Az ausztriai Karintia egyes pályáit (Gerlitzen Alpe, Goldeck) a tavalyi szezonban besíeltük, másfél héttel ezelőtt pedig ismét az Alpok csúcsai felé vettük az irányt. Három központot látogattunk meg:
- először Koralpét, ami annak ellenére lehet a haladó síelők kedvelt helye, hogy csak egy ülőlift van (a többi csákányos),
- majd Klippitztörlt, ami kifejezetten a kezdőknek passzentos,
- illetve Weinebenét, ami szintén a kevésbé magabiztos síelők terepe.
Nem volt rég, hogy megírtuk: a síelés nem úri sport, csak át kell gondolni, hova utazunk. A fentebb felsorolt pályák (részben pont a felvonók száma és típusa miatt) az olcsóbb karintiai terepek közé tartoznak, az már enyhe ráadás, hogy a pályaszállás sem olyan veszettül drága, mint például az északabbra fekvő, a magyarok körében szintén kedvelt Obertauernben.
Karintia (és Ausztria más közeli tartományainak) kisebb terepein szinte mindenütt akad delegált magyar oktató, így a még idegen nyelvet nem beszélő kiskölyök (vagy felnőtt) sem marad érthető tanácsok nélkül. A pályák szélesek, könnyed lejtésűek, videónkban egy újságíró kolléga is megszólal, aki utoljára 25 éve síelt Csehszlovákiában, mégsem érezte rosszul magát a pályán attól, hogy akár egy hároméves is ügyesebb nála.
