Az idő múlásával két dolog történhet ezekkel az álmainkkal. Lemondunk róluk, vagy valóra váltjuk őket. A nászutunk kapcsán én az utóbbit választottam.
Két évvel ezelőtt, amikor az esküvőnket tartottuk, a nászút már nem jött össze. Valójában már az esküvő nagy részét is a három év után felmondott lakástakarékpénztári megtakarításból finanszíroztuk, de úgy voltam akkor ezzel, hogy nem érdekel. Végülis a 30 évre felvett lakáshitel kérdése majd megoldódik előbb vagy utóbb, az esküvőt azonban – ha már hat év után eljutottunk a lánykérésig – fontosnak tartottam.
Nem tudom, te tapasztaltad-e már bizonyos helyzetekkel, eseményekkel kapcsolatban azt az érzést, hogy “ennek egyszerűen meg kell történnie”. Az élet történéseivel kapcsolatban alapvetően rugalmasság jellemez, néha mégis jön ez a megmagyarázhatatlan belső sugallat, aminek köszönhetően bizonyos dolgokhoz ragaszkodom. Úgy gondolom, mindez egyfajta kiterjesztett érzékelés, ami egy lehetséges, és olykor pont a már lélekként korábban megtervezett életünk egy-egy útjelzője.
A folytatásért kattints a Lélekmozaikok caféblogra!
