A Wörthi-tó rettenetesen drága, a parti és a parthoz közeli ingatlanokat többnyire az osztrák, de leginkább a bécsi felső tízezer családjai birtokolják. Hajóik vannak, motorcsónakjaik. A vízre szállási engedély 60 ezer euróba is kerülhet
– mondja Elke Maidic, a Karintiai Turisztikai Hivatal munkatársa. A Wörthi a tartomány egyik leghíresebb tava, egekbe emelt árai miatt sokan drágának vélik egész Karintiát, pedig a Wörthersee-t elhagyva a strandok, az éttermek és a szállások ára is csökken, és nem kerül többe a rántott hús és a sör, mint például Stájerországban vagy Tirolban – na persze, egy romantikus utazáson lehet, hogy a Schnitzel-Bier menü helyett a rajnai rizling és a tavi lazac párosára voksolnál.
A régióba, különösen a Millstatti-tóhoz nyáron leginkább házaspárok, szerelmespárok jönnek
– mondja Elke, és hozzáteszi, hogy a környék rájuk is hangolja a turizmust: kiépítették például a „szerelem útját”, ami egy emlékkönyvekkel gazdagon megpakolt, veszettül szép, tehenek szegélyezte túraút – de erről majd később.
Nyáron nyár van még a hegyen is
Karintiában a Wörhtin túl közel ezer fürödhető tó sorakozik, ilyen például az Ossiachi, ami egyenesen a Gerlitzen Alpe sípálya lábánál nyúlik el, vagy például a Weissensee, aminek a színe néha a Karib-tenger kékjére emlékeztet. Villachtól észak felé haladva az autóutak mellett egymást érik az apróbb, a Lupánál is kisebb tavak, mígnem egyszer csak elérsz a Millstatti-tóhoz.
A Tripadvisoron kizárólag ömlengenek róla, de hát na, tényleg szép, 11 kilométer hosszan nyúlik el a hegyek közt, a keleti csücskéből így néz ki:
Fotó: Franz Gerdl
A nyári időszakot tekintve nyilvánvaló, hogy Ausztria legszerencsésebb tartománya az olasz-osztrák-szlovén hármashatár feletti Karintia. Tűz a nap, a tavak vize 24-26 Celsius-fokig is felmelegszik, nem úgy, mint az északi Salzkammergut régióban, ahol néha már az is csoda, ha 22-ig felmegy a vízhőmérő – ettől még persze veszettül jó a Mondsee, az Attersee vagy a Wolfgangsee is, de hát na, a magyar turista általában ódzkodik a hűvös víztől, már ha strandolásról van szó.
Karintiában viszont más a leányzó fekvése, mintha még éppen odamászna a mediterrán klíma: a nap süt, tengerparti kánikula nincs, ellenben nevetve végigstrandolsz egy napot, és még kétezer méter magasra is könnyedén felsétálhatsz egy szál pólóban anélkül, hogy dideregnél, sőt hegymenetben meg is izzadhatsz, olyan meleg van odafent. A túrautak így is könnyedek, nem igényelnek különösebb hegyi rutint – már ha nem szakad az eső, és nem télen próbálkozol.
Özönlenek, de eloszlanak
A tavak környékét nyáron beveszik a turisták, sok a belföldi nyaraló, és egyre több a magyar is, a Millstatti-tó partján fekvő Millstatt am See-nek például magyar díszpolgárai is vannak – Ausztriában jellemző, hogy ha rendszeresen meglátnak egy-egy ismert nevet a vendégeik közt, akkor a városok, falvak a viselőjének díszpolgári címet ajándékoznak. Béres Alexandra például Obertauernben kapott plakettet, mivel évek óta ott síel a családjával.
Ha már család: a Millstatti-tó környékén apuka, anyuka és két bármilyen korú gyereke is nevetve talál közös programot, de ahogy azt már említettük: a tó körüli turizmus (kortól függetlenül) a párokra, házaspárokra fókuszál. Például olyan giccses attrakciókat is képesek beépíteni a programba, hogy a víz közepén egy stégen romantikus vacsorát szervíroznak – jó, ennek az árát a pénztárca mélyéről kérik, a sarki Gasthofban nyilván alacsonyabbra szabták az árakat, de hát Budapesten is olcsóbb egy vendéglőben pörköltet tunkolni, mint egy Andrássy úti bisztróban báránycsülköt ropogtatni. Ugyanakkor a Bajcsy-Zsilinszky út és a Hősök tere közt ilyen giccsel akkor sem találkozol:
Túl a parádén
Szerencsére ott is van valami, sőt fölé is nő a tavi menünek. Arról nyilván nem kell hosszasan magyarázni, hogy az Ausztrián átívelő Alpokban egymást érik a túrautak, a Millstatti-tó felett pedig 2016-ban kitalálták, hogy az egyiket elnevezik a „szerelem útjának”, ez a Sentiero Dell Amore. Elke minderre annyit mond: „A szerelem nyelve az olasz, nem véletlen hívják így.” A túra kellemes, 5-6 órás sétával teljesíthető még akkor is, ha a mozgásra csak annyit mondasz, hogy „köszönöm, engem nem érdekel a sport”. A túra nyilván egy Hütténél indul, neve Alexander, a tengerszint felett 1768 méteren helyezkedik el. Tartozik hozzá egy sajtműhely (leginkább friss sajtokban utaznak), összesen 14 tehenük van, és egy ilyen vidám sajtkészítőjük:
A hölgy elmondta, hogy ők biza’ a fejéstől tanulják a szakmát, és ugyan már gépek dolgoznak helyettük, amíg nem tudnak fejni, sajtkészítés sincs. Teheneik természetes halált halnak, nem vágják le őket, ezért nagyon nem is tudja, hogy mennyit él egy tehén. A túraút (a „szerelem útja”) a sajtműhely mellől indul, felhúztak oda egy falat, irkálhatsz rá kedvedre.
Ha kifirkáltad magad, irány a kaptató, mármint a kellemes sétaút, amit időről időre megszakít egy-egy (összesen hét) megálló, értsd: padok, amiken elterülve pózolhatsz,…
…vagy merenghetsz a messzeségbe, túl az egyébként mindenhonnan látható Millstatti-tavon. A távolban a szlovén Júliai-Alpok, a Triglav csúcs, jó időben még az olaszországi Dolomitok is látható.
Ha kibámészkodtad magad, írhatsz a padok mellett kiláncolt füzetekbe, ahogy azt számos más ember mellett Stephanie és Sebastian is tette 2018. június 19-én:
Aztán mehet tovább a séta, utadat mélységesen cuki tehenes táblák szegélyezik.
Na meg igazi tehenek, hát sziasztok, tehenek, köszönjük a tejet, és köszönjük a sajtot.
De tehenek, ti hogy kerültök az útra? Hogy cselezitek ki a villanypásztort?
Nagyon sok a tehén, mindenfelé legelnek. A piros nyilakkal két kisebb csordára mutatunk, tagjaik a túraút mellett álldogálnak, legelnek és kérődznek, vagy csak bambán nézik az andalgó turistákat.
A „szerelem útja” 12 és 18 kilométer közötti távon is megtehető, attól függően, hogy levágsz-e néhány kijelölt helyen, esetleg letérsz az útról pár magasabb csúcs felé. Akkor sincs baj, ha rád esteledik, vadkempingezni ér.
Lehet sátrat hozni, lehet aludni az út mellett, tüzet rakni viszont tilos
– magyarázza Elke, és hozzáteszi, hogy a túra májustól októberig járható, novemberben már eshet, sőt havazhat, és akkor veszélyes lehet.
A Gránátkapu. Fotó: Franz Gerdl
Az út legmagasabb pontja a Gránátkapu. Monstrum műalkotás, a panoráma nyilván mellőle is felemelő/gyönyörű/ lenyűgöző/csodálatos/fantasztikus. Az út innen lefelé meredek, nem kíméli a combizmokat, de alig félóra, és a végén ott találod magad a Lammersdorfer Hüttében – Villachert csapolnak, császármorzsát sütnek, és ha mázlid van, a tangóharmonikás játssza a sramlit.
Jó, jó, lejártam a túrát, de most mi lesz?
Például:
- Sétálgatsz a tó körül: az északi parton egymást érik a falvak (Seeboden, Millstatt am See, Pesenthein), délen a fák között egy másik túraút vezet.
- Biciklit bérelsz, és körbetekered a tavat. Ha edzett vagy, normál biciklit, ha kényelmesen akarod, akkor e-bike-ot. 15-20 euró között egy napra viheted, egy sima bicaj bérleti díja ennek a fele.
- Csónakázol. Kézzel, fából épített, könnyűszerkezetes facsónakokat óránként 8 euróért kapsz. Ahogy nő a tavon töltött idő, úgy csökken a bérleti díj is.
- Befekszel pár órára az Első Karintiai Fürdőházba.
- Falat mászol a tó nyugati csücskében. Edzők, szakemberek várnak.
- High life: motorcsónakot bérelsz. 100 eurónál kezdődik.
Naaaa, mondd már, hogy szeretlek. Oké, én is téged.
