Wynne-Hughes Veronikát már ismerhetik olvasóink, tavaly ugyanis megírtuk, hogyan járja a világot amiről Hajóstop.com című blogján rendszeresen beszámol. A kalandor most épp Magyarországon van, hogy felkészüljön élete következő nagy kalandjára, egy egyszemélyes antarktiszi expedícióra. Ennek apropóján leültünk egy kávéra, hogy kifaggassuk a részletekről.
“Miért csinálom? Már kezdett meleg lenni a trópusokon” – mondja nevetve Wynne-Hughes Veronika. “Komolyra fordítva a szót, szeretnék minél lehetetlenebb dolgokat megcsinálni, hogy egy picit felrázzam ezt az országot, és arra sarkalljam az embereket, hogy megkérdőjelezzék, mi az, amit lehetetlennek gondolnak. Picit a hajóstoppolással is ez volt a célom, mert úgy érzem, sokkal kevesebb dolog lehetetlen, mint amire azonnal rávágjuk.”
Veronika idén novemberben utazik majd a Déli-sarkra, ahol 2018 januárjáig küzd majd a kemény hideggel. Bár a jégmezőkön teljesen egyedül lesz, egy profi háttércsapat vigyáz majd rá a távolból. A hideg nem lesz ismeretlen számára, mert többször járt már az Északi-sarkkörön túl.
“Voltam már Grönlandon, a Spitzbergáknál, Izlandon és Skandináviában is” – sorolta korábbi utazásait. “Nagyon szeretem a hideg tájak szépségeit, ez valahogy egy sokkal drámaibb, vadabb, nyersebb, szerénységet és tiszteletet követelő szépség, mint a fehér homokos, pálmafás tengerpartok. Az Antarktisz pedig az utolsó kontinens, ami nagyjából még érintetlen, de nagyon vonz az is, hogy megtapasztaljam az elszigeteltségnek ezt a fokát, hogy még állatok, de még baktériumok sem nagyon lesznek körülöttem, és pár tucat kutatót leszámítva egyedül leszek az egész kontinensen. Ha sikerül, én leszek az első magyar, aki a kontinens széléről indulva eléri a Déli-sarkot.” (Az Antarktiszon Rockenbauer Pál volt az első magyar, ám ő nem jutott el a pólusig – a szerk.)
Veronikának már gyerekkorában felkeltette az érdeklődését az Antarktisz, amikor még szüleivel hajózott a Földközi-tengeren. A szülei kabinjában talált egy képes enciklopédiát, amiben szerepelt egy fotó a Déli-sarkról, az teljesen magával ragadta.
“Már vitorlázás közben is nagyon érdekes volt, hogy milyen az, amikor megszűnnek a zavaró tényezők, nincs zaj, nincsenek reklámok, az Antarktiszon mindez fokozottan érvényes lesz. De nagyon szeretem a monoton fizikai tevékenységeket is, mert ilyenkor igazán ki tud kapcsolni az agyam, egyfajta meditatív állapotba kerülök ilyenkor. Persze egyedül lenni nehéz, de ma már nem igazán van olyan, hogy egyedül lehetnénk, még akkor sem, ha mondjuk egy hétvégére nem mozdulunk ki a lakásból, mert akkor is ott a szomszéd, a Facebookról nem is beszélve. De egy buddhista kolostorban is ott vannak még mások, csak épp nem szólnak hozzád.”
Nem olcsó mulatság
Persze, a világ egyik legelszigeteltebb és leghidegebb helyén nem lehet csak úgy nekiindulni felkészülés nélkül. Komoly vizsgákat kell letenni, és tréningezni is kell egy ilyen túrára, ami távolról sem akciós wellness-nyaralás. A túra teljes költsége nagyjából harmincmillió forint lesz, ehhez Veronika további szponzorokat keres, és egy közösségi adománygyűjtő oldalon is várja a támogatókat, akik különféle vicces jutalmakból válogathatnak, például Veronika beleírja a nevüket a Déli-sark havába. Hazatérése után azt tervezi, hogy folytatja már most is zajló AntarcTrip roadshowját, amelynek keretében iskolákba látogat el, hogy a gyerekekkel megismertesse a Földnek ezt a kevéssé ismert szegletét.
“Maga az expedíció két hónapig tart majd, a Hercules-öböltől a Déli-sarkig, mindezt körülbelül mínusz 40 fokban, folyamatos szembeszélben, mivel arrafelé mindig a sark felől fúj a szél” – magyarázta az egyébként pszichológus végzettségű Veronika, hozzátéve, hogy a túra során 3500 méteres szintkülönbséget is le kell majd küzdenie.
Wynne-Hughes Veronika nem a kihívás, hanem a tapasztalat miatt vág bele a nagy kalandba (Fotó: Wynne-Hughes Veronika)
“Azért ott lesz a tudat, hogy lesz velem egy orvosokból, meteorológusokból és úgynevezett expedíciós menedzserekből álló háttércsapat, akikkel műholdas telefonon kapcsolatba léphetek, ha baj lenne” – mondta Veronika, aki az expedíció során több alkalommal is kap majd repülőről ledobott utánpótlást. A felszerelés nagy részét egy speciális szánon húzza maga után, de vizet például nem visz magával, hogy ezzel is csökkentse a súlyt.
“Havat fogok olvasztani minden este és sátorban alszom – ehhez egy különleges hálózsákra is szükség lesz, amiben viszont meztelenül kell aludni, mert a saját testhő melegíti fel, amit a ruha szigetelne” – mondta Veronika, hozzátéve, hogy a felkészülés során ezt már kipróbálta a Pilisben, természetesen leendő háttércsapatának tudtával és beleegyezésével.
“Az nem volt túl kellemes, mert oda egy -10 fokig jó hálózsákkal mentem, és hát -21 fok volt. De megtanultam, hogy milyen jeleket kell észrevenni a saját testemen, szóval nem éreztem magam veszélyben, mert tudtam, hogy mikor kell felkelni egy kicsit, guggolni egy párat, hogy felpörgessem a vérkeringésemet. Nem tartok a hidegtől, főleg, mert egy norvég mondás szerint nincs olyan, hogy túl hideg, csak nem jó felszerelés.
Veronika a Pilisben egy hetet töltött el, egy gyerekeknek való bobot vitt magával, amelyen a csomagokat húzta maga után, hogy már ezzel is az antarktiszi körülményekre készüljön, emellett sífutással és szánhúzással erősít az Antarktiszra. A következő lépésre Norvégiában kerül sor, ahol egy kéthetes elméleti és gyakorlati képzésen vesz részt. Ezt néhány héttel később egy “éles” bevetés követi, amikor egyedül kiteszik egy gleccserre a felszereléssel együtt.
Felkészülés a Pilisben – ez még csak a kezdet (Fotó: Wynne-Hughes Veronika/Hajostop.com)
“Addig sífutni és szánkózni járok, úszom, és kamiongumikat húzok magam után az erdőben, hogy az erőnléttel ne legyen gond” – tette hozzá a világutazó. “Étrendet is kapok majd a szervezőktől, főként fagyasztva szárított dolgokat fogok enni, de karácsonyra megadhatok egy meglepetés-csomagot is, ez valószínűleg gulyásleves lesz és túró rudi.”
Az emberek fognak hiányozni és a zuhany
Veronikát szülei nem féltik, bár apukája már egy picit talán bánja, hogy ő vette meg lányának az első Antarktiszról szóló könyvet.
“A szüleim ismernek már annyira, hogy tudják, ha kitalálok valamit, azt végig is csinálom” – magyarázta Veronika, akit már ötévesen egy külföldi országban egyedül küldtek el kenyérért. “Úgy gondolom, a túlzottan féltő szülők miatt sok gyereknél önbizalomhiány alakul ki, mert azt mondják nekik “jaj, ne csináld, mert bajod lesz!” és ezután így nőnek fel. Engem pont fordítva neveltek.
Persze biztos fognak aggódni, de azért lesz nálam műholdas telefon, és ha esténként tudok nekik küldeni egy üzenetet, hogy “anya, ugorj már ide egy kis meleg levessel”, vagy hasonlót, akkor minden rendben lesz.”
A leendő sarkhódító azt mondja, félelem nincs benne, inkább olyan kényelmetlenségektől ódzkodik, ami akár a reggel munkahelyükre indulók számára is ismerős lehet.
“Korábbi expedíciók résztvevőitől tudom, hogy az egyik legnagyobb kihívás, hogy reggel ki tudj mászni a meleg sátorból” – mondta nevetve Veronika. “Ha már kint vagyok, és megyek, akkor nincs gond, ezt már ismerem, de azt hiszem, az ébresztőm hangját úgy kell kiválasztanom, hogy minél idegesítőbb legyen, hogy ki akarjak menni.”
Veronika azt is elmondta, leginkább a barátai és a beszélgetések fognak hiányozni a világból, meg persze a párja, aki elkísérte Budapestre is. Meg is kérdeztem, hogy mit szólt kedvese ötletéhez.
“Már egy jó ideje ismerem Veronikát, és úgy gondolom, ha vannak álmaid, azokat követned kell” – mondta Jeremy. “Mindenben támogatom, persze aggódni azért fogok, de ha menni akar, akkor menjen csak, és csinálja meg, amit szeretne. Én az adományok gyűjtésében támogatom.”
“Ami még nagyon fog hiányozni, az a zuhanyzás, de ki tudja, lehet, hogy erre is lesz lehetőségem” – mondta Veronika. “Olvastam egy nőről, akinek maradt egy csomó tartalék a gázpalackjában, amikor megkapta az utánpótlást, ezért fogta magát, felforralta a hóból olvasztott vizet, aztán kiállt az Antarktiszra meztelenül és lezuhanyozott. Egyébként nincs kihívástudatom, én a tapasztalatért megyek. Nincs olyan tervem, hogy akkor a következő állomás a Kilimandzsáró vagy a Mount Everest lesz. Engem az utazás és a tapasztalat érdekel, utána folytatni szeretném a vitorlázást.”
Veronikának sok sikert és sok önkéntes adakozót kívánunk, a 20.000 fontos adománygyűjtésnek ugyanis jelenleg körülbelül a harmada jött még csak össze.
