Az első kellemes meglepetést az szerezte, hogy sokkal hamarabb odaértünk, mint hittem. Alig több mint három órás volt az út, és az autópálya gyors forgalma után kifejezetten üdítő élmény volt a Márta és Bükk határán kanyargó völgyben poroszkálni a kocsival, és gyönyörködni a tájban. Egészen meseszerű ez a vidék, és nem csupán megkapóan bájos, hanem otthonos is. Ez az otthonosság érzés végig megmaradt a nyaralásunk során, mert mint kiderült nem csak a vidék, de az ott lakó emberek is mind nagyon kedvesek, barátságosak. A vendéglátónkon végig éreztük, hogy örül nekünk, és valódi, szívből jövő vendégszeretettel vett körbe minket. Nekem már ezért megérte az utazás, mert ilyen élményben régen volt utoljára részem: a helyek, amiket korábban meglátogattunk akár külföldön akár Magyarországon mind csodásak voltak, de kicsit mindig idegenek is. Szívet melengető érzés volt, hogy távol otthonról mégis otthon lehetünk.
Egerszalók maga egy kicsi település, és hamar bejárhatók a nevezetességei. Ezeket mind meg is néztük, mert igazán nem hétköznapi látnivalók: a barlanglakásoknak nagyon különleges hangulata van, és elképzelni is fura, hogy ezekben nem is olyan régen még laktak emberek, és itt élték a mindennapjaikat! Legalább ilyen meghökkentők, de talán még rejtelmesebbek a kaptárkövek, amiknek a nevei is elég beszédesek: az egyiket például Betyárbújónak hívják, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Hogy ezek mire szolgáltak, nem tudtuk meg: talán tényleg betyárok bújtak benne, talán méheket tartottak itt – erről még a helyieknek is csak bizonytalan legendák vannak.
Megnéztük a falu szépséges katolikus templomát is, és a magunkkal hozott bicikliken tettünk néhány kört ezen a kellemes kis településen. A gyerekeknek persze nem ez volt a legizgalmasabb program, hanem az, amikor átkerekeztünk – vagy ha ehhez túl lusták voltunk, akkor kocsival áthajtottunk – a közelben található remek termálfürdők valamelyikébe. Mi mindet kipróbáltuk, és nyugodtan állíthatom, mind más miatt volt fantasztikus! Az egyikben például egy hatalmas, elképesztően izgalmas föld alatti barlangfürdő van, aminek kacskaringós, labirintus-szerű járatai egyszerűen megunhatatlanok, és órák hosszat bolyonghat bennük az ember. Más helyen a „felszíni” fürdési lehetőségek, a csúszdák, a szépen karbantartott napozó területek voltak hívogatók. A gyerekeknek talán a hatalmas csúszdapark szerezte a legtöbb örömet. Ezeket persze mi is kipróbáltuk, és némelyikben tényleg egy komplett adrenalin bombával ért fel a csúszás!
Úgy tűnt, a fürdőzés és a környék szépsége megunhatatlan – apósomék például képesek voltak egész nap elücsörögni a meleg gyógyvizekben, míg a gyerekek egyik medencéből rohantak a másikba, és mi is sokat fürödtünk, napoztunk a férjemmel. Ha a lubickolást meguntunk, kirándulni mentünk vagy beugrottunk korzózni Egerbe, ha pedig ehhez sem volt kedvünk, még mindig jó programnak kínálkozott a helyi tüzes borok kortyolgatása egy hangulatos családi pincénél. Jó néhány napig ez a program teljesen le is kötött minket, ám az ötödik napon felvetette a férjem, hogy tegyünk egy nagyobb túrát, és nézzük meg a Tisza-tó környékét – hiszen nincs túl messze. Hát jó, menjünk! Nekem ez a kirándulás az egész nyaralás egyik legcsodálatosabb élménye lett!
Egy nagy ladikon, az ottani élővilágot és szokásokat alaposan ismerő helyi vezetővel bejártuk a hatalmas nádas rejtett szegleteit, bekukucskáltunk titkos holt ágakba, gondosan elbújtatott madárfészkeket lestünk meg, vadmálnát szedtünk a víz fölé hajló ágakról, ámulva néztük a pompás és ritkán megfigyelhető jégmadarak villanó röptét, a halászó, torkos kárókatonákat, a fenséges rétisas vitorlázását, és csónakáztunk a nyílt Tiszán, sőt még fürödtünk is a folyóban egy alkalmas helyen! Vétek lett volna ez a programot kihagyni, az biztos!
És az élményeknek ezzel még nem volt vége! Másnap tovább folytatódott a fürdőzés a híres „sódomb” mellett – ilyen különleges természeti képződmény a világon talán ha két-három helyen van még! – délután pedig megnéztük az egerszalóki lepkemúzeumot. Ez volt végül is az utolsó programunk, mert vasárnap haza indultunk. Mint kiderült, még sok mindent kihagytunk – nem láttuk például a Hegyeskő-tetőt és az egerszóláti pincesort sem. Úgyhogy bőven van okunk, hogy visszatérjünk, és – bár én itthon is egész jól elnyaralgatok – biztos, hogy idén is elutazunk egy újabb fürdős-túrázós hétre, mert ennél frissítőbb kikapcsolódásban, szebb és kellemesebb élményekben már régen volt részem!
Szponzorált tartalom
