A régebben csak öszvérháton illetve víziúton elérhető, római eredetű városkát 1876 óta kereshetjük fel kiépített úton, 1966 óta pedig elkészült a várva várt alagút, amely lehetővé tette a gépkocsiforgalmat is (Budapesttől 500 kilométer távolságra, körülbelül 5 órányi útra van). A mindössze egyetlen utcából álló település a hegyoldal és a tó között fekszik, ami csak hosszanti irányban tette lehetővé a terjeszkedést. Bár négy parkolót találunk itt, olyan sok a látogató, hogy gyakran valóságos türelemjáték szabad helyet találni.
Fák a ház falára futtatva
Ahogyan meglátjuk az első házakat, máris elismeréssel gondolunk a város találékony lakóira, akik a helyszűke miatt gyümölcsfáról nem is álmodhattak volna hagyományos értelemben, ha nem találják fel a falra felfutó változatot: a fát a fal közvetlen közelébe ültetik, az ágakat pedig szigorúan rögzítik, így a lombozat nem foglal el sok helyet, szabályosan rásimul az épületre. Salzburg környéki falvakban is kezd elterjedni a szokás, különösen sárgabarackból és körtéből láttunk termő fákat itt is, ott is.
Ezért bukott meg Hallstatt klónozása
Ahogy beérünk a rendkívül tiszta vizű tó partjára, és átsétálunk a közeli parányi szigetre, ami szabad strandként funkcionál (már ha a jéghideg víz szerelmesei vagyunk), máris érthetővé válik a kínai vállalkozás bukásának oka. A környező táj: a különleges alakú tóban visszatükröződő szépséges hegyek, a sziklára felkapaszkodó, egymástól többnyire különböző, egymással mégis harmonizáló házak, a falakra felfutó és az ablakokból kiömlő, színpompás virágok egyszerűen nem klónozhatók, még úgy sem, hogy a kínaiak dombokat is összehordtak egy jellegtelen pocsolya mellé.
Hallstattban évente egymillió turista fordul meg, így ma már lakosai elsősorban az idegenforgalomból élnek. Nemrégiben közfelháborodást váltott ki, hogy Kínában megépítették az osztrák település mását, miután hónapokon keresztül titokban fotózták, rajzolták és lemérték az európai kultúrkincs részét képező összes épületet.
A hallstatti koponyák nyomában
Az UNICEF Világörökségi listájára méltán felkerült Hallstatt különleges gótikus templomához érdekes temetkezési szokás kapcsolódik. Érdemes felmászni a templom lépcsőin, hogy megnézzük a három szárnyasoltár és panoráma mellett a nagy figyelemmel gondozott teraszos temetőkertet. Itt található a Csontház, ahol koponyákat tárolnak (mindössze másfél euróért bárki megtekintheti a kissé morbidnak tűnő gyűjteményt). A helyszűke miatt 10 évenként a halottak maradványait ugyanis kiássák, a koponyákat kifehérítik, virágokkal díszítik, és gót betűkkel felfestik rá az elhunyt nevét.
Hallstattban évente egymillió turista fordul meg, így ma már lakosai elsősorban az idegenforgalomból élnek. Nemrégiben közfelháborodást váltott ki, hogy Kínában megépítették az osztrák település mását, miután hónapokon keresztül titokban fotózták, rajzolták és lemérték az európai kultúrkincs részét képező összes épületet.
7000 éves sóbánya
Hallstattban hajókázhatunk a tavon, az 50 perces út 9 euróba, a 90 perces 12 euróba kerül, de hattyú alakú vízibiciklit is bérelhetünk, és ellátogathatunk a világ legrégebbi sóbányájába is (7000 éves!), ahová sikló visz fel, majd 64 méteres facsúszdán szállhatunk a mélybe, és kisvonattal jöhetünk újra a felszínre (már ha rááldozunk 24 eurót), vagy fürödhetünk a szabad strandon, ahol gyermekek számára is biztonságos pancsolót alakítottak ki.
Vagy csak sétálgatunk, gyönyörködünk, rácsodálkozunk a világ egyik méltán legszebbnek tartott városkájára…
Olvass még Ausztriáról!
- Ahol a kultúra és a hegyek találkoznak – nyári barangolás Salzburgban
- Kulináris élmények Ausztriában
- 10 látnivaló Ausztriában, amit eddig kihagytál