szemét bántotta az a sok megkopott tábla. A csalódottság azonban nem ítélkezés. Van egy gyönyörű bazilikánk, egy felújított kincstárunk, egy panorámakilátónk – lassan csak eltűnnek az irányító táblák is.
