Egyre több bejelentést kapnak a tavaszi időszak miatt az erdőmentők arról, hogy kirándulók elárvult őzgidákat találtak. Legtöbben sajnos nem állnak meg a telefonos bejelentésnél, hanem felnyalábolják a gidát, és hazaviszik. A szervezet tisztában van azzal, hogy a legtöbb kirándulót ilyen esetben csak a jó szándék vezérli, viszont ez a legtöbb esetben a gidák elpusztulásához vezet.
A fűben mozdulatlanul heverő gidát az anyja nem hagyta magára, sőt éppen élelem után jár, amit egyedül könnyebben és gyorsabban megtalál, mintha csemetéjét is vinnie kellene magával. Ilyenkor a gidák magukra maradnak, és ösztönösen mozdulatlanná dermednek.
Ha magunk is fűben fekvő őzgidát találnánk kirándulás alatt, vessünk rá néhány pillantást, esetleg vaku nélkül fényképezzük le, majd anélkül, hogy megérintenénk, sétáljunk el jó messzire. Az anya valószínűleg távolról figyel bennünket, és addig nem tér vissza, míg nem kerülünk kellő távolságra. Sajnos azok a gidák is halálra vannak ítélve, amelyiket megsimogatják a kirándulók, mert az anya az idegen szag miatt eltaszítja őket.
