Utazás

Igenis szeresd a szelfibotot! 5 tipp a tuti nyaralós fotókhoz

Egyszerű, hasznos és fotóművészetileg is értékelhető tippekkel, trükkökkel mutatjuk meg alább, hogyan lehet sokkal menőbb a "Kicsymmel Görögbe" mappád a Facebookon, mint bárki másé!

Lefogadom, hogy téged is idegesít a júniustól augusztusig borítékolható jelenség: a Facebookon, Instagramon lépten-nyomon nyaralós fotódömpingbe botlasz, már az első napon végignézhetetlenül sok fotót tartalmazó, dögunalmas, ráadásul folyamatosan frissülő Kicsymmel Görögbe/Olaszba/Horvátba és hasonló című mappákba ömlesztve.

Azt is lefogadom, hogy ha nyaralni mész, már az első nap létrehozod a Kicsymmel Görögbe/Olaszba/Horvátba mappát, telepakolod végignézhetetlenül sok fotóval, majd folyamatosan frissíted, ezzel akaratodon kívül is idegrángást okozva ismerőseidnek.

(Azt is lefogadom, hogy felháborodtál az előző bekezdésen. Annyi baj legyen.)

Igenis szeresd a szelfibotot! Öt tipp a tuti nyaralós fotókhoz

Lássuk be, ezt hozza ki belőlünk a Facebook, mind ilyenek vagyunk, vagy legalábbis voltunk; nincs értelme ezen keseregni vagy efölött ítélkezni, inkább nézzük végig, mit tehetünk a jelenség ellen, amely most, hogy eltörölték a roamingdíjakat, minden bizonnyal egyre csak súlyosabb lesz. Itt van tehát öt szabály, amelyet betartva sokkal izgalmasabbak, tartalmasabbak, mélyebbek és átláthatóbbak lesznek a nyaralásról készült fotóalbumaid. Persze csak óvatosan: megeshet, hogy ha túl komolyan veszed őket, becsípődik a téma, és elkezdesz komolyan foglalkozni a fotográfiával, ami felemészti az idődet, a bankszámládat és az életed jó részét is! (Mellesleg csodálatos.) Én szóltam.

1. Gondolkodj fénnyel!

Közhelyes tanács, tudom – lesz itt még pár Coelho-kompatibilis mondat, előre is elnézést –, mégis sokan elfelejtik vagy eleve nem is tudják: a jó minőségű (zajmentes, nem bemozdult, éles) fotóhoz fény kell, minél több. A kamera – legyen az a mobilodé, vagy egy több százezres, cserélhető lencsés gép – nem téged lát, amikor szelfizel, nem a Colosseumot, az Eiffel-tornyot, a kajádat vagy a hotdogvirsli-lábaidat a tengerparton, hanem az azokról visszavert fényt. Minél kevesebb van belőle, annál durvább kompromisszumokra kényszeríted a kamerádat. Ilyen a képzaj, illetve annak szűrése (ebből lesz a csúnya, mosott, részlettelen kép), a bemozdulás, az életlenség.

Tudj róla, hogy még a legjobb mobil (sőt még a legjobb “igazi” fényképezőgép) fényérzékeny szenzora sincs sehol a szemedhez képest, amely villámgyorsan alkalmazkodik a félhomályhoz: mindent lát, villámgyorsan, pontosan fókuszál és – bizony! – a maga módján zajt is szűr. Ezt nem várhatod el a kamerádtól. A profi fotós nem attól profi, hogy többmilliós felszerelése van, hanem attól, hogy pontosan tudja, mikor milyen kompromisszumokat érdemes kötnie a legjobb eredményért.

Igenis szeresd a szelfibotot! Öt tipp a tuti nyaralós fotókhoz

Szóval: keresd a fényt! Vagy csináld! Ha kísérletező kedvedben vagy, ne a kamerád beépített vakuját használd, hanem külső fényforrást, akár egy bicikli- vagy zseblámpát, az eredmény sokkal meggyőzőbb lesz!

2. Szeresd a szelfibotot!

Tudom, hogy közutálat tárgya, rendes ember nem hogy nem használja, hanem megvet mindenkit, aki igen, de a helyzet az, hogy a szelfibot a fotográfiatörténelem egyik nagy találmánya. Amilyen egyszerű, olyan zseniális, és igen: olyan okosan használható.

Igenis szeresd a szelfibotot! Öt tipp a tuti nyaralós fotókhoz

A jó (úti)fotó nemcsak a közvetlen tárgyra koncentrál – legyen az helyi étel, piaci kofa, történelmi épület vagy, mint a szelfibottal általában, te –, hanem annak környezetére, a körülötte zajló életre is. Erre pedig tökéletesen alkalmas a szelfibot, amelyet éppen ezért érdemes akkor is használni, amikor egyedül vagy a pároddal, tehát nem nagyobb társasággal vagy. Ha ügyesen bánsz vele, nemcsak magadat mutathatod meg vele, hanem a meghitt viszonyt is, amelyet nyaralásod helyszínével ápolsz. Menj el a helyi piacra, kis kávézókba, sikátorokba, szóval olyan helyekre, ahol igazi élet zajlik, és szelfizz szelfibottal anélkül, hogy a kamerába mosolyognál / csücsörítenél / üzennéd a tekinteteddel, hogy te vagy az élet császára. Csodát tesz majd ez a gyűlölt tárgy, meglátod!

A másik szemét azért persze ne szúrd ki vele. Az tényleg nem menő.

3. Várj!

Látsz valami szépet, előveszed a kamerát, kattintasz, és mész tovább. Erről szól az egész, nem? Ha rám hallgatsz, nem. A fotózás egyik legfontosabb mozzanata a várakozás.

A fotós vár.

A streetfotós tíz perceket, a tájfotós fél napokat, a természetfotós egész napokat, akár jégben és sárban fekve. Téged természetesen nem bátorítanálak ilyesmikre, de általánosságban igaz, hogy sokkal erősebb lesz a kép, ha hagysz neki egy kis időt, hogy összeálljon előtted. Várd meg a jó fényeket, az éppen a megfelelő irányban és ruhában elhaladó járókelőket, a nevetést, a homlokráncolást, szóval az Henri Cartier-Bresson által leírt, illékony döntő pillanatot, amiért ő tényleg rengeteget volt képes várni, és amelyre ma már klasszikus életműve nagy részét építette.

Igenis szeresd a szelfibotot! Öt tipp a tuti nyaralós fotókhoz

Vagy legalább azt várd meg, hogy a helyiek ne meneküljenek a kamerád elől, és ne is pózoljanak neki.

Mindig jobb a kép, ha a fotós legalább egy kicsit láthatatlanná válik.

4. Helyezkedj!

Ez nem csak a komponálásról szól, amit mindenki művel tudatosan vagy öntudatlanul. Arra gondolok, hogy – újabb Coelho-bölcsesség, újfent bocsánat –

ne azt fotózd, amit látsz, hanem azt, amit meg akarsz mutatni.

Ha használod a szemed, a kettő nem ugyanaz. A legtöbb nyaralós fotó azért unalmas, mert készítője egyszerűen előveszi a kamerát, nem megy semerre, csak a szeme elé tartja, kattint, és megy tovább. Mozdulj meg a kép kedvéért: keresd a szöget, a perspektívát, az össze- és széttartó vagy éppen a párhuzamos vonalakat. Ha készen állsz, alkalmazd a klasszikus szabályokat (harmadolóvonalak, aranymetszés), vagy ellenkezőleg: a szimmetriát. Próbáld meg az embereket szemmagasságból fényképezni, akkor is, ha ez rogyasztással, térdeléssel jár. Gyerekeknél, ülő alakoknál ez az egyszerű trükk csodát tesz.

Igenis szeresd a szelfibotot! Öt tipp a tuti nyaralós fotókhoz

Némi gyakorlással nemcsak szép, hatásos képeket készíthetsz, hanem eljuthatsz a fotózás igazi értelméig: történetet mesélsz.

5. Fogd vissza magad!

Ha a fentiekkel úgy vagy, hogy “csinálja a halál, én szórakozni megyek, nem művészkedni”, akkor egyrészt megértem, ha soknak tűnik, de hidd el, egy kis odafigyeléssel mindez sokkal egyszerűbb, mint ahogy hangzik. Másrészt kompenzálásképpen – és egyébként is – adnék egy egyszerű tanácsot: egy tárgyról (épületről, emberekről, ételről, szóval olyan dolgokról, amelyeket az emberek nyaralás közben szeretnek fotózni) csak egy képet készíts. Tudom, van hely a mobilon, nem fogy el a memóriakártya sem, de akkor is: szorítsd magad korlátok közé! Egy kép – de az olyan legyen!

Igenis szeresd a szelfibotot! Öt tipp a tuti nyaralós fotókhoz

Ugyanez igaz a válogatással is: ne ments le (és ami még rosszabb: tölts fel) egy-egy tárgyról, helyzetről húsz-húsz fotót csak azért, mert mindegyik egészen szép. Válogass szigorúan, célratörően! Nem véletlenül tölthetnek fel egy-egy eseményről, témáról maximum tíz-tizenkét képet a fotósok a pályázatokon. Aki ugyanis ennyivel nem tud elmesélni egy történetet, az semennyivel sem. Ennyire szigorúnak persze nem kell lenned magaddal, legyen elég annyi: egy húszképes albummal sokkal többet elmesélhetsz, mint egy százképessel.

Így pedig tényleg sokkal többet üzensz majd, mint szimplán azt:

Nézzétek, itt voltam!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top